Szóval hol is kezdjem…? Először is illene bemutatkoznom, ha már elvettél feleségül. Ainó Kassandra vagyok. Mint ahogy te is észrevetetted, két keresztnevet kaptam. De ennek az okára majd még visszatérek.
A hányattatott életem nem indult túl szerencsésen, ugyanis nem kívánt gyerek lehettem. Erre csak abból következtettek, hogy anyám rögtön a születésem után megpróbált eltenni láb alól.
Amikor az első fájdalmai megjelentek, felkászálódott a rozoga, agyonázott deszkákból barkácsolt, de már régen nem használt pajta padlására és ott kínkeservesen megszült engem. Amint kibújtam, akárcsak egy nemkívánatos, koszos rongyot, ledobott az emeletről. Szerencsémre egy nagy kupac szalmára estem, és ijedtségtől rögtön sírni kezdtem. Hogy ne halljanak meg, anyám utánam mászott és megpróbálta szalmával betömni a számat. Pechére, nem sikerült neki, mert a zajra felfigyelt a nagyanyám és elindult megkeresni az anyámat. Így talált ránk.
Persze óriási balhé kerekedett belőle, mert anyám mindenki előtt titkolta a terhességét, még a szülei sem tudtak róla. Semmit sem vettek észre, bár néha megjegyezték, hogy mintha hízott volna egy kicsit a lányuk, aztán ennyiben is hagyták. Hogy is tűnt volna fel nekik, hisz reggeltől késő estig kint dolgoztak a földeken.
Pár pofon hatására azért anyám bevallotta, hogy a szomszéd Béni gyerek hagyta teherben. Így hát összepakoltak bennünket és lóháton elindultunk meglátogatni a szomszédot.
Természetesen a Béni gyerek mindent tagadott és váltig állította, hogy ő még csak rá sem nézett az anyámra. De ez a nagyszüleimet nem igazán érdekelte. Ha már helybenhagyta, legalább vegye el feleségül, hajtogatták. Apám persze tiltakozott és semmivel sem lehetett meggyőzni. Azért a nagyapámnak végül sikerült elrendeznie a dolgot, három, jól irányított fejszecsapással, amit apám, pechére nem élt túl. Én pedig az első napomon félárva lettem.
Ha ez így marad talán még boldog is lehettem volna. De nem.
Pár nappal később anyám felkötötte magát az istálló gerendájára, mert nem tudott a Béni nélkül élni. Mielőtt megtette volna, még gondoskodni akart rólam, ezért a tejembe kevert egy kevés mérget, amit a nagyapám tett ki a patkányoknak. Balszerencséjére azt a nagyapám itta meg helyettem, amikor este szomjasan hazaért a munkából. Alig egy hét múlva nagyanyám megtartotta a kettős temetést a közeli temetőben, Furamód az egyedi lánykérés miatt kettőnkön kívül csak a pap jött el.
De ha már ott volt, akkor meg is kereszteltek. Igaz, senki nem tudta biztosra, hogy ki a vér szerinti apám, ezért kaptam két keresztnevet.
A kemény dolgok csak ezután következtek. Nagyanyám továbbra is kora hajnalban elindult a földekre. Feledékeny lévén néha magával vitt, néha megfeledkezett rólam és otthon felejtett. Így hamar önállósítottam magam. Az első pár hónapban odakészítette egy üvegbe az aznapi tejem, de egy idő után az már nem volt elég.
10 hozzászólás
Szent ég! Arra már gondolni sem merek, hogy mi következett a tej után. Velős írás, nagyon frappánsan szőtted meg.
Köszönöm!
A folytatás is hasonló, az is nem sokára felkerül! 😀
Kedves Myrthil!
Nos, a címe alapján nem egészen erre számítottam… Igen megdöbbentő történet, és ha jól sejtem, a folytatás sem lesz szívderítőbb:) Mint írás, nagyon jó!
Üdv: Borostyán
Hú, megdöbbentő sors! Vajon mi lesz a folytatás?
Rozália
Kedves Rozália!
Annyira lesz meglepetés, hogy még én sem tudom 😀
Kedves Borostyán!
Nagyon köszönöm! 😀
Kedves Myrthil!
Hát én se egy ilyen történetre számítottam a cím alapján, de így aztán tényleg ironikus lett. Ez aztán a tragikus sors. Nagyon tetszik az a mód, ahogy előadod. Kemény eseteket írsz le meglehetősen könnyedén, egyszóval bejön 😀
Üdv.:
Jessie
Nem így akartam megírni, csak így alakult 😀
Köszönöm, hogy olvastál!
Kedves Myrthil,
csak gratulálni tudok……..vészes sors könnyed köntösben. és hányan vannak kiknek tényleg ez jutott:(
John
Kedves John!
Köszönöm!
Azt hiszem, sajnos sokan vannak még ilyen helyzetben 🙁
Myrthil