Nemrégen egy budapesti nagyáruházban vásároltam. Eddig ez nem jelent semmi különöset, de ami ezután történt, az sok embernek, akit valami miatt egészségkárosodás ér, esetleg valamilyen fokú rokkantsággal született, tanulságos lehet. A vásárlás legutolsó pontja a pénztár. Az áruk rakosgatása után valami szokatlanra figyeltem fel. A pénztárosnő rokkant, beszédhibás volt. A kedvességével, ahogyan engem, a szintén rokkant, mozgáskorlátozott embert, a vásárlót igyekezett kiszolgálni, segíteni, sok egészséges ember számára, akik a napi gondok miatt néha rohanás közben nem veszik észre a rokkantat, jó példaértékű lehet, őszinte csodálatra késztetett. Ez az ember, a pénztárosnő a maga szívélyességével, a maga őszinte, szívből jövő kedvességével, ahogy láthatóan és érezhetően erős akarattal túl tudott lépni a korlátozottságán csodálni való! Szinte nem mindennapi jelenség! Elhitetheti sok emberek, hogy a rokkant emberek nem lebecsülendők! Ők is képesek a maguk adottságai szerint élni a mindennapi életüket és dolgozni is nemcsak pl. telefonközpont-kezelőként, hanem sokféle más munkakörben is! Ebben az áruházban az áruk mellett még szint e ráadásként is jó érzést, a szívből jövő őszinte kedvességet kaptam egy ismeretlentől, egy áruházi pénztárosnőtől, egy másik, igazi, nagyon lelkes, vidám, szimpatikus embertől! Ritka kincs ez a mai, kissé elidegenedett világban! Köszönet neki így, ismeretlenül is ezért!