Távol vagy, a nap éppen fölötted ragyog…
Gondolsz most reám?
Egy szép, színes varázsszőnyegről álmodom…
Repülnék feléd…
Megállsz a járda szélén, az út kanyarog…
Indulnál hozzám?
Karom kitárom, ölelésed akarom!
Leülnék melléd…
Nyári zápor mossa el lépteid nyomát…
Hiányzom neked?
Szivárvánnyá váló vágyam ragyog érted!
Várok rád ma is…
A szerelem örök, érzed forróságát?
Tűz…, ég még benned?
Égig csapnak a lángjaim! Te eléred…
Szeress és szoríts!
… hamuvá válunk…
8 hozzászólás
Sugalló, ösztönző; a képzeletre erősen ható;
átvitt értelemben: kényszerítő, ellenállhatatlan hatású, elhitető, erős befolyású, vagyis nagyon szuggesztív a versed..)) A vége(is) nagyon szépen van megírva….
szeretettel: d.p.
Örülök, hogy ennyire a hatása alá kerültél! 🙂
Köszönöm Dinipapa! 🙂
Nagyon szép, Krampuszka, képei, története, felfokozott vágyakozása szép íven fut fel,és a konklúzió, a hamuvá válunk kifejezés, hihetetlen hőfokra hevíti a verset. Nagyon tetszett.
aLéb
Köszönöm és köszönöm! 🙂
Kedves Krampuszka! Csak gratulálni tudok versedhez, szépen megírtad az érzéseidet, érezhető, látható képekkel:)
Köszönöm kedves Sleepwell! 🙂
az a furcsa benyomásom, mintha folyton-folyvást elindulNA valami, fölcsillan, fölreppen, akár egy buborék, majd hopsz, hirtelen szétmállik, szétpukkan – de azért tovább ragyog… csak fölflé-fölfelé, és nincs leszálló ág… könnyűvé tesz a versed:) szép!
Örülök, hogy így véled kedves C E Shepherd! 🙂
Ildikó