Már több írásomban szóltam arról, hogy van két aranyos kiskutyánk, Buksi a szuka és Bogi, a kan. Buksi nagyon szeretett enni, többek között édes gyümölcsöket, kerti édes terményeket. Egy alkalommal a gazdiasszony egy ládába paradicsomokat rakott. Buksi ezt észrevette és gyötörte a kíváncsiság, hogy vajon milyen ízük is lehet azoknak a kerek piros valamiknek. Kíváncsiságát hogy kielégítse egyet (túlérett paradicsomot) óvatosan kivett a ládából a többiek közül. Rendkívül finomnak találta, de volt egy ,,gondja": vajon mi lesz akkor, ha ezt a ,,ténykedését" a testvére, Bogi a kan észreveszi. Gondolt egyet és cselekedett mégpedig úgy, hogy fogta a paradicsomját és a kerítésünk belső oldala mellett lévő bokorba rejtette, ahol aztán zavartalanul ,,hódolhatott a kulináris élvezeteknek", azaz lassan, nagy élvezettel szopogatta el az édes paradicsomot. Ismét bebizonyította azt. hogy nem egy elveszett kutyus, ha olyan célról van szó, amely Őt nagyon érdekli és újra bizonyságát adta annak a mondásnak, mi szerint ,,többet ésszel, mint erővel". DE megkóstolják a szőlőket is és az érett szemekből már közösen torkoskodnak Bogi és Buksi, a két kiskutya.