Hangulatos eszpresszóban találkoztunk Borbor Gáborral. A nagy sztár mindössze három percet késett; Mojitot, limonádét és rumot rendelt néhány kanál sóskamártással, és megdicsérte a felszolgáló kislány télikabátját. Fáradtnak, de boldognak látszott (a kabát).
Kedves Gábor, mondjon valamit az életéről, a rajongók követelik a részleteket!
A sztár elnézően mosolygott. Tudom, hogy a hátam mögött Zokninak hívnak, bár nem egészen világos, hogy miért. A sorsnak mindig különleges tervei voltak velem. Óvodás koromban kőműves akartam lenni, de az óvóbácsi azt mondta, hogy a tégla jobban keres. Ezt nem értem. Mit veszített el a tégla, hogy még mindig nem találta meg?
Aztán meggondoltam magam. Miért ne lehetnék bálkirálynő? Erről is lebeszéltek, mert ugye, az én extra adottságom… Meg kell hagynom ezt a feladatot a, hogy is mondjam, a fogyatékosoknak. Jó, de akkor még mindig lehetnék bálkirály, nem igaz? Itt is volt valami gebasz, már nem emlékszem, micsoda, és kiderült, hogy még mi minden nem lehetek: se méhkirály, se apacsászárnő, se dúla, de még mosónő sem, mert azok korán halnak. Ezt se értem, miért árt az a halnak, amikor úgyis a vízben tölti az egész napot? És mit szólnak ehhez a napistenek?
Maradt a színpad, mert ott úgyszólván bármilyen szerepet eljátszhatok, két próba között, amikor mindenki a büfébe megy.
A Színművészetire csak hétszer felvételiztem, ez szép, kerek szám. Szívesen megadtam volna nekik a lehetőséget, hogy megajándékozzanak egy diplomával; ma már büszkék lennének arra, hogy Borbor Gábor náluk végzett, de most már késő, nem vállalok több haknit a Vas utcában. A menedzsereim tartják magukat az utasításaimhoz: csak oda szerződünk, ahol nem kell külön fizetni a parkosításért. Vagy a parkolásért. Tényleg olyan nagy a különbség?
Végül a Hablaty szakkörben tanultam ki a szakmát, ahol volt néhány jó évem? Név Marika, Rév Marika, Hév Marika – a keresztnévben nem vagyok egészen biztos. Mindegyikkel egyszerre jártam, néha a buszmegállóig, néha addig se. Aztán fél évig nem volt munkám. Ma is sajnálom, hogy felmondtam, mert nagyon jól kerestem. De mit tehettem volna? Az egyik barátom elhívott Alsó-Piszokfalvára, és én mindig imádtam a kihívásokat. Télen minden nap kihívtak a kocsma elé, és megmutatták, hol kell még elseperni a havat. Seperj, kurta, neked is jut! Egy évadról volt szó, amiből a gyakorlatban Vad Éva lett. Évikénél voltam ágyrajáró; rendesen megfizette, de nekem nem tetszett, különösen amikor úgy a tavasz végén kiderült, hogy három melle van. Nem vagyok én se a VIII. Henrik, se Bill Clinton, se Rob Bottin; éppen ezért lelkifurdalás nélkül vettem föl a végkielégítést.
Éppen ekkor hívott fel egy régi osztálytársam, azt mondja, próbafelvétel van. Megkérdeztem, hogy mi esett le, mire azt mondta, siessek, és ott megmutatja. Még ki sem pihentem az Évikét, és máris megvolt az első komoly szerep egy reklámfilmben: egy autóban kellett ülni, és én voltam a kecsap. Mindenki dőlt a röhögéstől, agyon is nyomták a kecskét, mert egy nagyobb méretű kecs nem fért bele a kispolszkiba. A második reklámfilmemet az Operaházban vették fel, és háromszor is el kellett énekelnem a Bikicsunájt. A végére megérkezett a Monnyon Le kórus, és az Alphaville azonnal lemondott a szerzői jogdíjról, amikor meghallgatták a produkciót. Nem értem, mi az az Alphaville? A haverok örültek, amiért nálunk mindig az van, amit az utca embere akar. Pedig én beszéltem több utcalánnyal is, akik azt állítják, hogy ez egyáltalán nem igaz; még szerencse, hogy türelemből elég nagy a zónaadag.
A reklámfilmek óta dübörög a karrierem ezerrel, és irigykednek is a diplomások. Na most mi van, vegyek egyet az Ecserin én is? Nem tagadom, hogy oda is járok, mert én a sztárság mellett is megmaradtam embernek, és még csak kétszer szállt el velem a fapados. Dubaiba mentem, hogy gyakoroljam egy kicsit a világlátást, nehogy már úgy érezzem magam Lázvegaszban, mint a falusi kislányon az egész Pest.
Jön eszembe, a csajokkal eleinte félénk vagyok, de ha már feloldódtam a sósavban, mindenkit meghódítok a szövegemmel. Tegnap óta komoly kapcsolatban élek, egy céges bulin ismerkedtünk össze, ő volt a közönség.
Régebben ő is sokszor fellépett, a villamosra, de megfordult minden forgalmas helyen. Amikor legutoljára kipenderítették, véletlenül elhozott magával egy Rómeót, azóta sokat van alfában. Nem örülök neki, mert egy nőnek ez nehéz szívatás. Viszont rengeteg előnye van, mert pontosan érti, mit jelent az, ha egy fellépésről csak reggel 6 után érkezem haza. Egyáltalán nem féltékeny, kivéve ha együtt vagyunk, mert akkor látja, hogy mit csinálok.
Elgondolkodtam, hogyan lehetne ezen segíteni, de a szemtelen csajokat se szeretem.
Újabban azt mondogatják a haverok, hogy az én igazi műfajom a stand-up. Nem értem, miért mondják, mert nekem a stand eddig is megvolt, igaz, hogy nem vezényszóra. Mindegy, ezen nem fogunk összeveszni, mert én nagyon jó fej vagyok, 180-as az ikúm.
Ja, hogy az a vérnyomásom? Akkor is. Az agyszövetemnek legföljebb 80 %-a víz, és a szervetlen só alig 1 %. Nagyjából százmilliárd neuron van az agyamban, és rendkívül gyors köztük az információáramlás; ennek következtében már csaknem mindent tudok magamról. Ha mégsem, akkor megbeszéljük.
Kedves Borbor Gábor, köszönjük szépen az interjút.
7 hozzászólás
Kedves Müszélia!
Tetszik a "fricskád"! Annyira jellemző korunkra a "zoknik" sztársága, pedig stoppolni sem érdemes őket.:)) Gratulálok, sikerült nagyon élvezetesen megírnod.(ezt is)
Szeretettel: pipacs
hát, kár, hogy a celebek nem fogják elolvasni.
köszönöm, hogy nálam jártál.
Szia!
Úgy látom, a humorban is otthonosan mozogsz. Nagyon jól rátapintottál a zokniság lényegére.
Szeretettel: Eszti
Kedves Müszélia!
Nagyon jól szórakoztam az írásodon! Most aztán nem fogtad vissza a müszéliás csipkelődést! 😀 Ezt a humorista oldaladat még nem ismertem, pedig már jó néhány alkotásodat olvastam. Sok "hivatásos" humorista odaadná a zoknija helyett a fele fellépését, ha ilyet tudna írni!
Judit
Kedves Judit és Rozália, örülök, ha szerezhetek egy-két vidám percet.
Kedves Márta!
Remekül ábrázolod Ő Butaságát, én is jókat nevettem rajta. Sajnos, akadnak bőven hasonlók, azt hiszik, hogy nagyon érdekesek és nagyon okosak.
Szeretettel: Kata
Kedves Kata, "zokniságból sosem lehet elég." Mi újság arrafelé Balassagyarmaton, ott is előfordul ez a műfaj?