Az ember és a tárgyak – a tárgyak és az ember?

Az embert a törzsfejlődésbeli kényszerből fakadó események során a tárgyhasználat, a tudatossá később váló ,eszközhasználat emelte ki az állatvilágból és indította el a fejlődés útján. Mint tudjuk, az állatok is képesek eszközhasználatra a magasabb intelligencia ,,jogán", de náluk egyértelműen a táplálékszerzés és tudtommal csak kisebb mértékben a védelem a cél. Itt szó sem lehet tudatos cselekedetről. Ilyenre kizárólag csak az ember képes. Amint megszületünk, szinte azonnal bár akkor még mi nem tudunk róla, tárgyakkal vesznek bennünket körül. Bepelenkáznak, rátesznek a csecsemőmérlegre stb. Máris a tárgyak ,,világába" lépünk be, hiszen a tárgyak részei az életnek, többek között az emberi életnek is! A tárgyak végig kísérnek bennünket az egész életünkön át! Az élővilágban, sőt, a természetben csak az ember képes az értelmével és a tudásával tudatos eszközalkotásra, a tárgyak készítésére. Tudásunk viszont sok-sok évezredes tapasztalatokon, azok átadásán, tehát tanításon és tanuláson alapulnak. Ezeket a tapasztalatokat az ember gazdagítani képes és gyorsan tanul, míg az állatnál ez csak lassabban, esetleg generációkon keresztül megy végbe, ha egyáltalán alkalmas a faj az ilyen ,,biológiai tanulásra". Ha nem alkalmas, vagyis nem tud a megváltozó, vagy már megváltozott körülményekhez alkalmazkodni, akkor kipusztul. Ugyanez szól a növényvilágra is! Az embert a tárgyak végig kísérik a haláláig. Szórakoztatnak, tanítanak, segítik az életünket minden vonatkozásban és sajnos alkalmasak akár figyelmetlenség, vagy a tárgy célja (pl. fegyverek) szerint az embernek ember által való tudatos elpusztítására is. A tárgyaknál viszont nem árt figyelembe venni az alkalmasság célját is. Pl. késsel lehet kenyeret szelni és életet kioltani is! A tárgyakkal fizikai jelenségeket is képesek vagyunk előidézni. Az, hogy tudatosan, vagy véletlenül, gondatlanságból most teljesen mindegy. A tűzzel le lehet égetni az otthonainkat, de ugyanakkor megfőzhetjük a tűzön az ételeinket is! Robbanással tönkre lehet tenni pl. egy egész háztömb öt is, de ugyanakkor szakszerű körülmények között robbantva lehet pl. sziklákat eltávolítani építés során. Tárgyaink anyagi minőségével és a luxusnak minősülő tárgyak, pl. nemesfémek ritka ásványok felhalmozásával kifejezhetjük a gazdagságunkat is, de emberi vonatkozásainkat is akkor, amikor ezeket a többség érdekében felhasználva valamilyen formában közcélra vesszük igénybe más ember, mások javára! Ugyanakkor viszont alkalmas arra is, hogy ember és ember között felépítse a szellemieket nélkülöző, lélektelen kivagyiságot is! Sok ember szellemi szűklátókörűségből nem veszi tudomásul azt, hogy bár a tárgyaknak a formája, anyaga és anyagi minősége, kivitele, célja és rendeltetése rendkívül eltérő, sokrétű, a születéstől a halálig életünk, az egyetemes Élet minden funkciójában szükségszerűen velünk vannak, fontosak, sőt, nélkülözhetetlenek, de egy magasztos egységet kell, hogy szolgáljanak, azt amelyik a maga céljára és alkalmazására végső soron azokat létrehozta, az Életet, benne az emberi életet is. Igen, szolgálják, de nem úgy, hogy magát az Életet, benne az emberek életét is a maguk rabjává teszik! A vagyonszerzés és felhasználás soha sem nyomhatja el a szellemi és erkölcsi, lelki ért ékeinket, nem mehet sem magunk, sem mások, sem az élő és élettelen természet kárára! Amennyiben mégis valaki(k) ilyenre vetemedik (vetemednek) mindannyiunk közös kötelessége ezt a kezet, ezeket a kezeket szép szóval, meggyőzéssel, de ha más megoldás nincsen erőszakkal ,,lefogni". Ez mindannyiunk nagyon fontos érdeke és ráadásul tárgyak ehhez is kellenek! Ugye milyen sokrétű a tárgyhasználat fogalma? A tárgyak nemcsak közvetlenül, hanem közvetetten is lehetnek és élet biztosításának, javításának, megőrzésének az eszközei, de tragédiákat is okozhatnak. Ragyogó példa erre a pénz! Manapság sajnos a megélhetésre egyre több kell belőle és éppen azért, mert valamilyen okból nehéz egyre nagyobb rétegeknek ezt a fontos eszközt a megélhetésük céljára megszerezni hányan és hányan kénytelenek kiuzsorázni a saját szervezetüket és hány és hány család megy a pénzért való harcban tönkre! Szedi bőven áldozatait az esztelen kapzsiság is! Ugyanakkor egy ésszerű határon belül maradva, hiszen ez is ,,csak" egy eszköz!, nem lenne a tragédiák forrása, hanem az Élet egyik fontos segítője! De ház ez már közgazdasági és (gazdaság)politikai kérdés is egyszerre! … és még hány olyan tárgyunk van, amelyet egyaránt fel lehet használni az (élő és élettelen) világ egyetemleges kárára és hasznára! Csakis tőlünk függ, hogy mit teszünk azokkal, mire használjuk! Nagy az emberiség felelőssége az Élet ,,színpadán"! Gondolkodjunk el ezek felől, míg nem késő!