A vonat tele volt utassal. Az öregasszony egyre reménytelenebbül dugta be fejét a fülkék ajtaján. Nem talált helyet. A folyosón is álltak már emberek, s neki a lerakott csomagok között kellett botladoznia kis szatyorkájával és nyolcvan évével.
Az unokájánál volt Pesten, megszületett a kis dédi, ők most biztos nem tudnak látogatóba menni hozzá egy darabig. Vitt nekik ezt-azt otthonról, amit öreg karja elbírt. Most meg visszafelé állhat, pedig Debrecenig hosszú az út.
Épp elhelyezkedett volna az egyik ablaknál, mikor észrevette, hogy az utolsó előtti kabinban van üres hely, nem is egy. Benn egy kis fiatalasszony ült, egyéves forma gyereke az ölében aludt. Mellette egy nagy darab, megtermett férfi. Arca, tetovált karja valószerűtlenül sápadt volt ebben a forró nyárban. Kezében pálinkásüveget tartott, jó fele már hiányzott az italnak.
– Szabad a hely?
A kis asszony az urára nézett, nem szólt, csak bátortalanul elmosolyodott.
-Üjjék csak le, mama! – mondta a férfi az üveggel az üres helyre mutatva.
Az öregasszony leült az ablak mellé, szemben az asszonykával. Megigazította a tülekedésben meglazult fejkendőjét, zsebkendőjével letörölte arcáról az izzadtságot. Meleg volt kinn is, benn is. A kabinban meg szinte állt az áporodott, pálinkaszagú levegő.
Hogy megtörje a csendet, a fiatalasszonyhoz fordult, a kicsire mosolyogva.
-Nyugodt kis gyerek, hogy alszik!
-Nem gyerek. Jány – igazította helyre a férfi.
-Honnan jönnek? – kérdezte az öregasszony most már a férfitól.
– Én-e? Hát bentrül. Tudja? – és fejével a város felé intett.
Az öregasszony bólintott, az ember sápadtsága segített eligazodni a szavakon.
-Egy év… lopás miatt – és meghúzta az üveget. Aztán az öregasszony felé nyújtotta.
-Na, Igyík mán egyet!
Az asszony hátrébb húzódott, szinte bepréselte magát a sarokba.
-Nem, köszönöm.
-Na, arra, hogy kiengedtek, az annyuk istenit!
-Nem, nem szoktam…
-Nem szíp magátul, mama. E nem iszik, aszongya, szoptat, maga meg megveti a kínálást.
-Nem kell, értse már meg!
A férfi sápadt arca vörösre váltott, nyakán megfeszültek az erek, ahogy rákiáltott az öregasszonyra.
-Igyík, mert…!
A kicsi felneszelt az erős hangra, sírni kezdett. A két nő, az öreg és a fiatal egymásra nézett. Mindkettőjük szemét elfutotta a rémület, valami régi, az ősi időkben rögzült pillantása az asszonyi félelemnek a féktelen hímharagtól.
A fiatal lehajolt a kicsi lányhoz, és hogy elhallgattassa, elővette a mellét, és szoptatni kezdte.
Az öregasszony a férfira nézett. Sovány, öreg kezét az üveg felé nyújtotta.
-Hát akkor… egészségére, gyermekem – mondta kicsit remegő hangon.
A férfi visszahőkölt. Nem tudott mit kezdeni ezzel a csöndes szelídséggel. Felállt, és az üveggel a kezében kiment a fülkéből.
6 hozzászólás
Kedves Kati!
Jól eltalált karakterek, elgondolkodtató életkép.
Néhány évtizeddel ezelőtt az emberek szégyellték, ha börtönbe kerültek. Nem beszéltek róla, ott készült tetoválásaikat igyekeztek ruhával elfedni, kopaszra nyírt fejüket sapkával eltakarni.
Azóta nagyot változott a világ.
Még azok is a hajdani bűnöző külsőt igyekeznek felölteni /kopasz fej, kigyúrt izmok, tetoválások/ akik elismert foglalkozásokat űznek, szolid életet élnek.
Judit
Kedves Judit!
Köszönöm, hogy elolvastad a novellát. Az alapja valóban megtörtént eset. Az öregasszony a nagymamám volt.
Üdv: Kati
Szia Kati! 🙂
Jól áll neked a próza is. 🙂
Látom, valós történeten alapul, de ha nem árultad volna el, akkor is érzékelhető, mert életszagú.
Olyan ez az írás, mint egy filmrészlet. Legalábbis én folyatttam magamban, továbbszőttem.
Azon túl, hogy elmesélted, hagytál benne bőven okot a gondolkodásra. Gyakran előfordul ilyen, vagy ehhez hasonló eset, de általában nem pozitív a végkifejlet, valamilyen módon tragédiába torkollik.
A tájszólás színesebbé teszi, és mivel megtörtént eset, így valósághű is.
Kedvelem a tájnyelveket olvasni és beszélni is. Ízes, zamata van. 🙂
Nagyon tetszik minden írásodban a pontos helyesírás és stilisztika.
Öröm volt olvasni ezt is, bár a tartalma nem örömteli eseményt mutat be.
Köszönöm, hogy megosztod velünk a műveidet. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Köszönöm, hogy elolvastad. Érdekes, amit a filmszerűségről írtál. Ha elkezdek írni egy történetet, szinte filmszerűen látom, hogy mi következzen.
Szeretettel: Kati
Kedves Kati!
jó olvasni a történeteidet. Szeretem, mivel jól írsz, sokszor olyan nagyon egyszerű,
valamelyik vidékről, ahol bizonyos szavakat furcsán ejtik ki. Véleményem, hogy
azok a szavak érdekesebbé teszik. Én a Nógrád megyei tájszólást ismerem jól, mivel
egy ideig, kisiskolás koromban ott éltem. Van olyan versem, amit ilyen tájszólással
írtam. Sőt, amikor négy évig Erdélyben laktunk, én akkor már középiskolába jártam,
ott is van több ilyen furcsa szó, amelyeket külön meg kell tanulni, hogy merértsd,
mi annak az értelme.
Szeretettel olvastam novelládat? Kata
Kedves Kata!
Örülök, hogy elolvastad a novellát. A nógrádi nyelvjárás is érdekes. Óma az alma helyett, ányam az anyám helyett… ebbe igazából bele kell születni.
Szeretettel: Kati