A rubin leány

Egyszer volt, hol nem volt, élt egyszer egy szegény ember és egy szegény asszony. Nagyon sokat dolgoztak, mégis nehezen éltek. Alig-alig jutottak valamire. Hiába a sok munka, ha kevés a fizetség. Gyermekük sem volt, pedig nagyon vágytak rá. Egyszer, amint a kis földjükön törték a kukoricát, találtak egy olyan kukoricacsövet, ami belül piros szemű volt. Az asszony a kötője zsebébe tette, hazavitte. Otthon a terített asztal közepére helyezte, nézegette. Kis kendőt tett a fejére, kisszoknyát varrt neki. Mivel fáradt volt, elment lefeküdni. Hát, éjjel a kukoricacsutka lánnyá vált. Kitakarította a házat, majd amikor elkészült, egy piros szem kukoricát tett az asztalra, s uramfia, az rubinná változott! Majd a lány visszaváltozott kukoricává. Reggel az asszony és az ember csak bámult, hogy milyen szép rend lett a szobában. Amikor pedig megpillantották a rubint, nem akartak hinni a szemüknek. Tanakodtak, mi tévők legyenek. Elrejtették a rubint az ágyba, a párna alá.

Elmentek dolgozni. Egész nap arról beszélgettek, mit tegyenek ezzel a drágakővel. És egyáltalán, hogy került hozzájuk? Sokra nem jutottak, így hát dolgoztak tovább. Hát az asszony megint talált egy szép cső kukoricát. De olyan tömött szemű, olyan egészséges cső volt, hogy ezt is a kötőjébe tette. Otthon ezt a csövet is az asztalra tette, ennek kis nadrágot, ingecskét varrt, aztán lefeküdt aludni. Éjjel lánnyá változott a piros kukorica, fiúvá változott a sárga kukorica. A lány megint kitakarított, megint egy szem piros kukoricát tett az asztalra, ami megint csak rubinná vált. A legény két szem kukoricát kivitt az udvarra, rájuk suhintott, s láss csodát, a kukoricából két ökröcske lett. Visszament a házba, beszélgetett a lánnyal, aztán mindketten visszaváltoztak kukoricává. Reggel ámultak a háziak, nem tudták mire vélni ezt a dolgot. Amikor észrevették az istállóban a két ökröcskét, hát bizony hang nem jött ki a szájukon. Örültek, s gondolták, majd vesznek egy szekeret a rubin árából, s könnyebb lesz majd az életük. Örömmel indultak a földekre. Este mikor fáradtan lefeküdtek, hamar elaludtak.

A kukoricák ismét átváltoztak. A lány most is takarított, kitett egy szem kukoricát az asztalra, a legény kiment az udvarra, leszórt néhány szem kukoricát, amiből tyúkok lettek. Reggel az asszony és az ember egyik ámulatból a másikba esett. Az ökrök az istállóban, a tyúkok az udvaron, egy újabb rubin pedig az asztalon. Megint elmentek a kukoricaföldre dolgozni. Elhatározták, hogy este kilesik, mi történik a házukban. Lefeküdtek, de nem aludtak el, hanem figyeltek. Egyszer csak neszt hallanak, s látják, hogy a kukoricák emberekké válnak. Az egyik fiúvá, a másik lánnyá. Az asszony kiugrott az ágyból, nagyot kiáltott:
– Édes gyermekeim! Mindig egy fiúra és egy lányra vágytam. Maradjatok velünk!
– Jaj, kedves anyám! Maradnánk, de sok feltétele van annak!
– Mondd, s mi megpróbáljuk megtenni!
– A rubin a boldogság köve. Ezt meg kell őrizni. Nem adhatjátok el. A kukoricából kukoricamálét s mindenféle más kell készíteni ételt. A csuhéból babát s más tárgyakat. Ezeket ki kell vinni a piacra, s ott árulni. Az ökrök segítenek a földeken a munkában, és a tyúkok ellátnak benneteket tojással, hússal. Ha továbbra is szorgalmasan, kitartóan dolgoztok, akkor mi is emberré változhatunk egy év múlva, s itt maradhatunk veletek.
Az asszony és az ember azonnal beleegyezett. Minden nap dolgoztak a kukoricaföldön, este különféle eszközöket készítettek, sütöttek a kukoricából. Hétvégén, a piacon árulták portékájukat. A kukoricabajuszból teát főztek, s rájöttek gyógyító hatására. Csírájából olajat készítettek. Egy év alatt minden csínját-bínját ismerték a kukoricatermesztésnek, és egyre szebb tárgyakat készítettek. Letelt az egy év, egyik este újra lánnyá és legénnyé váltak a kukoricacsövek.
– Anyácskám! Mindent teljesítettetek, a rubint sem adtátok el, gyarapodott a pénzecskétek. Így hát szorgos munkátok jutalmául veletek maradhatunk.

Így aztán a két fiatal segített a szüleinek a földeken dolgozni, otthon esténként együtt készítették a szebbnél szebb tárgyakat. Hamarosan kis szatócsboltot nyitottak, ahol árulták a kukoricalepényt, kenyeret, olajat és a kukoricacsuhéból készült babákat, képeket. A rubinok azóta is megvannak, őrzik a boldogságukat.