Nemcsak tavassz al, hanem nyáron is elég sűrűn megnyílnak az ég csatornái és villámok elég gyakran csapkodják meg a Földünket. A legtöbb kutyus, így az általam már korábban több novellámban is megírt Bogár kutyus sem bírja a viharokat, villámcsapással tarkított zivatarokat. Bogár ilyenkor legtöbbször az igazi gazdijainál lévő helyén rejtőzködik el és ott vészeli át a viharok idejét. Egyszer azonban a vihar előbb csapott le, mint ahogy Bogár hazajuthatott volna az igazi gazdijaihoz, bár ezt megelőzően elég gyanúsan viselkedett. Éppen nálunk, a másodgazdijainál tartózkodott, amikor egészen váratlanul és nagy erővel tört ki a vihar. Nem volt arra már ideje, hogy a kerítésünk alatt lévő ,,aluljáróján" keresztül visszatérjen az eredeti gazdijaihoz. Azonban a vihar sajnos kitört, így a kutyus szerintem felmérte a pillanatnyi helyzetét és döntött, mégpedig úgy, hogy a vihar egy része alatt nálunk lesz. Fogta magát és a házunkba, hozzánk menekült. Az előszobában a kamraajtó előtt összegömbölyödve. a füleit a mellső végtagjaival eltakarva kísérelte meg átvészelni a vihart. Mi vigasztalgattuk, simogattuk, megpróbáltuk elviselhetővé tenni neki a mennykövekkel tarkított égi áldást. Bogár azonban egy idő után erőt vett magán és a félelmein és kimutatta, hogy Ő nem ám olyan nyámnyila szobakutyus, hanem valódi és erős eb, de az is lehet, hogy csak a másik gazdijait akarta már látni, hiszen rájuk is vigyáznia kell! Felállt, majd jelentőségteljesen ránk nézett és elindult a kijárati ajtónk felé jelezvén azt, hogy távozni szeretne. Mi ajtót nyitottunk neki és Bogár 5 perc múlva már a másik gazdik ajtaja előtt állt és kért és ott is kapott bebocsátást a rút vihar idejére. Tehát Bogárnak ilyen kalandja volt ennek az említett viharnak során. Ez a látszólag egyszerű történet is tulajdonképpen arra példa, hogy az őszinte szeretetnek milyen hatalmas segítő, védő ereje van! Milyen hatalmas erő rejtőzik az őszinte, érdekmentes szeretetben!