Élt egyszer Indiában egy király, Kartavirja. Ezer felesége volt, de egyiküknek sem született fia. A király hiába végzett áldozatokat, hiába könyörgött az isteneknek, hogy küldjenek már neki egy trónörököst. Mivel a feleségek számát már nem akarta szaporítani, az örökbefogadás vagy klónozás pedig szóba sem jöhetett, Kartavirja a régóta bevált indiai módszer mellett döntött: az államügyeket a minisztereire bízta, királyi öltözetét fakéregre cserélte, hagyta, hogy a haja összetapadjon, és elvonult az erdőségbe.
Ezer felesége közül csak egy követte, az Iksváku nemzetségében született Padmini. Ez a szép fiatal hölgy zokszó nélkül levette az ékszereit, egy szál leplet öltött, az is szétnyílt az első szélfuvallatra. De Kartavirja jobban bízott az indiai módszerben, és oda sem nézett. Leült a Gandhamádana hegy tetején, és meditációba mélyedt. Tízezer évig ült ott teljesen mozdulatlanul, de hiába, nem történt semmi. Nyoma sem volt annak, hogy a világra akarna jönni egy trónörökös.
Akkoriban az emberek még nagyon hosszú életűek voltak, a tízezer év úgy tűnt el, mint egy pillanat. Padmini azonban nyugtalankodni kezdett: talán mégsem a meditáció a legjobb módszer? Nem kellene megpróbálkozni a szent mantrákkal, böjtöléssel, komolyabb önkínzással (hogy egyébről ne is beszéljünk)? Véletlenül éppen a közelben, alig ezer mérföldre lakott a legjobb barátnője, a nagyon erényes Anaszújá. Padmini elhatározta, hogy tanácsot kér tőle.
Abban a pillanatban már ott is volt Anaszújá erdei szalonjában. Nahát, micsoda meglepetés, mondta a barátnő, éppen ma reggel gondoltam rá. Beszélgettek, vadon termett gyökereket és gyümölcsöket ettek az ötórai teához, végre Padmini kibökte, hogy mi a problémája. Nincs-e Anaszújának valamilyen javaslata?
Szerintem ebben a helyzetben csak a böjt használ, mondta Anaszújá. Persze nem akármikor, hanem Purusóttama hónap 11. napján, ami 12-ére esik. – Hogy érted ezt? – kérdezte csodálkozva Padmini. – Purusóttama az extra hónap mindegyik szökőévben. Ilyenkor eltolódnak a tithik. – Aha, bólintott Padmini bizonytalanul, és Anaszújá folytatta: Nagy szerencséd van, mert már csak két évet és nyolc hónapot kell várni a szökőévre. Tarts ezen a napon teljes böjtöt, ne igyál még vizet se. Éjszaka maradj ébren, és dicsőítsd a Legfelsőbb Urat. Ha így teszel, Sri Hari biztosan megáld egy fiúval.
Padmini hosszasan hálálkodott, aztán visszament a Gandhamádana hegyre. Minden indiai dzsungelben van egy naptár, úgyhogy könnyen meg tudta állapítani, mikor jön el az a 11-e, amelyet 12-én kell megünnepelni. Böjtölt, szomjazott és virrasztott; másnap reggel megjelent Sri Hari, teljes ragyogásban.
Nagyon elégedett vagyok veled, mondta a Legfelsőbb Úr. Kívánj bármit, azonnal teljesítem.
Padmini természetesen azt kérte, szülessen végre egy fia, aki megörökli a királyságot.
Úgy legyen, mondta Sri Hari, és eltűnt.
Gyorsan telt az idő, elment négy vagy öt hónap, és Kartavirja bizalmatlanul méregette a feleségét. Nagyon meghíztál! Nem tudnál egy kicsit vigyázni magadra? – Padmini mosolygott, de nem akarta elárulni a nagy titkot. Nem is tudom, mondta kitérően. Azt hiszem, hogy rossz az anyagcserém. – Próbálj meg tornázni javasolta Kartavirja. Nagyon visszatetsző, ha egy aszkétának a felesége kövér. – Padmini megpróbálkozott az aerobikkal meg a pilates-el, de egyáltalán nem lett karcsúbb. – Mi van veled? – kérdezte mérgesen Kartavirja, akkora a hasad, mint egy hordó. Már megmondtam, hogy nagyon rossz fényt vet rám egy túlsúlyos feleség.
Egyszer aztán eljött a pillanat, amikor Padmini nem hízott tovább: megszületett a régen várt fiú, 56 cm, 3 kiló, 60 deka. Örömmel mutatta meg a férjének. Íme, ott van az Úr ajándéka, ez a gyönyörű gyerek. Most már lesz, aki elfoglalja a trónodat a halálod után.
Kartavirja dühös volt, mint mindig, amikor meg kellett szakítania a meditációt. Az Úr ajándéka, na hiszen. Idefigyelj, te asszony. Itt meditálok a Gandhamádana hegy tetején idestova 10,003 éve, és az egész idő alatt egyszer sem nyúltam hozzád. Mit mondjak, még gondolatban sem tettem semmit, ami ellenkezik az aszkézis elveivel. Nagyon tévedsz, ha azt hiszed, hogy a nyakamba varrhatsz egy kakukkfiókát. – Padmini kétségbe esett, megpróbálta elmagyarázni, hogy mi történt, de Kartavirját nem érdekelte. Megmondtam neked, vagy a rendes módon születik meg a fiam, az aszkézisem gyümölcseként, vagy sehogy. Ne is mondd meg, hogy kivel szűrted össze a levet. Tűnj el innen, a balkézről való gyerekeddel együtt. – Padmini az égre nézett. Uram, attól félek, még egy csodát kell tenned. – Nagyon szívesen, szólt le Sri Hari a magasból, de ehhez még egyszer meg kell tartanod a különleges böjtnapot, tudod, a 11-ét, ami 12-re esik. – Padmini egy gyors pillantást vetett az erdei naptárra. Uram, tudod, hogy milyen sokára lesz megint szökőév? – Sri Hari megadta magát. Jól van, megint csodát teszek a kedvedért. Legyen most rögtön szökőév.
Úgy is lett, Padmini böjtölt és virrasztott; mire Kartavirja elismerte a fiát a törvényes örökösének. És ez az egész történet benne van a Szkanda Puránában, MAJDNEM szó szerint.
2 hozzászólás
Hát jól beültettél a hintába most! Olvasgattam Indiáról ezt azt, átrágtam magam egy-két indiai vallásokkal foglalkozó könyvön. Ám ismereteim hézagai tágasabbak, mint maguk az ismeretek. Létezik tényleg a Szkanda Purana? Vagy valami hasonló, ami a szeplőtelen fogantatás indiai változatát írná le? Vagy mindezt Te találtad ki? Mindenesetre nagyon szórakoztató írás! -én
Kedves Bödön,
Szkanda Purána létezik, borzasztóan hosszú könyv. Minden mitológia, így az indiai is tele van "légből kapott" gyerekekkel. Töredelmesen bevallom, hogy kissé kiforgattam a szent történetet, de a kiforgatás inkább stílust érinti, a tartalom -10.000 év aszkézis, látogatás az erényes barátnőnél, az Úr megjelenése, stb. nem változott. India-ismeretekben még ma is az egyik legjobb Baktay bármelyik könyve (az asztrológia kivételével, ami szintén tök jó a maga nemében).