Történt egy nyári napon, hogy összeakasztotta a bajszát a Nap és az esőfelhő, hogy melyik a hasznosabb. De mivel nem tudtak dönteni, ezért a szelet kérték fel a döntésre.
– Próbáljuk ki! – ajánlotta a szél – Először Rád gondoltam!- fújta a tiszta égboltra az esőfelhőket.
-No még csak ez hiányzott! – néztek az égre bosszúsan a kirándulók, akiket alaposan lelocsolt a heves zápor.
– Az ördög vigye el! Most, mikor a napfény kellene a gyümölcsérleléshez, mindent elmos az eső! – dühöngtek a gazdák.
– No most a Napon a sor! – határozott a szél és a kövér, fekete felhőket elfújta a Nap útjából. Az sütni is kezdett derekasan. Ennek egy ideig örültek is az üdülők, de egy idő után Ők is tikkadoztak a hőségtől.
– Micsoda hőség! Amit az eső meghagy, kiégeti a Nap! – háborogtak ismét a gazdák. A szél is megelégelte a dolgot. A Nappal és az esőfelhővel együtt megállapították, hogy mindhármukra szükség van, de belőlük is megárt a sok! Ráadásul a Nap erejét, ha úgy látja a szél szellő alakban is kissé csökkenthet, de megígérte, hogy kordában tartja az esőfelhőket is. Hiszen nagyon fontos az, hogy mindenből tudjuk a mértéket!
1 hozzászólás
Fejtegetésed beillik amolyan tanmesének is, hiszen ezekre a jelenségekre, de az életünkben minden másra is illik az, hogy a jóból is megárt a sok, és ismernünk kell mértéket.
Ügyes z összeállításod.
Szeretettel olvastam: Kata