[IG_KITOLT]Január 25.
Hurrá! Most tudtam meg, hogy már öthetes vagyok. És ez az ütemes dobbanás, amit mostanában éjjel-nappal hallok, állítólag a saját szívverésem. Nos, akkor nincs okom aggodalomra, jobb, ha megszokom… Anyukám nagyon örül nekem, csak még nem tudja, hogyan mondja meg apukámnak, hogy hamarosan megszületek… Tényleg, mit jelent az, hogy megszületni? Vajon nagyon fog fájni? Remélem, nem…
Február 9.
Olyan boldog vagyok! A szüleim már annyira várják, hogy megszülessek, és a karjaikban tarthassanak! Meg kell hagyni, én is nagyon kíváncsi vagyok rájuk. De van itt néhány zavaró körülmény… Az orvosi rendelőben hallottam néhány furcsaságot, amit nem egészen értettem. Vannak olyan társaim, akiket nem akarnak a szüleik! Hogyan lehetséges ez? Hát nem minden anyuka és apuka örül a gyermekének???
Február 16.
Az én szüleim a legcsodálatosabbak a világon! Igaz, ők is veszekszenek néha, de most éppen azon vitatkoznak, hogy mi legyen a nevem, és ez bocsánatos bűn. Még hogy Máté! Ki halott már ilyet? Hát nem tudják, hogy én is kislány vagyok???
Február 21.
Jé, van kezem és lábam! Bár elég rövidek még, de ha kedvem szottyan, akár kalimpálhatok is. Igaz, anyukám egyelőre nem érzi, pedig én igyekszem naponta többször is az értésére adni, hogy itt vagyok!!! De jó lenne már megölelni a szüleimet! Sajnos arra várhatok még néhány hónapot…
Február 25. Szuper! Már van arcom is… Egyre jobban foglalkoztat a kérdés, hogy vajon kire hasonlítok? Apukámra, vagy anyukámra? Persze nekem teljesen mindegy… Én mindkettőjüket szeretem! Ugye ők is szeretnek engem???
Március 2.
Anyukám nagyon szomorú… És azt hiszem, apukám is, bár ő inkább dühös. Tegnap este sokáig vitatkoztak, de nem egészen értettem, hogy miről. Pedig szeretik egymást. Vagy mégsem? Ki tud eligazodni a felnőtteken? Na, mindegy, túlságosan fáradt vagyok ahhoz, hogy követni tudjam a beszélgetésük fonalát. Csak ne kiabálnának annyira! Aludni szeretnék… Hé, csöndet akarok!!!
Március 6.
Hurrá, emberek! Rájöttem, hogy van szemem, és mindjárt kettő is! Igaz, egyelőre nem tudom kinyitni, de mégis, jó tudni, hogy van! Hamarosan kitágul számomra a világ. Hogy most még nem látok? Na és akkor mi van? Később majd mindent bepótolok! Ugye, anyu? Mondd meg nekik! Nemsokára láthatom a zöld mezőket, a tarka virágokat meg a kék eget. És a lemenő nap bíbor-narancs sugarait… De jó is lesz! Most viszont muszáj aludnom, szörnyen álmos vagyok…
Március 9.
Nem, ezt egyszerűen nem hiszem el!!! A szüleim úgy döntöttek, hogy mégsem kellek nekik! Talán azt gondolják, később lesz egy szebb gyermekük… Vagy egy okosabb… Nem, nem és nem!!! Én leszek a legszebb és a legokosabb ezen a világon! És a legjobb! Anyu, apu! Nem halljátok??? Megígérem, hogy jó kislány leszek…
Március 11. kora reggel
Rövidke életem legszomorúbb napja virradt fel ezen a hajnalon. Bármennyire szeretem is a szüleimet, úgy látszik, ez kevésnek bizonyult. Apukám szintén hiába harcolt értem, anyukám úgy döntött, hogy ma… megöl. Jézusom! Mit jelent az, hogy megölni? Ha jól sejtem, semmi biztatót… Segítség!!! Én élni akarok!!! Hogyan bizonyítsam be, hogy én lennék a legjobb kislány a földön? Ha esélyt sem kapok rá…
Március 11. délelőtt
Az anyukám sír, érzem, ahogy rázkódik a pocakja. Ki merészeli őt bántani??? Tehetetlen dühömben rúgok egy nagyot. Valami simogatás-félét érzek… De jól esik! Azután anyukámat betolják egy műtőnek nevezett helyiségbe. A lámpák még a pocakján keresztül is nagyon vakítanak. Kezemet riadtan a szemem elé teszem. Mi folyik itt? Ez valami fotózás? Most mit várnak tőlem? Talán mosolyogjak? Nem, ez nem fotózás! Istenem! Mi ez az éles fegyver, ami felém közelít? Hová meneküljek előle? Jaj, segítsen már valaki! Nem halljátok, emberek? Segítség!!! Hé, valaki… Van ott valaki?
30 hozzászólás
amilyen bűbájos szinte végig, olyan szörnyű a vége…de hatásos
gratulálok
Kedves András!
Sajnos, gyakran szörnyű az éppen csak elkezdődött élet vége…, Köszi, hogy olvastál:)
Üdv: Borostyán
Kedves Borostyán!
Gratulálok! Nagyon meghatóan tudtad leírni ezt a csodás, de ugynakkor szörnyű helyzetet. Ha tehetném én segítenék az ilyen helyzetbe került piciknek, de hát az élet nem ilyen egyszerű. Sajnos!
üdv.:
hamupipő
Kedves Hamupipő!
Sajnos az abortuszban csak az anya dönthet, még az apának sincs beleszólása. Sok nő vissza is él ezzel, de törvényileg képtelenség szabályozni, mert mégis csak a nő testéről van szó. S ha ő nem akarja azt a babát, hát megöli, és kész…
Ez annyira szép és hatásos is egyben… nálam bizony könnyezés lett a vége, és remélem, minél többen elolvassák majd az írásodat… és most látom, hogy hirtelen elfelejtettem megszólítást is írni a hozzászólásom elejére, de ezt már így hagyom 🙂 …nagyon szeretem a gyerekeket… és ebben az írásban annyira benne van minden…
Üdv.: barackvirág
Kedves Barackvirág!
A megszólítás jelen esetben nem fontos, sokkal fontosabb, hogy egy írás sokakat megszólítson:) Remélem, ezzel a mostanival nekem sikerül ezt elérnem… Én is szeretem a gyerekeket, és mindent megteszek értük, amit csak módomban áll! Köszönöm, hogy olvastál!
Üdv: Borostyán
Kedves Borostyán!
Én még ilyen szemszögből sose olvastam semmit 🙂 Egyedi megoldás, és nagyon tetszik. Annyira aranyos, de a végén egy kicsit elkomorult. Derült égből a villámcsapás, vagy micsoda. Pedig a rúgásnál, meg a simogatásnál már reménykdetem, hogy megmenekül szegény, de így lett hatásos 😀
Üdv.:
Jessie
Kedves Jessie!
Azt hiszem, ha a történetemben megmenekül az a kis lény, azzal túlidealizáltam volna a dolgot. Persze előfordul, hogy egy nő az utolsó pillanatban rádöbben, milyen szörnyűséget készül elkövetni, és meggondolja magát, de sajnos sokkal gyakoribb, hogy végrehajtják az "ítéletet"… Ilyen az élet:(
Üdv: Borostyán
Megrázó a történet vége. Nagyon jól beleélted magad a magzat helyébe, és jól le is írtad.
Szeretettel: Rozália
Kedves Rozália!
Köszönöm elsimerő szavaidat. Ja, a címben azért embrió van, nem magzat, mert hivatalosan a 12. héttől nevezik a babát magzatnak, addig embrió. Viszont az abortuszt a 12. hétig lehet megcsinálni. Jobban hangzott volna így: Egy magzat naplójából, de tartottam tőle, hogy valaki (jogosan) beleköt:)
Üdv: Borostyán
Kedves Borostyán!
Nagyon szomorú történet. Remekül megírtad. A végén szinte hallani a kiáltást.
Üdv: Colhicum
Kedves Colhicum!
Jó lenne, ha sokan hallanák azt a segélykiáltást… Köszönöm, hogy ismét olvastál:)
Üdv: Borostyán
Kedves Borostyán!
Csatlakozom az előttem szólókhoz. Nagyon tetszik az írás. Szörnyű egy ilyen döntés, mint az apának, mint az anyának. A segélykiáltás a végén nekem is könnyeket csalt a szemembe.
Gratulálok!
Emma
Kedves Emma!
Örülök, hogy olvastál, és hogy megérintett az írásom.
Üdv: Borostyán
Kedves Borostyán!
Ez az írás – számomra – új oldalad mutatja meg: ez a novella kegyetlenül pontos, az ok-okozatot a valóságnak megfelelően végigíró,mégis stílusában lírai… Itt – úgy gondolom – megmutatkozik az irodalomban szerzett nem kevés tapasztalatod: mert ez a legnagyobbaknak is ritkán sikerül! Vagy síró-rivó "hapy endes" kommersz, vagy embertelen – bár ma sajna divatos – "hiperreál" lesz belőle. Te viszont "elegánsan végigsétéltál a kötélen". Tiszta szívemből írom: ez nem mindennapi teljesítmény!!!!
Kedves Dzson!
Még zavarba jövök:) Csak leírtam, mit gondolok az abortuszról, és próbáltam beleélni magam a tehetetlen kis lény helyzetébe. Ennyi történt, nem több, nem is kevesebb. Köszönöm megtisztelő véleményedet:)
Üdv: Borostyán
Írásodról egy japán dokumentumfilm jutott eszembe: A magzat sikolya. A filmben egy abortuszt mutatnak be élethűen, kamera segítségével a méhen belülről. Szörnyű látni, ahogy a pici baba szinte próbál elhúzódni a küretkanál elől.
Borzasztó, de a 21. századi civilizáció odáig jutott, hogy a nők nagy része szerint a méhében fejlődő magzat nem ember, csupán az ő testének egy része, amivel azt tesz, amit akar. Némely médisztár, aki nagy hatással van (sajnos) a fiatalokra, ezt a véleményét a tv képernyőjén keresztül is hirdeti, így hintve a "jó" magot.
Nagyon erőteljes írás, örülök, hogy olvashattam.
Kedves Arany!
A lányom barátnője egy osztályfőnöki órán látta az általad említett filmet, és nálunk mesélte, mennyire felkavarta. Kijelentette, ő soha nem fog ilyen szörnyűséget tenni, mert folyton maga előtt látná a filmben bemutatott jelenetet. Jó dolog, hogy legalább a középiskolásoknak levetítik… Bár lehet, hogy már előbb kellene, amilyen világot élünk… Köszönöm megtisztelő véleményedet:)
Üdv: Borostyán
Kedves Borostyán,
nagyon megható és sokkoló, amit írtál, de sajnos ez is az élet része, nem könnyű tenni ellene.
Én is láttam, hasonló filmet, de annak a címe: Néma sikoly, lehet egyről beszélünk?!
üdv, eszkimo.
Kedves Eszkimó!
Szerintem ugyanarról lehet szó. ŰÖrülök, hogy téged is megérintett az írásom:)
Üdv: Borostyán
Úristen..ez megrázó volt…pedig sejtettem, hogy ez lesz a vége….ilyeneket kellen olvastatni a fiatalokkl, hogy ájöjjenek: van miért felelősséget vállalniuk az életben.
Kedves Henkee!
Az elgépeléseidből látom, hogy valóban megrázott az írásom:) Ne haragudj, nem akartalak sokkolni, csak úgy éreztem, szólnom kell az ártatlan kis emberkék védelmében… És nehogy azt hidd, hogy csak a nagyon fiatalok mennek abortuszra. Sok érett felnőtt is tud felelőtlenül cselekedni, védekezés nélkül szexelni, aztán rosszul dönteni. És persze ne feledkezzünk el azokról sem, akiknek valóban komoly okuk van meghozni ezt a döntést. Ítélkezni nincs jogunk senki felett, azt megteszi majd Isten… Köszönöm, hogy olvastál:)
Üdv: Borostyán
Hű, tényleg eléggé elírtam a szavakat, ég is az arcom:)
Tudom, hogy nem csak a fiatalok mennek abortuszra….éppen ezért gondolom, hogy nagyobb hangsúlyt kellene fektetni az iskolában az ilyen jellegű nevelésre….persze ez csak magánvélemény.
Már értem, mire gondolsz! Ha valaki fiatalon találkozik ezzel a témával, és eléggé megrázza, akkor később is nehezebben vállalkozik az abortuszra – vagy tán sosem:)
Nincs miért pironkodnod, én is gyakran kapkodva írom a hsz-eimet, hogy minél több mű elolvasására jusson időm:)
Szia!
Igen. Valóban hatásos, gratulálok!
Én is láttam egy hasonló filmet (egy film(ek)ről beszélünk???), ami valószínűleg a Néma Sikoly címet viseli. Kellően elborzasztó látni, ahogyan feldarabolnak egy embriót. Akartam is csinálni egy hasonló témájú rövidfilmet, de se női főszereplőt, se kamerát nem találtam. Pedig egész jó lett a forgatókönyv.
Számomra még külön fájó, hogy az egész eldöntése csak az anya joga. Értem, hogy az anya hordja ki, illetve az anya nem hordja ki, ezért ő dönt, de egy baba nem egy lufi a póló alatt, meggyilkolásával az apának is iszonyú érzelmi sebeket és lelki fájdalmakat lehet okozni. Nem is beszélve a gyerekről.
Érdekes lehet még a "jog"….Ha netán megölnék egy ismeretlent, egy halálos beteget, vagy egy bűnözőt (nem akarom) akkor különös kegyetlenséggel elkövetett blabla emberölés miatt kapok 15-25 évet.
Ha feldaraboltatom a saját (nem idegen, nem öreg, saját!) gyermekemet, a "büntetés" kb 100 000 forint műtétpénz…
Elég érdekes egymás viszonyában a kettő.
Volt egy anya, úgy két éve zárult le az ügye, megszülte a gyermekét, és elásta a kertben. 3 év FELFÜGGESZTETTet kapott.
Volt egy whiskys….kirabolta néhány milliárdos tőkés bankját, és kapott ha jól emlékszem 17 évet….
Szóval mégis, mi lehet abszurdabb a jognál? ennyit a "jogállamról"…
Még egyszer gratulálok, és bocsánat a terjedelmes hsz-ért. (csak dühít a téma)
Kedves Sándor!
Nem kell bocsánatot kérned, érdekes volt a fejtegetésed, nagyjából egyezik a véleményünk. Korábbi hsz-emben én is írtam, milyen igazságtalanságnak tartom az aával szemben, hogy nincs beleszólása a saját gyermeke megszületésébe, vagy "megölésébe"… Mellesleg, ha egy nő közvetlenül szülés után megöli a babáját, azt úgy tekintik, hogy a szülés közben sokk érte, és ez beszámítási képességet korlátozó körülménynek számít. A whyskis pedig szépen megszedte magát, amióta sitten van: könyvet írt az általa elkövetett rablásokról, amerikaiak megvették tőle a megfilmesítési jogokat, stb., ráadásul a lopott pénz javát biztonságba helyezte, mielőtt elkapták, szóval őt nem kell sajnálni:) Ha kiszabadul, aranyélete lesz…
Köszönöm, hogy olvastál:)
Üdv: Borostyán
Kedves Borostyán!
Már maga az ötlet is döbbenetes(en jó), a kidolgozás is profi. Látszik, hogy nem ma kezdtél írni, de nem is tegnap!:) Az első fele még annyira vidám, hogy azt hittem, meg is születik. Aztán bevált az a halvány sejtelmem, hogy talán mégsem. A magzat bájos naivitása pedig még ridegebbé, még szíven szúróbbá varázsolja az egészet: a végén már majdnem felordítottam, hogy NE!!! Ez valami fantasztikus, gratulálok!
Üdv.: FWS
Kedves Francis!
Köszönöm elismerő szavaidat, örülök, hogy tetszett:)
Üdv: Borostyán
Kedves Borostyán, gratulálok az iírádodhoz ez engem is megrázott. Hogy tehet iylet egy anya a gyermekével???
Azzal pedig teljes mértékben egyetértek, hogy a fiataloknak meg kéne nézniük azt a filmet, hogy rádöbbenjenek, mit készülnek tenni
Üdv
Kedves Aphrodite!
Örülök, hogy egyezik a véleményünk ebben a dologban:)
Üdv: Borostyán