Antibakteriális kémiai anyagoktól asztmás, fakult színbe fonnyadó falak közt, halál s félelem futkos láthatatlan.
Csupán arcokra faragott vészjósló lehelet árulkodik jelenlétükről.
Az élet bömbölve kiált, hogy –Élek! s újra fényességet csal szürke hályog lepte szemekre.
Hullaház- kórház, szerekkel manipulált világ. Ki hal meg ott? Vajon hányszor lehet s kell meghalnunk, hogy élhessünk?
A fény is csupán korszerű technika által generált illúzió.
Lázongó cipőtalpak kopogása váltakozó ritmusban, soha el nem halkulva hámlasztják a korság ketrecének talapzatát.
Hozzám tartozol.
Arasznyi lángoló virágok közt, sápadt szirmod féltve ölelem.
Kisiklott vonatod.
Hiába itatom zugsírással, sós könnyeim sírkővé merednek. Hantok repedésein süvít, hitemet temető meghitt éveink. Kudarc domborodik minden parafinból vagy viaszból ágaskodó kanócon. Ravatalon, elvadult vad nép gyalázza szépséged. Vonatod elé vetném magamat. Semmit nem tehettem, hogy sínen maradhass?
Az élet csupa baleset.
Lehetséges, hogy a beltenyésztéssel kezdődött?. Az ösztön is csorbult. Korcsosodó elménk elfelejti érzelmeink identitását. Pulzálnak a koponyába tóduló zavaros képek. Néha olyat szanál, amitől az ember elképed. Rettegek attól, hogy hangod feledem. Számon talán nem kéri senki sem, de ez lenne egyik legnagyobb szégyenem.
Az idő nyúlik nyeletlen. Biztosra szétbomlunk időben. Bőröm alatt érezlek, de odakünn is ölellek.
Valóságos jelent merítek a múltba, hogy megmarad e a jövőnek? Másra hárítom e nagy felelősséget.
4 hozzászólás
" Valóságos jelent merítek a múltba, hogy megmarad e a jövőnek? Másra hárítom e nagy felelősséget."
A végével kezdem!
Hogy mennyire jó! Hogy kimondható! Hogy leírható! Hogy olvasható! Végül, virágok nyílnak a sírokon is. S az élő, magával viszi az útján azt, ami, aki, hozzátartozik.
Szerető ölelésem!
Ildikó
Kedves Andi!
Lehet-e ilyen sorok olvasása után kijelenteni azt, hogy jó? Csak azért merül föl a kérdés, mert annyi fájdalom, és negatív tapasztalás szülte e sorokat, amely csak úgy sugárzik a szavakból, hogy arra ellentmondásos volna azt mondani, hogy mindez jó. Hiszen nem jó az, ha a világ így vesz körül minket, s az sem jó, ha mi a világot ilyennek látjuk. Mindez oly fájdalmas.
De írásod annyira elmés, annyira kiforrott – szinte filozofikus – hogy arra mégis csak azt kell mondani, ez nagyon jó.
De tényleg – ez nagyon jó.
Szeretettel: Laca 🙂
Kedves Andrea!
1. "hámlasszák a korság ketrecének talapzatát." – Talán azt akartad írni, hogy: Hámlasztják a kórság…?
2. "csorbult. korcsosodó" – pont után a következő részt nagybetűvel kezdjük: csorbult. Korcsosodó…
3. Utolsó mondat után is kérdőjelet kell tenni, a mondat az kérdőmondat.
Javaslom, hogy mielőtt föltennéd az anyagot, futtasd át a helyesírás-ellenőrzésen, az írásjeleket is jelzi, ha hiányzanak, vagy rosszul használtad.
Vigyázni kell, mert a hibák lerontják az egész művet!
Nem bántásból írtam, hanem szeretettel, hogy kijavítsad a hibákat:
Kata
Andrea!
Rettegek attól, hogy hangod feledem. Számon talán nem kéri senki sem, de ez lenne egyik legnagyobb szégyenem.
tartozol.
Arasznyi lángoló virágok közt, sápadt szirmod féltve ölelem.
Kisiklott vonatod.
Hiába itatom zugsírással, sós könnyeim sírkővé merednek. Hantok repedésein süvít, hitemet temető meghitt éveink. Kudarc domborodik minden parafinból vagy viaszból ágaskodó kanócon. Ravatalon, elvadult vad nép gyalázza szépséged. Vonatod elé vetném magamat. Semmit nem tehettem, hogy sínen maradhass?
Rettegek attól, hogy hangod feledem. Számon talán nem kéri senki sem, de ez lenne egyik legnagyobb szégyenem.
Jajjjjj, Istenem…….
…..nekem is……😪
Ölellek: Edit