A játszótéren egy fiúbanda tanyázott. Mindennap ott lebzseltek. Csitri szeretett volna csatlakozni hozzájuk. Tetszett neki a vagányságuk. A suhancok próbálták lekoptatni a lányt. Őt azonban nem olyan fából faragták, hogy feladja. Amit egyszer a fejébe vett, attól nem tágított. Elhatározta, hogy csatlakozik a brancshoz és kész! A srácok ki nem állhatták, és nem épp kedvesen beszéltek vele.
– Mit akarsz itt? Te, kis csitri! Menj babázni! Otthon ilyenkor pizsamaosztás van! Kopj már le! Kis pióca! Húzz már innen! – mondogatták neki.
Mivel a fiúk nem tudták levakarni magukról, így lassan befogadták a fiús lányt, és ráragasztották a Csitri nevet.
Csitri mindig rövidre nyíratta a haját. Szakadt farmert hordott kinyúlt pólókkal, ami elrejtette domborodó mellét. Első ránézésre nem lehetett tudni, hogy fiú, vagy lány. A saját neméről megvetően nyilatkozott:
– A lányok! Na, azokkal nem barátkozom! Undok kis Barbie-babák! Mást sem tudnak, csak nyávogni, kényeskedni. "Jó a ruhám? Na, milyen az új nacim? Láttad azt a pasit, hogy meresztette rám a szemét?" – ez a fő témájuk. Semmi spiritusz nincs bennük. Unalmasak! – jelentette ki többször is.
Csitri legjobban Sameszt kedvelte a csapatból. Ő volt a bandavezér, igazi nagymenő. A többiek is mind őt akarták utánozni. Samesz, szeretett kötekedni az arra járókkal. A múltkor, amikor egy idősebb nő rájuk szólt, hogy ne köpködjék szét a szotyihéjat, ne szemeteljenek, a fiú egyszerűen csak így válaszolt:
– Na, drága nénike! Ha ennyire nem tetszik, akkor hozza a seprűjét és a lapátját! Takarítsa össze, és ha végzett, pattanjon rá, és repüljön el vele!
Persze a többiek fetrengtek a röhögéstől. Az asszony méltatlankodva továbbállt.
– Ez már mekkora duma volt! Apukám! Ez lekörözhetetlen! – vágta hátba elismerően Csitri Sameszt.
– Ne bizalmaskodj! Ne ütögess! – csapott a kezére.
– Bocs, csak úgy jött! De annyira remek beszólás volt, hogy üljön a söprűjére és száguldjon el vele! – nevetett Csitri.
Egy nap Samesz ezt kérdezte tőle:
– Te Csitri! Tulajdonképpen hány éves is vagy?
– Én… én, hát…tizenhat.
– Na, ne túlozz! Samesz papának nem illik füllenteni! Szóval?
– Na jó! Tizenöt. De pár hónap és tizenhat leszek! – húzta ki magát Csitri és a pólóján keresztül kirajzolódtak formás kis mellei.
Ezt észre is vette Samesz. Csettintett.
– Nézzétek! Miből lesz a cserebogár! Van valami dudorka a trikód alatt! – és röhögni kezdett.
A lány kissé zavartan előregörnyedt, hogy eltűnjenek a "dudorok".
– Te, ismered a Livit? Tudod, azt a kis szőke pipiskét. Mindig olyan szuper szexi rucikban feszít – kérdezte a fiú.
– Ja, ismerem – vágta oda morcosan Csitri. – Miért? Csak nem tetszik?
– De. Nekem nagyon bejön. Jó bőr. Olyan kis édes cukorfalat!
– Egy elkényeztetett, nyávogós kis csajszi! Nem is gondoltam, hogy egy ilyen menő fickót, mint te, érdekelhet egy ilyen beképzelt kis majom – és Csitri utánozni kezdte a lány járását, közben képeket vágott.
A fiúknak tetszett a bemutató.
– Nem tudod, hol lakik? – folytatta a kérdezősködést Samesz.
– De. Valahol a Vadvirág utca elején – már bánta, hogy kicsúszott a száján a majomka címe. Egyszerűen csak azt kellett volna mondania, hogy nem. "Bár haraptam volna le a nyelvem!"- gondolta magában.
– Na, akkor valamelyik nap arra sétálok, csak úgy, aztán addig dekkolok ott, míg "tök véletlen" össze nem futok vele – dörzsölte össze a kezét vigyorogva a fiú.
– Ja, persze, csak úgy, "véletlen". Képes vagy órákat ott álldogálni és várni rá? Ki vagy te? Rómeó? – Csitri dühösen legyintve arrébb sétált. Petya lépett mellé.
– Látom, nagyon csíped a fejét – intett Samesz felé.
– Á, dehogy! – vágta rá gyorsan.
– Nem kell ez a duma! Ne tagadd! Lerí rólad! Ha nem csipáznád, akkor hidegen hagyna, hogy találkozni akar a csajjal. Vigyázz vele! Egyet akar, aztán csá! Utána mehetsz isten hírével! Folyton a hódításairól mesél, és hogy hány lányt döngetett már meg. Fogadd meg a tanácsomat! Ne foglalkozz vele! Meg különben is, az a szőke bombázó, az a dekoratív kis csinoska az esete. Nem az ilyen fiús lányok, mint te!
– Jó van má'! Hagyd abba! Nem vagy az apám! – torkolta le Csitri.
"Nem vagyok az esete? Majd én megmutatom neki! Tudok én is olyan csinos lenni, mint az a pipiske!" – gondolta magában Csitri.
Másnap egy testhezálló pólóban, feszülős nadrágban érkezett a játszótérre. A többiek már a padon ültek, zenét hallgattak és rágták a szotyolát.
– Nocsak, nocsak! Nézzenek oda! Micsoda szívdöglesztő csajszi lett valakiből! – mustrálta Samesz Csitrit. – Milyen jó ez a pólód! Ebben már egész lányformád van! Kinek huzintottad így ki magad? Csak nem randid lesz?
Csitri kissé zavarba jött a megjegyzéstől, de igyekezte leplezni. Most kivételesen örült, hogy Samesz észrevette nőiességét. Persze, azokban a nagy pólókban nem tűnhetett vonzónak! Jó, néhány hónappal ezelőtt nem is akart az lenni. Tegnap érezte először, hogy tetszik neki Samesz, és nem engedi át annak a szőke kis libának. Gondolta, ma kipróbálja milyen is lányos-lánynak lenni.
– Nem. Csak ma ilyen kedvem van! – vágta oda hetykén. – Gondoltam, stílust váltok. Örülök, ha bejön!
– Be bizony! Kívánatos és izgató vagy. Eddig ezt észre sem vettem. Persze, mert mindig olyan nagy pólókat viseltél, ami mindent takart. Nem mutogattad a bájaidat. Csak nem tudtad, hogy Samesz papának ma van a szülinapja? Ezzel akartál meglepni! Hát, sikerült!
– Tényleg? Nem tudtam. De akkor boldog szülinapot, nagyfiú! – egy puszit lehelt Samesz arcára.
A fiú durván magához rántotta.
– Puszi?! Na ne! Szülinapomra csók jár! – azzal vadul megcsókolta Csitrit. Csitri még sohasem csókolózott. Furcsa, bizsergető érzés futott át rajta.
– Na, mi van? – Nem mész a kis szőke majmocskádhoz? A kis Júliádhoz? – kérdezte, mintha mi sem történt volna.
– Most nem. Itt vagy te! Ez pont jó kis ajándék nekem mára, és még fárasztanom sem kell magam a sétával – azzal a keze elkezdett kalandozni Csitri pólója alatt
majd újra megcsókolta. A lány hagyta. Erre vágyott. "Legyőztem a kis szöszi perszónát!" – ujjongott magában.
– Van egy ötletem! – simogatta meg Samesz. Add nekem azt, amit egy lány, csak egyszer adhat a fiúnak, mert utána már nincs, elveszti azt. Ugye, tudod mire gondolok? Ez lenne a legtutibb ajándék a tizennyolcadik szülinapomra. Anyám ma későn jön haza. Üres a kecó. Na? Benne vagy?
Petya mutogatott Samesz háta mögött, hogy ne tegye, de Csitri nem foglalkozott vele.
– Mehetünk – mondta mosolyogva.
Útközben azon járt az esze, hogy mégis igaza volt Petyának, belezúgott Sameszba. Szinte észre sem vette, mikor kezdett ennyire vonzódni hozzá. Akkor jött erre rá, amikor képbe került a szőkeség. Nem lehet, hogy az a puccos, undok cicababával járjon! Úgy gondolta, ha ezt a lépést megteszi, Samesz el sem engedi többé. Együtt járnak majd, úgy, mint egy fiú, és egy lány. Egy menő fickó lesz az első, igazi barátja! Ez az elképzelés nagyon tetszett Csitrinek.
Kicsit szorongott ugyan, hogy milyen is lesz az első alkalom, hiszen erről már hallott ezt-azt, de leküzdötte félelmét, mert erősebb volt benne a vágy, hogy egy vagány sráchoz tartozzon. Meg amúgy is! Ezen előbb-utóbb minden lány átesik. Hát most jött el az a bizonyos alkalom, és ő is akarja. Igen, akarja! Nem nagy ügy! Nem nagy ügy… – nyugtatgatta magát.
Másnap Samesz sztorizgatott a tegnapi szülinapi ajándékáról a fiúknak. Azok meg jókat röhögtek rajta. Mikor megérkezett Csitri, elhallgattak.
– Sziasztok! Min nevettek ilyen jókat? – kérdezte, de senki sem válaszolt. Kapok egy puszit? – fordult Samesz felé. De a fiú átnézett rajta, válaszra sem méltatta.
Csitri nem értette a helyzetet. Mi történt tegnap óta? Miért nincs ölelés, csók? Valamit rosszul csinált, és most haragszik rá? Hát ez volt az első alkalom, majd belejön. Mint mindent, ezt is tanulni kell.
– Na, én lépek! – törte meg kisvártatva a csendet Samesz. – Megyek a Vadvirág utcába, becserkészem a kis szöszi babát. Szasztok! Majd holnap mesélek.
Petya halkan odasúgta a lánynak:
– Látod? Én megmondtam…
Miután Samesz elment, Csitri lehajtott fejjel eloldalgott. "Szóval ebben is Petyának lett igaza. Ennyi volt. Samesz, csak kihasználta. A mocsok! Tuti, hogy a suliban mindenkinek azzal dicsekszik majd, hogy szerzett egy újabb trófeát. Kár volt elkapkodnia a dolgot! Várhatott volna még, vagy kérethette volna magát. De nem! Ő, buta fejjel egyből belement, csakhogy megtartsa magának a fiút, aki most simán lelépett ahhoz a szöszi bigéhez. Ezek szerint neki a tegnapi dolog semmit sem jelentett! Csak egy győzelmi emlék, csak egy skalp, semmi több! Miért is ment bele? Petyára kellett volna hallgatnia. Ő előre látta, mi fog történni. Most érezte először azt, hogy milyen kár, hogy nincs barátnője, akivel ezt megbeszélhetné.
Könnyekkel küszködve indult haza. Elhatározta, hogy ezentúl messzire elkerüli ezt a társaságot.
16 hozzászólás
Kedves Hunidó!
Nagyon aranyos kis mese az emberi butaságról … Egy élmény volt olvasni.
üdv: Mária
Kedves Mária!
Köszönöm, hogy elolvastad, és örülök, ha tetszett. Bizony, a butus lányok, csak később gondolkodnak, a megfelelési vágy az erősebb, mint a józan ész.
Szia hundido!
Nagyon jó történetet hoztál, rengeteg tanulsággal. A nyelvezete is nagyon követi a mai ifjúság szokásait, beszédét. A végén sajnáltam Csitrit, de sajnos, mindennek ára van, olykor igen drága a tanulópénz, nagy a csalódás. Nagyon jó lett ez a novellád.
Szeretettel,
Ida
Kedves Ida!
Valóban a tanulópénzt sokszor megfizetik azok, akik nem hallgatnak az esetlegesen jó tanácsokra. Inkább megtapasztalják és saját kárukon tanulnak. Itt, ez azért elég drága volt ez. A "Csitrik", gyakran esnek abba a hibába, hogy mindenáron tartozni akarnak valahová, és mindenáron meg akarnak felelni a banda, vagy annak vezetőjének, és elkövetnek olyan dolgokat, amit más esetben nem tettek volna meg.
Köszi, hogy olvastad.Üdv hundido
Kedves Hunidó
Nem jó a mindenáron valahova tartozás. Én nem sajnálom, egy kicsit sem:)
A Petya az gondolom Péter.Ha lenne folytatás azzal kellene összejönnie.Az ilyenekből szerintem útszéli….. lesz.
Amikor én tizenéves voltam nem volt bandázás vagy csak én maradtam ki belőle:) Tanácsot meg annak kell adni aki kéri.
Egy tapasztalattal gazdagabb lett szegényke:)
Ági
Kedves Ágnes!
Nem biztos, hogy útszéli lesz, bár, ez is benne van a pakliban. Lehet ez, jó lecke, és innentől megválogatja a barátait és azt is, hogy kivel létesít intim kapcsolatot. Kéretlenül is lehet tanácsot adni, max nem fogadja meg, mint itt is. Én sajnálom az ilyen kis butuskákat, akik a nagymenők kihasználnak, utána meg elhajítják őket. Talán tanulság azoknak a lányoknak, akik csak azért, hogy egy szerintük " jó fej" srác járjon velük, egyből engednek. Köszi, hogy elolvastad!
Üdv hundido
Kedves Katalin!
Érdeklődve olvastam a történetet. Jól van megírva, viszi magával az olvasót.
Valaha óriási értéknek tekintették a szüzességet, ma meg már nyűgnek tekintik, amitől szabadulni igyekeznek a lányok, hogy modern életet élhessenek.
A ló egyik oldala, meg az átesés a másik oldalára…
Csak egy helyen állt meg a szemem az olvasásban: a "bandagazdával" nem volt kibékülve. A bandagazda szó régen a mezőgazdasági alkalmi munkára /aratás, cséplés, stb. / toborzott csoport vezetője volt.
Ebbe a történetbe jobban illene a "bandavezér" / a csoport irányítója, feje/ szó Sameszra.
Judit
Szia!
Teljesen igazad van, Ma már nem nagy ügy elveszteni egy lánynak az ártatlanságát. Sajnos, ma fellazultak az erkölcsi normák is, Sajnos mindig akadnak ilyen Csitrik és őket kihasználó Sameszok. Nem az erényöveket várom vissza, de a szülők erről is beszélhetnének a lányaikkal ezekről a dolgokról. Javítottam amit írtál, köszi, hogy felhívtad a figyelmemet- a banda gazdája így már jobb lett volna 🙂
üdv hundido
Kedves hundido!
A novelládat olvasva eszembe jutott az Egy pikoló világos buta kislánya (Ruttkay Éva), aki ugyancsak úgy gondolta, nem nagy ügy ez az egész. Azután pedig, amikor szerelme (Bitskey Tibor) hazalátogatott a katonaságtól, már rádöbbent, mekkora ostobaságot követett el. Őt is, akárcsak ezt a kislányt, magával ragadta a korszellem. Ebből pedig sohasem sül ki semmi jó…
Tetszett a novellád, nagyon jól megírtad. Egy helyen szerintem hiányzik az "i" betű, többek helyett talán többieket akartál írni: A többek is mind őt akarták utánozni.
Szeretettel: Klári
Szia!
Érdekes, hogy az a film ugrott be neked erről az írásomról! Én is láttam, és valóban ott is egy butuska a főszereplő-csak Csitri a modern világ gyermeke.
Köszi az észrevételt, már javítottam is.
üdv hundido
Szia hundido! 🙂
Ez az egyik kedvenc novellám tőled. Sokszor elolvastam, de mindig ad valami újat. Érdekes, hogy Klárihoz hasonlóan én is egy filmre asszociáltam (Grease).
Tetszik, hogy a kamaszok beszédstílusát hitelesen adtad vissza, a cselekmény pedig élethű, mert előfordult már ilyen eset, nem is egy.
Tanulságos történet, nagyon jól megírva.
Örülök, hogy nemcsak a kicsiknek nyújtasz olvasásélményt, hanem egyre jobban kiteljesedsz a fiataloknak, felnőtteknek szánt műveidben is. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szia!
Köszönöm, hogy elolvastad. Mostanában a mesék helyett, a novellák jönnek. Örülök, hogy tanulságosnak tarod. Sok kis butus lány akar bevágódni a nagymenő fiúknál, és csak később jutnak el oda, hogy kár volt…-üdv hundido
Szia hundido!
A novellád életszerűsége fogott meg. Minden a helyén van. Ráadásul tanulságos is a történet.
Üdv: Kati
Szia!
Köszönöm, hogy elolvastad. Sajnos, ez előfordul a fiatalok körében. Gyakran esnek olyan hibába, amit aztán
később megbánnak. üdv hundido
Jó a novellád, de sajnos kevesen tanulnak belőle, azt hiszik, ez természetes.
MAJD sokan később bánják meg, hogy mit tettek magukkal. Otthon a szülők
vagy nem tudnak róla, vagy nem törődnek azzal, hogy folytatódik tovább.
Ezért jó, ha a gyermek – főleg a lány – az anyjával jó viszonyban áll, és azt
vele meg tudja beszélni ezeket a kényes eseményeket, s elhiszi a szülőanyjának,
hogy nem szabad mindent elsietni.
Írásod jó, aki olvassa, tanulhat belőle.
Szeretettel olvastam:
Finta Kata
Kedves Kata!
Köszönöm, hogy elolvastad és a véleményedet is. Bizony, ez elő-előfordul. Remélem egyre kevesebbszer, és mára már okosabbak a "Csitrik". Üdv Kati