Sajnos mozgáskorlátozott vagyok, ezért nem tudom teljesen magam alá húzni a lábaimat, amikor leülök. A járáshoz két botot kell használnom. A napokban villamosra szálltam. Bevásárolni mentem. Láttam, hogy egy hölgy a villamosról leszállni készül. Felhívtam a figyelmét, hogy milyenek a lábaim és legyen szíves erre figyeljen a leszálláskor. Ő szavaimat figyelembe sem méltatva rám oda sem figyelve a barátnőjével trécselt, ahelyett, hogy átlépett volna a lábam felett alaposan belerúgott a bokámba, majd azt morogta általam jól hallhatóan:
– Micsoda alakok vannak! Direkt elterpeszkedik és még a lábát sem húzza maga alá! – és mielőtt válaszolhattam volna e ,,kedves" szavakra gyorsan leszállt. Én tovább utaztam és egy üzletben a bevásárlás után megpróbáltam a hátizsákomat a vállaimra venni, Sajnos nemcsak lábfájós, hanem ráadásul még reumás is vagyok. Látva a nehézkes mozdulataimat, rögtön két hölgy is segítségemre sietett. Elgondolkodtam, milyen érdekes is az élet. Az a hölgy, aki belém rúgott közömbösen, biztos, hogy nem segítené fel a csomagomat a hátamra. viszont akik segítettek (Ők voltak többen!), soha sem rúgnának bele szándékosan. Ha véletlenül mégis sikerülne, Ők egészen biztosan ilyenkor bocsánatot kérnének. Szerencsére az emberek nem egyformák.