A Balaton még álmosan nyújtózik az éjjeli ködpaplanja alatt. Nem akarózik még Neki felkelni, hiszen olyan jól esik még egy kicsit aludni. A felszínén kacsák kisebb csapata próbál reggelihez jutni. A túlsó parti hegyek a lassan-lassan felszakadozó ködben kezdenek feltűnni. A tó mégis a lengedező gyenge szél hatására egyszer kénytelen ,,eltolni" a ködtakaróját és ,,felébredni".
A felszálló köd mögül egyre jobban lehet most már látni a túlsó partot. Feltűnnek egyre jobban a homokszigetek, hiszen a vízállás mostanában eléggé alacsony. A parton a magas fák lehullajtott levelei vonják be az utakat, járdákat tarka levélszőnyegükkel.
A tavon csak egy-két horgász próbálja a csónakjáról megkísérteni a szerencséjét. Hátha sikerül egy jó fogás. Egyelőre úgy gondolom, hogy csak a reménye van meg ennek. Minden csendes, mintha a nyár mozgalmasságát akarná így kipihenni ez a még így, ,,kihaltan" is szép vidék. Talán ez a csend is azt szolgálja, hogy kipihenten, a jövő nyárra minden vonatkozásában felkészülve várjon minket, az itt üdülőket vissza erre a nemcsak télen-nyáron, de minden évszakban nagyon szép vidékre.
Balatonfenyves! Jövőre Veled ugyanitt! Visszajövünk!