A huszadik század közepén nagyon sok család a mainál jóval szerényebb körülmények között élt. Sajnos a mindennapi megélhetési gondok miatt a szüleimnek nem tellett saját plüss játékmackóra számomra. Közeledett a Karácsony, ahogy akkor nevezték Fenyőünnep és valamit kellett a fa alá tenni részemre. Csodák csodája, ez mégis egy szép barna plüss mackó volt! Nagyon megszerettem Őt! De a macikám egyszer csak elköszönés nélkül szőrén-szálán hirtelen eltűnt! Kerestem én mindenhol az udvarunkon, a padlásunkon, az egész lakást felforgattam érte, de sehol sem találtam! A szüleim bevallották hogy ne is keressem, mert a macimnak vissza kellett mennie az Állatkertbe, mert már várták ott a másik macik, az Ő családja. Ezután amikor az Állatkertbe mentünk, mindég nagy szorgalommal kerestem fel a macikat, hátha közöttük találom az enyémet is! Később több év múlt már felnőttként tudtam meg a dolog nyitját. A szüleim megtudták, hogy egy családnál a gyerekük felcseperedvén már nem volt szükség átmenetileg a plüss mackójukra, de mivel már ,,úton volt" a következő gyerekük, addig, ameddig az meg nem születik és ameddig nem lesz szükségük ismét a mackójukra, nekünk kisegítésként kölcsönadták azt. Ez volt tehát a kölcsönmackó rejtélye
2 hozzászólás
Érdekes történet. Egymás segítésére tanít. Mese gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt. Örömmel olvastam. Barátsággal: Madár.
Kedves Pecás!
Nekem az jutott eszembe megörököltem a nővérem nagy babáit.
Nem Barbie babák voltak, de nem is szépek, de örültem neki.
Már régebben olvastam. Bevallom nem mertem hozzád írni, mert jön valaki
ad két- három csillagot mert nekem tetszett! Volt ilyen ( Sajnálom)
Az miattam volt nagyon valószínű.
Barátsággal:Ági