Életmentő késszúrás

Amikor Noémi többnapos eszméletlenség után végre magához tért, hirtelen azt sem tudta, hol van. Szaporán pislogott, és vett néhány mély lélegzetet, hogy kitisztuljon a tudata. Az émelyítő fertőtlenítőszagból, a hófehér falakból, na meg a mellette lévő két betegágyból arra következtetett, hogy kórházban fekszik. Megpróbált felülni, ám a jobb oldalába hasító fájdalomtól menten visszahanyatlott a párnájára. Kimerülten lehunyta a szemét, és reszketve bár, de felidézte a kínzó emlékeket, amelyekről azt hitte, az utolsók lesznek e földi életében…

Ágoston azon az estén is részegen jött haza, mint az elmúlt hónapokban szinte mindig. Amióta elveszítette az állását, naphosszat munka után kajtatott, ám ha nagy ritkán akadt is számára valami fekete munka, soványka keresetét rögtön a kocsmába vitte, hogy italba fojtsa a keserűségét. Ivócimboráival még volt kedve tréfálkozni, harsányan megvitatták a napi politikát, a focimeccsek eredményeit, otthon azonban rendszerint dühöngő vadállattá vált. Főleg, ha Noémi szóvá tette a kimaradozásait, és kíméletlenül emlékezette rá, hogy nő létére immár közel egy éve ő tartja el a családot. Ágoston egyre nehezebben viselte a férfiúi büszkeségén esett csorbát, s ha a felesége is az orra alá dörgölte a tehetetlenségét, az egyenesen olaj volt a tűzre. Tisztában volt vele, hogy az építkezéshez felvett kölcsönt minden anyagi nehézség dacára törleszteniük kell, ha nem akarják elveszíteni az otthonukat, ráadásul a két gyerek iskoláztatása is rengeteg pénzbe került. Józanul természetesen belátta, hogy az asszonynak igaza van, ezért kitartóan végigjárta a környékbeli cégeket, bizonyítva, hogy ő igenis akar dolgozni, de egyszerűen sehol nem vették fel. Azon a vidéken, ahol laktak, még magas iskolai végzettséggel sem volt könnyű elhelyezkedni, nemhogy nyolc általánossal. Így aztán minden egyes kudarc a kocsmába űzte a nekikeseredett férfit.

Noémi óvatosan kitapogatta a jobb oldalát fedő kötést, és hangosan felszisszent. Tehát megoperálták. Arra emlékezett, hogy Ágoston teljesen váratlanul dühöngeni kezdett, és rátámadt a konyhában, ő pedig ijedtében felkapta a nagykést, amellyel éppen a vasárnapi ebédhez való húst készült felszeletelni. Csupán önvédelemből tartotta maga elé, de a férfi nyilván azt hitte, meg akarja ölni. Dulakodni kezdtek, és miközben Ágoston egy erőteljes mozdulattal kicsavarta kezéből a kést, az éles penge valahogy Noémi testébe szaladt. Hogy utána mi történt, arról csak sejtései voltak. Vélhetően valaki értesítette a mentőket, talán az egyik szomszéd meghallotta a segélykiáltásait, vagy a gyerekek rohantak át segítségért, mindenesetre most itt fekszik egy kórházi ágyon, s a fájdalmaiból ítélve megoperálhatták. Töprengését egy fehér köpenyes, középkorú orvos belépése szakította félbe.
– Isten hozta, Kemenesné! – üdvözölte az asszonyt széles mosollyal. – Ugye tudja, hogy szerencsés csillagzat alatt született?
Noémi csodálkozva emelte rá nagy kék szemét, mire a férfi derűsen folytatta:
– A férje kis híján megölte önt, de szerencsére a kés nem hatolt túl mélyen a májába.
– Ágoston hol van? – kérdezte menten a fiatalasszony, és a szívét aggodalom járta át. Még most sem akarta, hogy a férjének baja essen. Tudta ő, hogy Ágoston nem akarta bántani, csak az ital elborította az agyát.
– Tudtommal előzetes letartóztatásban, emberölési kísérletért – felelte az orvos, majd tűnődve dörzsölte az állát. – Holott, ha igazán belegondolok, nem büntetést érdemel, hanem köszönetet.
Noémi ezt már végképp nem értette.
– Ha a férje nem szúrja meg, aligha vettük volna idejében észre azt a daganatot a máján – magyarázta az orvos. – Így viszont még idejében elcsíptük, és minden esélye megvan rá, hogy a szükséges kezeléseket követően teljesen felépüljön. Szóval, kedves Kemenesné, hálát adhat Istennek… és a férjének! Nélkülük aligha élte volna túl ezt a gyilkos kórt, amely alattomosan támadta meg a szervezettét…
Noémi szemét elfutották a könnyek, de ezúttal a megkönnyebbüléstől. Biztosra vette, hogy ezután jóra fordul minden, és hamarosan úgy is lett. Mire hazaengedték a kórházból, Ágoston tisztázta magát az emberölési kísérlet vádja alól – többek között az ő vallomása alapján –, és a kórház előtt várta. Amikor megpillantotta, átölelte, és forró csókokkal borította az arcát, majd elcsukló hangon megesküdött a gyermekeik életére, hogy többé nem nyúl alkoholhoz.
– Szeretjük egymást, és én nem akarlak elveszíteni – mondta határozottan. – Együtt minden nehézséget le tudunk győzni, nem igaz?
Noémi megújuló szerelemmel hozzásimult, és bár nem túl nagy meggyőződéssel, de bizakodva felelte:
– De igen, drágám. Együtt mindent megoldunk!