Egy ragyogó, verőfényes meleg délutáni napon a feleségem és a Bogár kutyus, azaz becézett nevén Bogi, akiről már oly sokat írtam, kint tartózkodtak a kertes házunk kerítése előtti utcai füves részen. Bogi alaposan végig szaglászgatta a területet, hiszen nem lehet vitás, hogy itt is rendnek kell lenni! Idegen kutyusok illatai érződtek ehelyütt! Márpedig idegen a Bogi területének a közelébe sem léphet, lehet az akár ember, vagy éppenséggel kutyus, avagy egyéb más élőlény! Annak mindenképpen távoznia kell, mert Vele fogja ,,összeakasztani a bajuszát", azaz lesz nemulass, hadd el hadd számára, ha megsérti a területhatárt! Védeni kell a területének még a környékét is! Viszont ez a környék már a Bogi számára veszélyes lehet, mivel az utcán a közelben nagy a közúti és a villamosforgalom! Ráadásul a munkások megkezdték a közterületen lévő fűnek a levágását a háti fűnyírójukkal és az elég zajos munkafolyamat. A feleségem éppen azért, hogy ne legyen baleset, sem a Boginak, sem másoknak ne legyen semmi baja sem, először csak szép szóval kérte a kutyust, hogy menjen be a kerítésünk mögötti biztonságos helyre, de ennek ugyan nem volt semmilyen foganatja! Bogi annyira el volt foglalva a szagok felderítésével, hogy a kérést talán meg sem hallotta, de az is lehet, hogy nem akarta meghallani. Ekkor a feleségem hangerőt váltott és éppen a kutyus érdekében kissé erélyesebben szólította fel a Bogit arra, hogy azonnal menjen be a kerítésünk mögé, mert könnyen nagy baja lehet! Bogi sértve érezve magát,,önérzetében", azaz, hogy neki parancsolgatnak, mivel ehhez Ő nem szokott hozzá, ezért ,,bosszút forralt" magában! Elhatározását tettre váltotta: ,,megtorlásként" a feleségem üres nejlonszatyrát felvette és morogva, dühöngve mérgesen távolabb ledobta, majd, mint aki ,,jól végezte dolgát", most már megnyugodva, hiszen Ő már a parancsolgatásért bosszút állt, hogy lássa a világ, kinek parancsolgattak, dölyfösen vonult be a biztonságot jelentő kerítésünk mögé és onnan szemlélte szigorú szemekkel a kerítésünkön kívüli és belőli világot! Végtére is ami történt, megtörtént, mindenképpen mindenhol rendnek kell lennie! – és ez nemcsak a Bogi szerint, hanem szerintünk is így igaz!
Pecás
4 hozzászólás
A kutyáknak is megvan a maguk személyisége…sokszor érdekes figyelni ahogy ez megnyilvánul.:)
Így van! Válaszát köszönöm szépen! Pecás
Így van! Válaszát köszönöm! Pecás
Én is, mint állatbarát mondhatom, hogy igen is, önérzetesek és nem szeretik a hangos parancsszót, a halkabb kérésekre talán jobban reagálnak. Minden állat más- és más, külön személyiség, az biztos. Nagyon meg kell őket ismerni!