Lál Szundar ördöge
Malia Lál váratlanul halt meg. Délelőtt még nem volt semmi baja, jó étvággyal megebédelt. Aztán áthívták a szomszédjához, bizonyos Lál Szundarhoz. A gyerek, akit érte küldtek, nem tudta megmondani, hogy miért. Csak nézett azokkal a nagy bociszemeivel. Malia Lál pedig ment, ahogyan a birka is gyanútlanul megy a vágóhídra. Még a füvet is leharapja út közben. Estére megtudták, hogy Malia Lál már nincs életben. A többiek nem haltak meg, csak nagyon rosszul lettek. Milyen többiek? Hát Amtha, Ráma meg még ki is? Öten voltak. Malia Lál meghalt, a másik négy megmenekült.
Mi történt? A poliszvála nem tudta megmondani. Neki az a dolga, hogy bekísérje a rendőrségre azt, akit kell. A többit majd elintézi a magisztrátus. Most is bekísérte ezt az embert. Nem idevalósi. Lál Szundar azt mondja, hogy Bombay-ban találkozott vele, a bazárban. Meghívta magához. Nem okos dolog. Mi lenne, ha minden idegent meghívnánk, akivel a piacon találkozunk? Nem tudjuk, honnan bújt elő, mi járatban van. Persze, Szundar Lál sincs egészen a jó eszénél. Még a poliszvála is hallott valamit, azt beszélik, hogy megszállta az ördög. Ő persze nem ad ilyen szóbeszédre. Egy poliszvála ne legyen babonás. Talán ez a bombayi idegen az ördög? Amikor érte ment, egy széken ült, és az egyik lábát keresztbe vetette a másikon, mint a szahibok. Ez rosszat jelent. És a zsákját is magával akarta hozni. Mi van a zsákodban, he? – Semmi köze hozzá. Az enyém, és kész. – A poliszvála nem adta oda neki a zsákot, de lefoglalta, és elhozta, mint bűnjelet. Vahali, a Lál Szundar felesége azt mondta, hogy dhatura van benne. Nadragulya, maszlag, beléndek. Méreg. Ezzel ölte meg Malia Lált. De miért? Hiszen most találkozott vele először. Ki az a bolond, aki megöl egy idegen embert? Mert van olyan, hogy az ember megöli a haragosát. De egy idegen embert?
A szahiboknak nem volt könnyű dolguk Lál Szundarral. Zavarosan beszélt, és egyre csak azt hajtogatta, hogy őt már két hónapja megszállta az ördög. Azóta mindig fáj a feje, szédül, elveszti az eszméletét. Nem tudja, hogy miért gyötri a bhúta. Ezt persze nem lehet megmagyarázni a szahiboknak. Bhúta, preta, pisácsa, ráksasza, brahmapurusa, dzsinn – nekik mindegy. Ők csak az ördögöt ismerik. Na jó, gondolta Lál Szundar, legyen nektek ördög. Ha már ilyen nagy eszetek van.
Lál Szundar néhány nappal azelőtt járt Bombay-ban. Öt kós vagy hét mérföld, nem nagy távolság annak, aki megszokta a gyaloglást. Nem egészen világos, hogy miért kellett Bombay-ba mennie. A felesége azt mondja, hogy egyenesen a piacra küldte, a testvére valamilyen hivatalos igazolásról beszél, de olyan zavarosan, mintha őt szállta volna meg az ördög. Szegény Vahali, két bolonddal egy fedél alatt. És akkor még ott van a mocskos szájú sógorasszony, meg a sok gyerek. Eleven ördögfióka mindegyik.
A Marvadi bazárba mentem, mondta Lál Szundar a bíróságon. Ez az, amit Diválin mindig kivilágítanak. De most nem volt kivilágítva. Gondoltam, átmegyek a Laksmi Khimcsi piacra, viszont az messze van. És lehet, hogy azt is csak Diválin világítják ki. Régen még ez is másként volt.
A lényegre, intette le türelmetlenül az angol bíró.
Ki nem állhatta, amikor „a bennszülöttek fecsegnek.”
Régen nem kellett bejönni a bombayi bíróságra, folytatta Lál Szundar zavartalanul.
Mi köze ennek az angolnak ahhoz, hogy ő kivel találkozott a bazárban? Ő sem tudja. Azt mondta, hogy Ravulnak hívják. Ez valószínűleg nem igaz, mert a ravulok gazdag emberek, lovon vagy elefánton járnak, szpáhik kísérik őket. De mindegy. Szóba elegyedtek. Ravul azt állította, hogy ki tudja űzni az ördögöt. Nem kér sokat: 6-7 rupi elég lesz. Lál Szundar meghívta az idegent, aki rögtön nagyon otthon érezte magát, evett-ivott, és egyébként nem csinált semmit. Lál Szundar megmérgesedett, elhívott egy Dhulia nevű ördögűzőt. Dhulia 2-3 barátjával érkezett, doboltak, füstöltek, de egyébként nem történt semmi.
Elég lassan állt össze a történet, és az angol bíró többször is a pokolba kívánta „a fecsegő bennszülöttet.” De az előírás az, hogy ki kell hallgatni a tanúkat.
Vagy a vádlottnak a bűntársa ez a Lál Szundar? Még az is lehet. Csúnya ügy: Ravul öt embert akart megmérgezni, és egy belehalt.
Nagy megkönnyebbülés volt, amikor Vahali került sorra. Vahali nem volt az a szépség, akit a költők a lótuszvirághoz meg a jázminbimbóhoz hasonlítanak, de nagyon értelmes. Rögtön megmondta, hogy Ravul megsértődött – igazából Lál Szundarra haragudott; neki szánta a mérget, Lál Szundar azonban nem állt kötélnek. Malia Lál meg azért halt meg, mert nagyon sokat evett. És mert így akarták az istenek.
Ravul már csaknem egy hete élt a házukban, kiszolgáltatta magát, és úgy látszott, nem is akar elmenni onnan. Megsértődött, amikor elhívták Dhuliát. Többször is elmondta, hogy erre nem volt semmi szükség, mert ő egyedül is ki tud űzni egy ördögöt. A végzetes napon végre elszánta magát, hogy tényleg kiűzi. Letakarta Lál Szundar fejét, égő fáklyát lóbált körülötte, és érthetetlen szavakat mormolt. A szomszédok, meg akiket odacsalt a tamása, mint doboltak. Lál Szundar szájából kibuggyant a hab, és megszólalt, mintha az ördög beszélne:
2 ½ szér lisztet akarok! 2 ½ szér rizst akarok!
Odaadtam a lisztet és a rizst Ravulnak, folytatta Vahali. Cukrot is adtam neki. Erre azt mondta, hogy menjek ki a konyhából, mert ő egyedül akar főzni. Kimentem, de az ablakon át lestem, hogy mit csinál. Valamit kivett a zsákjából, és beledobta a fazékba. Én nagyon féltem, és nem ettem az ördög ételéből. A férjemnek sem engedtem meg, hogy egyen. De a többiek éhesek voltak. Malia Lál, Amtha, Ráma, Dhoravász és Bhikham magukhoz vették a fazekat. Kimentek a folyópartra, és az egészet megették. Malia Lál meghalt, a többiek kihányták a mérget.
Az angol bíró felsóhajtott. Ő is így gondolta, de az előírásokat be kell tartani. Minden tanút meg kell hallgatni, még ezt a kövér hindu asszonyt is. Malia, Amtha… barbár szokások, ellenszenves nevek.
Ravul meg sem próbált menekülni, akkor sem ellenkezett, amikor a poliszvála letartóztatta, csak a zsákját szerette volna visszakapni. Minek az neki a börtönben? Mert egy ideig biztosan nem engedik ki ördögöt űzni, ha ugyan fel nem húzzák az első fára.
Mindenki nagyon elégedett volt az eljárással, csak Lál Szundar nem. Valahogy azt gondolta, hogy az ördögöt majd ott fogják a bíróságon. De nem: az ördög maradt, és továbbra is fájdította Lál Szundar fejét.
3 hozzászólás
Kedves Müszélia!
Igazán különleges történet, remekül megírva.
Judit
Kedves Judit!
Köszönöm, kicsit féltem, hogy nagyon "indiai," és nehéz lesz követni. De mit csináljunk, én lélekben Indiában vagyok otthon.
Ügyesen megformáltad a szereplőket és a bíró is élethű lett. Gondolom felsőbbrendűnek érezte magát, aki jóval a bennszülöttek fölött áll, több mint ők, a hatalmát pedig arra használta, hogy találjon egy bűnbakot, azt pedig nem derítette ki, mi történt valójában az áldozattal.
Lál Szundárnak pedig ajánlom a fájdalomcsillapítót…gyorsan rájönne milyen hatékonyan tud az ördögöt űzni.:)