Jolánnak megbicsaklott a térde. Éppen reggelihez készült leülni a munkahelyén, amikor éles késként hasított a félig behajlított térdébe a fájdalom. Megroggyant viaszszoborként, két tenyérrel a nyír utánzatú asztallapra támaszkodott. A főnöke hangját hallotta, aki mellette már vígan falatozott.
– Mi van Jolán, bepisáltál?
Képtelen volt válaszolni, nem a stílus zavarta, azt már megszokta a hosszú évek alatt. Az érzés bénította le az agyát, amiben a fogaskerekek neki örökkévalóságnak tűnő ideig, a valóságban csak pár pillanatra álltak le.
Mikor magához tért egy szóval válaszolt a férfinak.
– Be. -majd lassan leült.
Evett pár falatot, közben próbálta mozgatni a lábát, de nem akarta megkockáztatni, hogy tényleg maga alá vizeljen. Bicegve még két órát dolgozott, mint később megtudta, ez elég botorság volt, mert a porcsérülésnél a mozgatástól könnyen leszakadhat a sérült darab. Tizenegy órakor miután leverte a víz, vette a táskáját, majd közölte a munkavezetővel, hogy elmegy a SBO-ra nézzék már meg mi történt vele.
Öt órás várakozás után kiderült, hogy a jobb térdén a belső meniscus sérülését szenvedte el.
(A sérülés következtében a beszakadt vagy leszakadt meniscusdarab becsípődik a csontvégek közé, ami heves fájdalommal és a térd ún. teljes elakadásával járhat. Az elakadás azt jelenti, hogy a térd hajlított helyzetben rögzül, a beteg azt kinyújtani nem tudja.)
Részletek: https://www.webbeteg.hu/cikkek/sport_egeszseg/4349/terdserulesek
Néhány napig, szigorúan pihentetést, jegelést, fájdalomcsillapítást, majd porerősítő szedését rendelte el az orvos. Javasolta a MR, vagy ultrahangos vizsgálat elvégzését is.
Jolán betartotta az összes útmutatást. A következő héten meglátogatta a baleseti szakambulanciát. Mikor bejelentkezett, elhűlve vette számba a várakozók rengetegét. Gondolataiban lejátszódott az éhenhalása és kiszáradása. Az a tény nyugtatta meg picinykét, hogy nem látott a sarokban agonizáló csontsovány embereket, mindenki nyugodtan ült a székén.
Mire észbe kapott, már szólították is:
– Hortobágyi Jolán- harsogott a hangosbemondó.
Az orvos három perc alatt lerendezte. Korrekt módon útjára bocsátotta. Beutalót kapott a szomszédos épületben levő MR vizsgálatra. Ahogy tudott átcsoszogott. Sikerült megelőznie az ősz hajú hölgyet aki tetemes előnnyel indult. Ettől felvidult, hogy mégsem akkora a baj.
Az automata sorszámkiadó berendezés villámgyorsan a földre köpte a céduláját. Nehézkesen felcsippentette, majd keresett egy szabad széket az elegáns váróban. Egy idős úrnak a közelében teli kancsó folyadékot hoztak. Két óra alatt kell meginnia, szépen beosztva- szólt hozzá a magyarázat.
Jolán érdeklődés nélkül pillantott a csilingelő tábla kijelzőjére. Biztos volt benne, hogy ő még sokára következik. Meglepetésére, mégis az ő számát villantották fel az apró pontok. Elindult. Látta, hogy a folyosón ott az 5- ös, kicsit távolabb a 4- es szám. Biztos volt benne, hogy a 3- as logikusan a 4- es előtt van. Eldöcögött a kiszemelt ajtóig, ott viszont semmilyen szám nem jelent meg. Ezt a folyosójárást még kétszer megismételte. Visszakóválygott a villogó tábláig. Jól látta, a 3- ast rajta. Nem értett semmit. Ott állt az információs pult mellett, szemben a székek a várakozókkal. Utált szerepelni, most nem volt választása.
Beszívta a levegőt, kifújta, aztán újra beszívta:
– Segítene nekem valaki! A 3- ast keresem. -kifújta.
Az többszemélyes információs kalodából, hátraforduló nő válaszolt:
– Én vagyok.
Jolán arcáról apró foszlányokban pattogott a zománc . Beégett.
Azért tőle telhető gyorsasággal odaszáguldott a pulthoz.
Átnyújtotta a beutalót.
– Időpontot szeretne kérni a vizsgálatra?
– Igen.
A recepciós felnézett.
-Akkor kérjen!
Jolán megkukulva nézett.
Farkasszemeset utoljára elég régen játszott. Arra emlékezett, gyerekkorában mindig nevetésbe fulladt.
A pultos nem tűnt vidámnak.
– Akkor kérjen! – ismételte rezignáltan.
Jolán elszégyellte magát, az arca pőre lett minden zománc a földre hullt.
– Kérek szépen időpontot! – vinnyogta.
– Táppénzen van?
– Igen.
-Ezzel? – intett fitymálóan Jolán térde felé a fejével.
-Tudja igazolni, hogy táppénzen van?
Jolán megrökönyödve próbálta artikulálásra kényszeríteni hangképző szerveit.
– Egy hete történt az eset, bejelentettem a háziorvosnak is és a munkahelyemen is, ott esett meg velem a baleset.
– Csak azért, mert a táppénzeseknek előbb van időpont.
– Október 26. Jó lesz?
Jolán tudta, hogy október elseje van.
– Akkor már biztosan nem szeretnék táppénzen lenni! – felelte.
Kis rosszalló pillantás és némi keresgélés után november 5-i dátummal Jolán boldogan vánszorgott ki a tökéletesen működő óriási üvegajtón.
4 hozzászólás
Kedves Edit!
Nagyon élethü írás…megtörtnek néz ki!
Az aprólékos´leírása a dolgoknak erre
utal!
Csoda jó!
Tetszett,hogy tartod minden moandatban a feszültséget
és azt a tényt,hogy ez mindenkivel megtörténhet
…nem csak a ´baj´…a kezelése is!
Nagyon tetszett!
Szép napot:sailor
Sailor, sajnos nagyon is élethű. Tudod Jolánnak pár hónapja volt egy biciklis balesete. Szegény térde akkor is elszenvedett, egy hatalmas traumát. Aztán az élete során előforduló mikrotraumák miatt a porc eléggé sérülékeny lett, ez a menuscis sérülés bárkivel előfordulhat. Tudod, sajnos vannak olyan emberek, akiknek az agyuk helyén zselé van, vagy a rosszindulat burjánzott el bennük annyira, hogy nem tudják, vagy nem akarják felfogni, hogy ez mit jelent. Azt mondják, hogy : – Érdekes, semmi baja nem volt!
Azt sem tudják, hogy ez egy hirtelen mozdulat eredménye lehet, egy baleset. Ezért sajnálom Jolánkát és beleérzek a helyzetébe.
Üdv: Edit
megtörténtnek
akartam
Igen,léteznek érzéketlen alakok,akik
nem hisznek senki bajának,de ha ök
betegek lasznek,akkor jajjjjjjj
Szép estét!.sailor