Zsuzsa lehajtott fejjel lépett be a háromágyas kórterembe, és szabályosan összerezzent, amikor az ablak mellett fekvő idős asszony ráköszönt.
– Isten hozta közöttünk, aranyoskám! Én Mari mama vagyok.
Zsuzsa a lehető legkevesebb zajjal berámolta a holmijait az éjjeliszekrénybe, hogy ne ébressze fel az ágyszomszédját, aki még horkolt is álmában.
– Jó napot kívánok! – üdvözölte Mari mamát, majd félszegen kezet nyújtott. – Szabó Istvánné… Zsuzsa.
– Magát is operálni fogják, Zsuzsika? – tudakolta a néni, a kórterem rangidős betege.
– Igen, azaz… – A negyvenes évei elején járó asszony hangja elbizonytalanodott. – Abortuszra jöttem.
Mari mama rosszallóan megcsóválta ősz hajjal keretezett fejét, Zsuzsa pedig szándékosan hátat fordított neki.
– Micsoda világ! – sopánkodott a néni. – Ne értsen félre, aranyoskám, nem akarok én ítélkezni senki fölött, bizonyára jó oka van rá, hogy elvetesse azt az ártatlan csöppséget…
– Tudja, van három fiunk… Már a legkisebb is belépett a kamaszkorba, túl nagy lenne a korkülönbség – magyarázta Zsuzsa szemlesütve. – Nem vagyunk már húszévesek, éppen elég gond van a három fiúval. Ráadásul a férjem a minap veszítette el az állását, most munka után kajtat. Mire szüljek hát még egy gyereket? A nincstelenségre?
Hangja olyan kétségbeesetten csengett, hogy az idős asszony őszintén megsajnálta.
– Értem én, aranyoskám, nem rossz ember maga. Csak hát a körülmények…
– Igen. Ez a baba véletlenül csúszott be, nem terveztük – sorolta tovább az érveit Zsuzsa, de úgy tűnt, inkább saját magát akarja meggyőzni a döntése helyességéről. – Még ha biztosan tudnám, hogy kislány lesz, talán belevágnék…
Nem maradt ideje, hogy befejezze a mondatot, mert már jött is érte a betegszállító.
– Jöjjön, asszonyom, essünk túl rajta! – A fiatalember bátorítóan rámosolygott, gyakorlott mozdulatokkal, vidáman fütyörészve kitolta a folyosóra, és meg sem állt vele a műtőig.
Teljesen kiszáradt a szája, és émelygett a gyomra. Zsuzsa kinyitotta a szemét, de a szemhéja nem akart engedelmeskedni, újra meg újra lecsukódott. Pár perces küzdelem után végre sikerült leküzdenie az álmosságot, és felkönyökölt, hogy igyon az éjjeliszekrényére készített teából. Pfuj! Ez borzalmas! De legalább hideg. Óvatosan körülnézett a kórteremben. Szerencsére mind a két szobatársa aludt, így nem kellett beszélgetnie senkivel.
Három óra tájban benézett hozzá dr. Szentirmai, a nőgyógyásza.
– Nos, Szabóné? Hogy érzi magát? – érdeklődött meleg hangon.
Zsuzsát hirtelen elöntötte a tehetetlen harag, és vadul hadonászni kezdett.
– Még kérdi? Maga gyilkos! Megölte a kisbabámat! Még van képe mosolyogni?
Az orvos keresztbefonta két karját a melle előtt, és nem szólt egy árva szót sem. Hagyta, hogy az asszony kitombolja magát. Amikor aztán Zsuzsa a kimerültségtől elhallgatott, a férfi barátságosan megpaskolgatta a kezét.
– Nyugodjon meg, senki nem nyúlt a magzatához!
Zsuzsa szeme tágra meredt.
– Hogy érti ezt?
– Ahogy mondom. – Az orvos szája széles mosolyra húzódott. – Mielőtt hatott volna az altató, ez volt utolsó mondata: Meg akarom tartani a kisbabámat! Így hát visszahoztuk ide. Most, hogy felébredt, akár haza is mehet. Találkozunk a terhesrendelésen!
Zsuzsának örömkönnyek peregtek le az arcán, és hálásan megszorította a férfi kezét.
– Köszönöm, doktor úr!
Hét hónappal később Zsuzsa egészséges kislánynak adott életet, aki éveken át bearanyozta a szülei életét, és az egész család szeme fénye lett.
20 hozzászólás
Gyönyörűszép! 🙂
Örülök, hogy megírtad ezt a novellát, mert épp azon gondolkodtam, hogy – bár ahogy írtam, az én számomra "megfogható" volt a "Dilemma" című írásod mondanivalója – megkérdezem, hogy nem hiányzik-e valami a végéről (egy "költői kérdés", stb.). Ez szerintem azért merült fel bennem, amiért Te megalkottad a fenti írást :)) úgyhogy ezt nem "ragozom".
Továbbra is kellemes élményt nyújt számomra az igényes fogalmazásmódod!
Üdvözlettel: M.
Kedves Mona!
Köszönöm elismerő szavaidat. Engem is foglalkoztatott még a kérdés, illetve az, hogy igenis létezik másik, jobb megoldás, ezért született ez a kis történet. Egyébként van valós alapja, és remélem, sokan választják ezt az utat, még ha nehéz is manapság felnevelni egy gyermeket (főleg a sokadikat).
Üdv: Borostyán
Szia!
Zsuzsa nagyon nehéz döntés előtt állt, mert nem könnyű dolog elhatározni, hogy elvegyünk egy életet. Ő mégis úgy döntött, hogy megtartja. Nagyon szépen írtad meg ezt a történetet.
Szeretettel: Rozália
Kedves Rozália!
Örülök, hogy tetszett a történet. Igyekeztem a novella szűk keretei között valósághűen visszaadni, mit érezhet egy anya, ha ilyen döntésre kényszerül. Ha sikerült, annak külön örülök:)
Üdv: Borostyán
Kedves Borostyán!
Az elején is sírtam és végén is ,csak két különböző okból. A végén örömkönnyek voltak.
Nagyon szépen írsz, lenyűgöz a stílusod, annyira át tudom élni, hogy még sírok is.
Köszönöm, hogy olvashattalak!
üdv.:
hamupipő
Kedves Hamupipő!
Nem akartalak megríkatni, de örülök, hogy sikerült beleélned magad a történetembe:) Köszönöm elismerő szavaidat! Sokat jelent ez nekem:)
Üdv: Borostyán
Kedves Borostyán!
Ez nagyon-nagyon szép történet volt. Én már annyira el voltam keseredve, hogy vége… és aztán annyira boldog voltam, hogy mégse. Hogy még elalvás előtt sikerült változtatni. Az is nagyon tetszik, ahogy előrevetíted a család életét… és hogy végül lánya lett, ahogy kívánta 🙂
És így utólag azon vettem észre magam, hogy fogalmam sem volt, hogyan láttam a betidet, szavaidat, mondataidat, hisz teljes mértékben magam előtt láttam az egész történetet 🙂
Elvarázsolsz 😀
Üdv.:
Jessie
Kedves Jessie!
Igazán örülök, hogy tetszenek az írásaim, már nem dolgoztam velük hiába:)
Üdv: Borostyán
Szépen megírtad,úgy ahogy csak egy nő tudja megírni.Grt:z
Kedves Zarzwiecky!
Köszönöm, hogy rendszeres olvasómmá váltál:) És köszönöm elismerő szavaidat is!
Üdv: Borostyán
Szia! Megint itt vagyok. A téma ismerős. Ahogy megírtad valósághű. Olvaslak, mert szeretem, amiről és ahogy írsz. A többit már többször megírtam. Üdvözöllek, Katalin
Kedves Katalin!
Örülök, hogy szívesen olvasol:) Igyekszem sokakat érdeklő/érintő témákat megragadni.
Üdv: Borostyán
Kedves Borostyán
Írj belőle drámát! Vagy így is az? Tetszik.
Kedves Májusfa!
Tekintve a happy end-et, aligha lehetne belőle drámát írni, akkor inkább regényt:) Jut szembe, az egyik könyvemben hasonló helyzet alakul ki a vége felé… Köszönöm, hogy itt jártál!
Üdv: Borostyán
Szép történet, szépen megírva!
Gratulálok: Zagyvapart.
Kedves Zagyvapart!
Köszönöm, hogy olvastál, örülök, hogy tetszett:)
Üdv: Borostyán
Végtelenül igényes, szívhez szóló írás.
… és a vége, a mű koronája.
Csodálatosan megható történet.
Örülök, hogy ismét meglátogattalak.
Kedves Zsike!
Köszönöm elismerő szavaidat! Örömmel üdvözöllek az "olvasótáboromban":)
Üdv: Borostyán
Megható a történet….remekül megírva.
Gratulálok: András
Kedves András!
Köszönöm elismerő szavaidat:)
Üdv: Borostyán