Megyek egy kis szeretetet csenni, palacsinta fenekem ízletes melegségével.
Elég volt a gépi kontaktus mára, mintha a napi kamuval jóllaktam volna. Vérem vonulását mérlegelt beállítás után felmérem. Felmérném, ha lemérhetném, de felhúz a bosszantó géphiba.
Ma igazán jót lubickolok a szavakban. Pedig úszni sem tudok.
Nem akar kezemben pihenni a tinta, csak az a baj a szemem már nem bírja.
Bár csak a hájam aranyként folyna, nem lennék ilyen nagy gondba. Ma torna!!! A lelkiismeretem csoki evés közben a hasamat a szemem elé felfújja. Nem csak magamat, de a lapokat is hizlalom haszontalan dolgokkal.
Vajon ezeket a gondolatokat csak én rágom? Nem hiszem. De egyedi mind bizonyára.
Szemem mintha gyufaszálat nyelt volna… néznie kell, amíg tud. A feldolgozása már döcögős, rendrakásért kiált álmaim tömlöcében.
Ajkam landol a toll végén rövid pihenője közben. Kezem a papírhoz láncol, de gondolatban elvégzek minden mai napra tervezett lényegtelen dolgokat.
Na persze!!
S leteszem tollam. Kiszállok a nyeregből. A valóság rángat, erőszakosan türelmetlenül, mint kisgyermeket anyja a cukros polc elől.
8 hozzászólás
Jó!Jó! Jó! Jó!
Kedves Andrea!
Zseniális! Elbűvöltél vele!
Ylen
Jó lett kedves Andrea!:)))
Szeretettel gratulálok: Ica
köszönöm hogy olvastatok
Kedves Andrea!
Most aztán valóban igazán jót lubickoltál a szavakban, s általad én is megtehettem. Szellemes írásoddal felüdítettél. Kiváló!
Üdvözlettel: Laca
Az elején ráismertem Ildire… A többi része inkább Te vagy. Tetszett, gratulálok kis szösszenetehhez.
Remek a művem véleményezése, szórakoztató. Köszönöm.😉
Az előttem szólók csak dícsérték az írásodat, de most jövök én. Szóval, Andrea ez nekem kicsit nem tetszett, hanem nagyon, nagyon meg még jobban. Úgy lesodort a lábamról, hogy jó, hogy éppen ültem.
😄😄😄🌹