A szó legnemesebb értelmében is, lökött volt a Béla bácsi. Gyerekfejjel néztem, és
gyerekfejjel gondolkodtam róla, de nagyon megörültem, amikor a felnőttek szájából ugyan ez a kifejezés hangzott el több esetben. Természetesen, én nem így fejeztem ki magam, egyszerűbben, csak úgy hogy Bolond. Ez nálunk már elég súlyos szó volt, és a tettei ezt bizonyították.
Megtermett tagbaszakadt ember kopasz fején, a homlokán, a ráncok úgy szaladgáltak le- föl mint azé a kutyáé, amelyiknek a nyakán harmonikaszerű a bőr. Bólogatás helyett tette ezt a mozdulatot, izgága módon, és valahogy az egész feje szinkronban volt ezzel a tevékenységgel. Akkor is, ha nem egyezett a véleménye bizonyos dolgokkal. Hozzáteszem, sosem. Ez volt ránézésre az első furcsaság rajta.E különleges tulajdonsága által, az ember nem tudta, elégedett –e, vagy sem? Bosszúra készült, hosszúra nyújtva. Mert mindennek megadta a módját. Ügyes volt. Ez kiderült róla.
A szürkeállománya zegzugos területén kiagyalt hülyeségeit szépen elrendezte, és a megfelelő pillanatban akcióba lépett. A házban lakók ingerlésére. Amikor odaköltöztek a társasházba, a negyedik emeletre szembe velünk, még akkor jelentkezett a lakógyűlésen a karbantartói feladatok ellátására, egy év után. Addig gyűjtögette, ki van a bögyében.
Amikor gratulált a közös képviselő a kinevezéshez, felállt, és körbejárva a székek között, meg-megállva, lehajolva kinek-kinek a szembe nézett, és azt mondta.
-Lesz állandóan meleg víz! Ezt szegény Rózsa néninek osztotta le, de úgy, hogy a néni, csak annyit rebegett, huh Béla, de megijesztett a hangjával. Hozzáteszem a földszinten lakott a Rózsa család, ahol volt mindig meleg víz . A negyedik emeleten , és a harmadikon volt probléma általában. – A lift sem fog majd napokig lerobbanva állni –hőzöngte Füsti Pistának, aki katonásan annyit válaszolt, hogy Bélám, a cél érdekében mindent. Majd visszatért az asztal mellé és szónoklatát folytatva elmondta, nem kell ezután idegeskedni, azt ő vállalja majd saját magára. Azt már nem mondta, hogy mi az, ami miatt esetleg idegeskedni fog pl: a lakók bosszantása nehogy kiderüljön. Mert szorgalmasan gyűjtögette ő a tarsolyában azokat, akik megtorlásra számíthattak. Senki nem tett ellene semmit, mégis ha valaki Magdusnak, a feleségének nem köszönt, bármi okból, az már a láthatatlan listán találta magát.
A legkülönbbféle akciókat volt képes lebonyolítani. Harsányi bácsiékat viccből a két emelet között egy órán keresztül várakoztatta, mert megállította a liftet. Közben haláli nyugalommal elment ebédelni, sziesztázott egyet, és amikor úgy gondolta a kényszerpihenő lejárt, útjára bocsátotta őket. Várta a felvonó ajtó előtt a családot, és majd leharapva a fejüket , kérdőre vonta őket, miért nem kiabáltak hangosabban? – Kiabáltunk mi, meg dörömböltünk is, de senki nem hallotta meg. Tessék legközelebb kórusban segítségért énekelni. –Én inkább felgyalogolok, az biztos.- mormolta Harsányi néni. A lábaim nem romlanak el, és köszönjük Béla a segítséget. Maga nagyon ügyesen tevékenykedik itt. Jöjjön kérem, kap egy üveg Kisüstit, iszogassa meg esténként. –kontrázott a családfő. Nem is sejtve azt, hogy a karbantartó úr Béla agya, már azon motoszkált, hogy a”jó, kis Kisüsti, majd kisüti a fejemből a következő tettemet”.
Olyan sokáig nem is kellett várni. Igazán problémás volt, a meleg víz ellátás. A harmadik emeleten langyos a víz, a negyediken már hideg. Béla bácsi magára kapta a fürdőköpenyét, és egy törölközőt elegánsan a vállára terített, és villámgyorsan leutazott a földszintre. Becsengetett Somlyaiékhoz. Az asszonyka nyitotta ki az ajtót. A kisfiával élt együtt, férje kiküldetésben volt hosszú hónapokig Kelet -Németországban- Miben segíthetek ?- kérdezte Somlyainé. Fürödni jöttem. Fent nincsen meleg víz, koszos vagyok, ma itt fürdök, holnap másutt. –De hiszen, de hiszen, mintha azt mondta volna a lakógyűlésen, hogy lesz mindig meleg víz. Igen azt mondtam, nekem, biztosan lesz .Ezzel használatba vette a fürdőszobát. Amikor végzett, nyeglén odavetette, a habfürdő fogyóban van, Somlyainé. A nő levegőért kapkodott, és alig hallható hangon hagyta el száját, egy rendben, és egy viszlát.
Magdus, a feleség otthon, nagy fazékban melegítette a vizet, saját magának, és a Kisbélusnak. Egy ideig minden rendben volt, no nem olyan sokáig, mert Béla bácsit bosszantotta, hogy nem jó a Tv adás. Homokszemcsés kép, vagy éppen semmi vétel nem volt. Kab-hegyi Tv adóig mégsem nyúlik el a keze, hát addig töprengett, mit is kellene csinálnia, míg az isteni szikra kipattant a fejéből. Érdeklődött a lakóktól, hogy milyen a vétel. Volt aki azt mondta remek, semmi probléma nincsen. Ezen aztán úgy felbosszantotta magát, hogy gondolatát tett követte, amely az volt.”Ha én nem tudok televíziót nézni, akkor ti sem fogtok". Fogott egy gombostűt, majd még egy párat, és szépen a ház falán lógó vezetéket begombostűzte. Némelykor kiszedte a tűket, és ha jó volt a kép, úgy hagyta, de amikor végzett újból gonoszkodott, és dörzsölte a tenyerét. Kerek két hétig csinálta, majd megneszelte, hogy a lakók intézkedtek, hogy valami nem stimmel a vétellel, és azután állította le magát.
Egy alkalommal a piacon járt. Vasárnap reggelenként, vásárolt friss csirkét, salátának való árut, az ebédhez. Hazafelé menet, kínos helyzetbe került, mert a nagydolgát kellett volna sürgősen elvégezni. Egy darabig még szedte a lábait, hátha hazaér, de a távolságot úgy érezte minél jobban sikerül leküzdenie , annál nagyobbnak tűnik mégis. A lépcsőházig még elért, de a lift foglalt , abban pedig biztos volt, hogy a lépcsőfokokat szaporán szedve száraz gatyával már nem ússza meg. Villámgyorsan becsöngetett egy ajtón, egy idegen nő nézett vele farkasszemet. Életében nem látták egymást, a Hölgy, a napokban költözött oda. –Hol a WC? –förmedt rá, és szabályosan félrelökve a nőt úgy vágódott be a klotyóba. –Na, de kérem?! – rebegte az asszony, micsoda viselkedés ez? Szemtelen fráter! Béla bácsi dolga végeztével közölte , ő a karbantartó itt , még találkozni fognak többször .-és lelépett. Adja az Isten, hogy ne, könnyebbült meg a fiatalasszony, hogy végre kívül látja, a nem éppen úriembernek mondható férfit.
A sorozatos gonoszkodás eredménye az lett, hogy végére jártak olyan dolgoknak, ami egyértelművé tette, Béla bácsi keze van benne. Pár év után elköltöztek falura.
Csak hallomásból tudom, a kerítésbe belevezetett áramot, hogy ne lopják a kertjében lévő gyümölcsfákról a termést. Ott már komolyan felelősségre vonták.
14 hozzászólás
:)))) Hááááát, az ilyen Béla bácsik is megjárják, előbb-utóbb. Az jutott eszembe, hogy valamilyen szinten visszacsap a sors az emberekre, az elkövetett gaztettekért. Manapság sajnos egyre több a Béla bácsi. Miért is? Kihalóban van az egymás iránti tisztelet, a szeretet.
Pedig semmivel sem kerül többe. Legalább ennek nem ment fel az ára. :))
Tanulságos kis történetet hoztál, Marietta, ráadásul humorosan tártad elénk.
Tetszett.
pipacs 🙂
))) és ez mind megtörtént. Amikor a gyerekekkel visszamentünk a szülővárosomba, találkoztunk. Miután váltottunk pár szót, a férjem útbaigazítást kért tőle. A következőt tette. Az autó mellé állt, és elkezdett pörögni, egyszer jobbra-egyszer balra, abba az irányba amerre majd menni kell. Én beletemettem a pulóverbe az arcomat, és úgy nevettem, hogy ne lássa meg. Rázkódtam, hát persze, hogy észrevette. Meg is állapította, de jó kedvem van. Amikor elindultunk, a gyerekek kérdezték, ki volt ez a bácsi? A fiam megszólalt hátul. Hát ki?Egy búgócsiga DDDDDDDDDD
Köszi:Marietta
Sajnos , hogy Béla bácsik mindig voltak és mindig lesznek is. Nagyon tetszett az írásod. Szeretettel Ibolya
Kedves Ibolya!
Igen, biztosan vannak Béla bácsik még, meg Mariska nénik is, csak minél kevesebben legyenek. Örülök, hogy erre jártál:-)
Szeretettel:Selanne
Addig jár a korsó a kútra, míg össze nem törik. Bár, ha jól belegondolok, lehet, hogy ma már nem mindig törik össze? Élvezetes volt az írásod Marietta.
Szeretettel
Ida
Kedves Ida!
Egy ideig biztosan gurul az a korsó, aztán puccs. Köszönöm:-)
Szeretettel:Marietta
Szia Marietta!
Hogy is szokták mondani? Mindenkit utolér egyszer a végzete. Így járnak a Béla bácsik is, mert bár Te egyről meséltél, de azért jól tudjuk, hogy több is van. Tetszett a humorral fűszerezett írásod, mely nem nélkülözi a tanulságot sem. Jó, hogy megmosolyogtattál, rám fért.
Szeretettel:
Millali
Szia Millali!
Nálam is már feledésbe merült, Vesztergom Andi szatírája kapcsán jutott eszembe. Kell is a mosoly, kellenek a felszabadult pillanatok. Így utólag minden másnak tűnik:-))
Szeretettel:Marietta
Kedves Marietta!
Ez a Béla mellette megnevetteti is az embert, de van olyan szomszéd aki velejétől gonosz. Tetszett rám fért egy kis vidámság.
szeretettel-panka
Szia Panka!
Na ja, nevetünk, mert úgy hat, pláne az idő távlatában, mintha Móka Miki lett volna. Azért, a Kisbélusba is beleszorult valami, ugyanis édesanyám, amikor szépen felporszívózott, megjelent Magdus a 3 éves kisfiával, a gyerek kezében, egy csomag ZiZi. Tudod, az az apró szemü, kis izééé. Szépen leültette az anyja a szőnyegre, kibontotta, a Béluska pedig kiszórta, és onnan eszegette fel. Ha megunta felállt, és mászkált a szemeken. Gondolhatod:-))) Köszi, hogy itt voltál.
Szeretettel:Marietta
Kedves Mrietta!
Jó, hogy humoros formában adatad elő a ház borzalmait. Valóban akadnak mindig hasonló tettekre képes emberek, akik felborzolják mások életét. Nálunk az egyik emeleten egy boszorkány él… Kár, hogy az őket megszüntető rendeletet már korábban visszvonták!
Na, de az igazságot Millali mondta ki, hogy "Mindenkit utolér egyszer végzete." Ez a helyes.
Bízzunk benne. Jó volt olvasni a történetet, de Nektek nem lehetett ngy élvezet, eltűrni a sok értelmetlen cselekedetét.
Szeretettel: Kata
Kedves Kata!
A boszorkányok is tudnak produkálni, egy társasházban, a sokféle ember megnyilvánulása olyan mint egy teleregény. Lásd: Szomszédok. Annak idején néztük őket az MTV műsorán. 🙂
Szeretettel:Marietta
Kedves Marietta!
Béla bácsi szerintem nem lökött volt, hanem egy kíméletlen, érzelmek, erkölcs, és empátia nélküli pszichopata. Nem a fizikailag sokkoló fajta, akik gyilkolnak és fizikai erőszakot alkalmaznak. Ő a háttérben alattomosan megbújó, manipuláló fajta, aki talán még veszélyesebb, mint a másik, és neki sem lesz bűntudata, ha szenvedést okoz másoknak.
Talán vicces elolvasni a viselt dolgait, de szerintem akikkel megcsinálta a maga gonoszságait, azoknak egyáltalán nem volt vicces.
Judit
Kedves Judit!
Igen jól látod, persze, hogy minden jelző igaz, amit megemlítettél. Talán azért mertem felruházni a lökött titulusban, mert aki ennyi mindenre képes, az mind e mellett nem is normális. Volt háborgás, volt feljelentés beígérése, volt minden. A bokáját az utolsó tettéért amiről én tudok, már megütötte. Az élét ha igyekeztem is elvágni, mélyen belegondolva súlyos jelenség.
Szeretettel:Marietta