[IG_KITOLT]Egy héttel ezelőtt megfogadtam, hogy többé egy árva szót sem szólok. Már régóta szálka vagyok az asszony szemében, és bármit mondok, az úgyis csak olaj a tűzre. Bezzeg ő simán lebohócozhat! Elismerem, hogy az átlagosnál vidámabb az alaptermészetem, és kissé feltűnően öltözködöm, de mit csináljak, ha szeretem az élénk színeket? Én csak egyszer neveztem őt szürke kisegérnek, mire rögtön lekiabálta a hajamat! Persze csak képletesen, mivel nincs egy szál hajam se…
A múltkor is olyan igazságtalanságokat vágott a fejemhez, hogy a meghökkenéstől egyetlen hang sem jött ki a számon, csak tátogtam, mint a partra vetett hal. Nem tagadom, szeretek csavarogni, egyszerűen lételemem a szabadság, de a végén mindig hazatalálok. Hiszen alapvetően családcentrikus vagyok, ragaszkodom a feleségemhez, a srácaimat meg egyenesen imádom.
Mindenesetre úgy tűnik, az új módszerem beválik. Amikor tegnap este az asszony ismét rázendített, én csak bámultam magam elé üveges tekintettel, és válaszra sem méltattam, így hát hamarosan megunta a saját monológját, és abbahagyta a piszkálódást.
A kölykök különösen díjazzák az apjuk némasági fogadalmát, mert nem tudom leszidni őket, ha valami rossz fát tesznek a tűzre… azaz a vízre. Az ilyenkor szokásos kioktatás nélkül pedig nincs kedvem még elnáspágolni sem őket. Őszintén szólva azelőtt sem hallgattak rám túlságosan, pedig koptattam a számat rendesen.
Mindent egybevetve sokkal nyugisabb az életem, amióta nem csattanok fel minden apróságon. Rájöttem, hogy hiába ordítanám rekedtre magam, az asszonyt úgyis lehetetlen meggyőzni az igazamról, akkor meg jobb, ha szép csöndben megvárom, amíg elpárolog a mérge. Igaz, néha rettenetesen vágyom egy kis magányra… Jó lenne elbújni a világ szeme elől valami eldugott helyre, ahol nem háborgat senki.
Mindenesetre, ha újra születnék és választhatnék, semmiképpen nem szeretnék bohóchal lenni… Akkor már inkább remeterák!
16 hozzászólás
Ez nagyon aranyos, és ötletes. Eszembe jutott róla Némó, a bohóchalacska apukjája, meg a Szeréna (ha jól emlékszem) nevű "beszédes" halleány. Nagyon tetszett az írásod.
Kedves Arany!
Írás közben nekem is a Némóból megszeretett kis bóhóchal jutott eszembe:) A "lebohócozás" éppen illett rá, így lett egy egyszerű mezei halból bohóchal… Örülök, hogy tetszett!
Üdv: Borostyán
Kedves Borostyán!
Sikerült behúznod a csőbe, a kategóriát nem néztem, és nagyot csattant a vége! 🙂
Üdítően aranyos írás!
Üdv: Ria
Kedves Ria!
Ez még meglehetősen új műfaj nekem, de azért próbálkozom:) Másik abszurd írásomhoz, a Kakukkfióká-hoz valaki azt írta, olyan "Hapsi nénis"… 🙂 Örülök, hogy tetszett!
Üdv: Borostyán
Kedves Borostyán! Megint becsaptál. Én egész a végéig egy szegény férjre gondoltam, akivel az asszony mindig perlekedik. Jó a vége, tetszett.
Üdv: József
Kedves József!
Örülök, hogy sikerült "becsapni":)))
Üdv: Borostyán
Kedves Borostyán!
Nagyon jól megy Neked a nézőpont váltás! Egyszer azt olvastam valahol, hogy ez a profi írók tulajdonsága 🙂 Én a kakukk után már résen voltam, :))) de így is csak a végén derült ki a számomra, hogy ki/mi a "főszereplő" 🙂
Üdv: barackvirág
Kedves Barackvirág!
Még csak kóstolgatom ezt a műfajt, de azt hiszem, kezdek belejönni:)
Üdv: Borostyán
Kedves Borostyán!
Milyen huncut vagy! :)….bedőltem én is a " kesergő férj" monológjának! :))
Remek, tetszett! Gratula! 🙂
Kedves Ildikó!
Köszönöm szépen:)
Üdv: Borostyán
Hasonlóan a többi irásodhoz ez is tökéletes. Vidám, hangulatos, humoros, szóval édi.
Kedves Csibe!
A végén még elbízom magam:) Mostanában kedvet kaptam ilyen kis abszurdok írására, ennyi az egész:) Azért köszi:)
Üdv: Borostyán
Ez nagyon aranyos! Örülök, hogy rátaláltam. Élvezem az írásaidat. Köszönöm, hogy jókedvre derítettél ezen az esős estén!
Kedves Zsuzsi!
Örülök, ha sikerült mosolyt csalnom az arcodra:)
Üdv: Borostyán
Megmosolyogtatott a történet, a végén értettem meg miért is került az abszurd kategóriába! 🙂
Tetszett!
Lily
Kedves Lily!
Örülök, hogy tetszett:)
Üdv: Borostyán