Az égbolt szürkesége, amely a szürke esőfelhők lomhaságából terjed szét az egész égbolton, már egy kiadós balatoni vihar előjele. A nyugati szél dühödt lendülettel rázza a parti fákat. Azoknak ez a rázás nem biztos, hogy tetszik, de mit tehetnek ellene …? Úgy szólván semmit. A Balatonnak sem tetszik a szél erőszaka, hisz az ellen Ő sem tehet semmit. Homok szürkévé vált felszínén a légáramlat által keltett sűrűn végig rohanó erőteljes hullámaival pofozza, üti, veri a partjait, miközben a hátán ringó kikötött csónakokat, hajókat kényszeríti őrült, megveszett táncra a szerint, hogy melyiket tudja jobban, erősebben cibálni. Ez a tánc az igazi vihartánc! Ilyet csak a természet tud bárhol máshol is, nemcsak a Balatonon produkálni. mikor a szél majd megelégeli ezt az ostromot, akkor a vastagra hízott, tohonya szürke fellegek vizükkel locsolják meg e földi világot és ezt követően a felhők helyett ismét a vidám sugaraival melegítő Nap lesz úrrá a környéken. Hát kérem, ilyen egy balatoni vihar – a partról nézve.