A világnak már elég sokszor vége lett volna, ha a jósokra bízzák, tűzvész, vízvész, csillagütközés, mi minden nem pusztított már a fantáziában. Ki tudja miért, de az Úr olyannak teremtett minket, hogy folyton fölkeltsük a haragját. Sűrűn megüzeni, hogy most már igazán elege van belőlünk; sajnos amilyen hirtelen haragú, éppen olyan bölcs is. Eh, mondja ilyenkor, nem bolondultam meg, hogy az egész vállalatot likvidáljam. Előbb-utóbb újat kellene gründolni, az meg sokba kerül. Az embereket nem büntethetem jobban, mint ha engedem, hogy tovább marcangolják egymást. Különösen szórakoztató, amikor mindezt az én nevemben teszik.
A hosszú évezredek során megedződtünk, meg se halljuk, ha prédikátorok, próféták, látnokok, csődtömegbiztosok riogatnak. Úgy még sose volt, hogy sehogyan se lett volna! Pedig igazán nagy bajban lehetünk, ha még az oroszok is kivonultak. Te, ez a rosszindulatú Vászka tud valamit! Ha a szibériai tundrán keresi a boldogságát, vagy hazaköltözik az Aral-tó helyére!
Még a maják is beálltak a károgók és huhogók közé. A maják nagyon rejtélyes nép, egyszer már kihaltak, aztán mégse. És miközben éppen a kihalás állapotában leledzettek, elkészítették a naptárjukat. Valahol Kiszel Tünde is ott lehetett köztük, mert a munka egyszer csak megszakadt. Váratlanul bukkanhatott fel, mert a szegény maják halálra rémültek, és kiáltozni kezdtek, ékes ó-mexikói nyelven: Segítség, vége a világnak – persze elszámolták magukat, nem tudhatták, hogy Donatella már ott van a fasorban. Mindegy, a naptárt nem folytatták, Tünci domina-képei nélkül nem is lett volna érdemes. Aztán valaki megtalálta ezt az elcseszett maja naptárt, föltuningolta, vagy csak leporolta egy kicsit, és feltálalta a világétteremben, közvetlenül a betűtésztás paradicsomleves után. Vegyétek és egyétek, ez a legújabb katasz-trófea! Csak tízezer forint, és ezért mindenki annyiszor kaphat ételmérgezést, ahányszor akar. Drága, de ez a pincérek miatt van, akik odahaza, a monitoron nézik, hogyan elégítitek ki magatokat. A kazetta minden jobb újságárusnál beszerezhető.
Humbug az egész, mondta Miska bácsi, aki olyan öreg volt, hogy még a saját lemezes ládájára is emlékezett. Megmondtam 1963-ban is –
Akkor is jött?
Miska bácsi értetlenül fordult a hang irányába. Mi jött?
A maják – a majmok bolygója.
Valami jött, de akkor nálunk másvilág volt, nem volt szabad pánikot kelteni.
Most Samu teliholdképére ült ki az értetlenség. Ilyenkor mindig ragozni kezdett: én pánok, te pánsz, ő pánik – Ezt nem értem. Hogy lehet a keltetést betiltani?
Hogy lehet, hogy lehet? Paprikást készítesz a tyúkból, aztán nem keltet többé. Ja vagy úgy, de még mindig a pániknál tartasz? Hát, csak úgy. Mondom, hogy másvilág volt. Kiadták a fatvát, hogy nem szabad rémhírt terjeszteni. Persze azért elterjedt, a fű alatt. Mert akkor még volt fű, nem ez az izé, a zöld beton. Benne volt az újságban, hogy nem igaz. Azok sose mondanak igazat. Ha a hazugságtól nőni lehetne, már régen ülve nyalnák a holdat. Az igazság ott van, ahol a Pravda. Capisci?
Nem, felelte őszintén Samu, de ez nem sokat számít, ő már azt sem értette, hogy a Gellérthegy bele fog csúszni a Dunába. Ez még 55-ben volt, vagy ki tudja, mikor, az imperialisták nyomorult bérencei szabotálták a kommunizmus építését, kommunákat csináltak, és hát mindenki tudja, hogy mi folyik a kommunákban. Ki ne mondd! Bár most, hogy jobban elgondolkozom a problémán, lehet, hogy még csak a szocializmust kellett volna építeni, a szocializmus alapjait, a gyökereket. Hát, lenne mit beszélni a sok gyökérről! Mindegy, a nyomorult bérencek oda-vissza furkálták a földet Dunaharaszti és a Gellérthegy között, olyan lett, mint a Pannónia, leánykori nevén ementáli sajt. Mit fecsegsz, hogy közte volt a Duna? Ne keseríts már, tudom én, hol van, Zebegénytől függőlegesen folyik lefelé, a jugó határig – Nekem már csak jugók maradnak. Még hogy szerb, horvát, szlovén vagy bosnyák! Nem köll a proletár egységet megbontani. Erős vár vagyunk, vagy mi az Isten. Szóval, a Duna alá fúrtak, és akkor megrendült a föld. A hegy becsúszott a Dunába. Mi az, hogy mit csináltunk? Semmit. Mondom, hogy másvilág volt. Pártunk és kormányunk visszarakta a helyére. Mert akkor még lehetett a vezéreinkre számítani. Igen, mind a hétre. Anyám az 50-es években is olyan hétvezér tokányt főzött, de olyat – Miből? Krumpliból. Az mindig volt. Meg krumplibogár. Tudod, az a csíkos. Csíkok és csillagok, capisci? Begyűrűzött. Az is.
Samu elképedten hallgatott. Mindig lenyűgözte a tudás. Nagy nyűg volt már az iskolában is. Akkor mit mondanak a májak?
Maják. Ilyen tex-mex népek, mint az ték meg a toll ték, ők találták fel a madaras tecsót. Biztos forrásból tudják, hogy decemberben jön egy bolygó, és összeütközünk.
Nem tiszta forrásból?
Nem! Biztos forrásból, azt mondják a maják.
Akkor nem számít. Csak tiszta forrásból –
Samukám, ez most nem az a víz, amiből ló hozzáadásával sört csinálnak. A majáknak volt egy csomó istenük, Kecálkóc, Vicepoci, Mezcal, Tequila –
Abban van a kukac?
Nem, Samukám, amire te gondolsz, az az emil címed. Szóval ezek az istenek előre megmondták, hogy mikortól nem csönget a postás.
A postás kétszer csönget.
Nem mindegy már neked, ha egyszer összeütköztünk a majmok bolygójával? De én tudom, hogy ez is humbug, mint a többiek. Meg panama.
A kocsmában zajlott ez a beszélgetés, mint minden egyéb, ami a sorsokat meg szokta fordítani. Amolyan arról-felől való kocsma volt, mélyen az utcaszint alatt. Olyan mélyen, hogy nyugodtan lehetett bagózni is. Az okosabb népi ellenőrök úgyis tudták, hogy csak a vulkán füstöl. A vulkánfíber, amiből a Samsonite-ot kalapálták annak idején. Te arra már nem emlékezhetsz. Az volt a minőség. Annak nem ártott se a kalapács, se a sarló. Mit vakerálsz te? Hogy a sarlós sejtek? Elmész innen, te koszos norvég. Itt nem lehet rasszistázni. Ha ezt megtudja az Árpád!
Milyen Árpád?
Vajon milyen? A Sávos.
Dik mán, megint kiengedték?
Hát, be se volt zárva. Mert nálunk pluralizmus van. Mindenki úgy hülye, ahogy tud.
Van éjfél előtt egy csendes félóra, amit nagyon nehéz észrevenni. Elnyomja a sokféle zaj. De ha mégis sikerül, akkor halljuk, hogy milyen csendes. Nagy elhatározások születnek ebben a félórában. Hosszas kotorászás előzi meg az elhatározást. Ha nem, akkor nincs mit tenni, elmegyünk haza. Ha igen, akkor irány a Vaddiszkó, akarom mondani, Vak Disznó. Esetleg a Szatyor. Ott minden van, még galeri is. Mit csodálkozol? Nagy volt a belmagasság, oszt’ beépítették, van ilyen. Persze, panelproli. Csak annyit tud, jaj de magas, jaj de magas a nyárfa teteje, haragszik a kisangyalom, mert nem mászok fel fele, ha nem mászok, majd más mászik, az én édes galambommal más cicázik, ihaja – őrnagy úr, csókolom a kis kezét. Látja, milyen nagy szomorúságban vagyunk. Én is, meg az édes egy komám. Akar hallani egy nagy igazságot? MNK. Minden nő – hogy is mondjam, hogy kell ezt szépen, finoman mondani, hogy gyorsabban menjek, mint ahogy a szilva leér – arról van szó, őrnagy úr, hogy minden nő, a foglalkozására nézve, kivéve az anyádat, te köcsög. Hát nem megint behoztak a detoxba? Kisasszony, ne tolakodjon, nekem ide bérletem van. Maga még kakaót ivott, amikor engem már detoxikáltak. Idén lesz a századik. Kerek szám, jubileum.
Kussolj már, mert sose alszom ki ezt a fél Hubertust.
Pancser! Egy fél Hubertus miatt detoxikálnak?
A fél liter Hubi miatt, amit leküldtem a két kannás után.
Köllött neked ilyen úri ital. Mi vagy te, dollármilliomos vagy celeb?
Az ápoló benézett a szobába, és elégedetten állapította meg: Mind alszanak. Mattrészegek. Ha ezt tudná szegény Nyírő Gyula!
Csekély mosoly jelent meg a szája szegletében. Mert én tudom ám, hogy ki volt a fater, nem úgy, mint ezek. És ha tudni akarod, majdnem orvos lettem. Ha nem kaszál el harmadikban a Fábián! Ilyen apróságokon múlik az ember élete. Állítólag nem tudtam felsorolni a felosztás elveit: fertőzések, ételmérgezés, egyéb mérgezések, gyógyszerek, élelmiszer allergia, emésztési zavarokhoz vezető betegségek, krónikus gyulladások, vastagbélrák, hormonális okok, autonóm diabetikus neuropátia, irritábilis bél szindróma – tessék, még most is megy, annyi év után. És mégis elkaszált a Fábián.
Lassan eljön a reggel, van, akinek alá kell írni a nyilatkozatot, van, akit csak úgy kilöknek az utcára. Nem a vagyonnyilatkozatot, te. Nem vagyunk mi politikusok. Szerencsétlen pókerfüggők vagyunk, va banque-t játszunk az életünkkel. Itt tessék aláírni. Ezzel elismeri, hogy máskor nem mászik föl a turulmadárra, és nem iszik sósavat. Sokat nem ér, mert akik idáig eljutottak, már régen eldöntötték, hogy nem várják be a bolygóütközést. Igenis, önrendelkezési jogot követelünk! Na lóduljanak, emberek, mi lesz már, nincs itt semmi látnivaló. Hallatlan, képesek idejönni, és itt tátják a szájukat. Oszlás, oszoljanak. Virtigli oszlásnak indul, de könnyű neki, három napja halott.
Ezt csináld utána, haver.
Elmész te, nehogy már a vakond vezesse a metrót.
Az emberek lassan szétszóródnak, van busz, van villamos, alapozzuk meg jól a napot. Verjük meg az ellenőröket. Jó lenne, de kinek van ereje, közvetlenül detox után? Majd máskor, nem késünk le semmiről, az ellenőrök szaporábbak, mint a házinyulak.
Nem is lesz rend ebben az országban, ameddig ilyen sok az ellenőrzés.
Korbácstörvény. Ha lenne autóm, nem hívhatnám fel vezetés közben az anyósomat. Úgy értem, ha lenne mobilom. Ne izgulj, anyósom van. Az anyós a hivatalos igazolás arról, hogy megint elcseszted a házasságodat. Negyedszer.
Még egyszer nem követek el ilyen hibát. Az anyját veszem feleségül.
Hallottad? Már a rádióban is bemondták, hogy közeledik.
Maremma bucaiola. Mi közeledik?
Hát a bolygó. Amit a maják küldtek, vagy mit tudom én. Már egészen közel van, az Uránusz és a Merkúr között.
Nem mondod. Azt hittem, már régen felszámolták ezt a használtautó-kereskedést. Egyszer vettem ott egy Fiat Mignottát. Az egy olyan kocsi volt, de olyan –
Mit tudott?
Mindent. Ment, mint az állat. Metálkék, hamis bőrutánzat.
És mi lett vele?
Ott hagytam a szervizben. Nem volt pénzem elvontatni. Úgy sajnálom, sose lesz még egy ilyen jó kis kocsim. Mignotta, Mignotta, miért hagytál cserben?
Kövér könnycseppek folytak végig Seffer arcán. Egyetlen ribanc sem okoz akkora fájdalmat, mint egy hűtlen metálkék, hamis bőrutánzat. Pedig egészen össze voltak nőve. Különösen kánikulában, Seffer hátsója a hamis bőrutánzaton. De most már eljött a december, és vele a korai fagyok.
Szaloncukrot már nem kell venni, közölte ellentmondást nem tűrő hangon Tökhegyi.
Hülyeség, felelte Irmuska gépiesen, eddig is vettünk minden évben szalonnacukrot, karamellást, kókuszost, zselést, majd pont most nem veszek, amikor a nővérem nekem ajándékozta a tavalyi angyalhajat és a kínai égősort. Még sose volt ilyen szép karácsonyfánk.
Úgy. És biztosan bejglit is tervezel.
Nem! Lángos lesz! A kínai égősor meghitt fényében esszük a lángost. Milyen romantikus!
Tökhegyi melankolikusan nézett végig a másfél mázsán, ami Irmához tartozott. Hát igen, vágósúlyban van. De most már nem vágjuk le, erre a kis időre nincs értelme. A hagymás vér hiányozni fog. Az úgy hozzátartozik a disznótorhoz.
Aztán könyörgőre fogta: Irmuska, ne vegyél szaloncukrot! Már látszik!
És tényleg látszott valami az égen, körülbelül akkora volt, mint egy futball labda. Az emberek véleménye megoszlott az égi jelenségről. Volt, akinek simán csak tetszett, mások pragmatikusan gondolkoztak: Két hold jobb, mint egy – két hold föld – vagy két föld hold. Sokkal világosabb lesz az éjszaka, és rengeteg áramot meg lehet takarítani. Demjén Rózsi átírta a régi slágert: Sajtokból vannak a holdak. Luna istennő plágiummal vádolta a konkurenciát. Nem elég, hogy lemásolták annak a bolgár pasinak a disszertációját, most még engem is! Irtómísz istennő irigykedett, mert őt még egy palimadár se másolta le. Meg volt győződve arról, hogy Luna visszaélt az esélyegyenlőséggel, de a villanővéren kívül más nem hallgatta meg a sirámait. Einstein viszont nem értett egyet az egész felhajtással, és minden lehetséges fórumon kifejtette: A fizikai törvények szerint egy futball labdának látszó tárgy nem hatolhat be a föld légkörébe. Azonnal kigyullad, illetve szétesik atomjaira, arról nem is beszélve, hogy már régen belehaltunk volna a tömegvonzásba. A futball labda gravitációs ereje magasabbra emelné az óceánok vízszintjét, mint az Eiffel torony.
Éreznünk kellene az intergalaktikus sugárzásokat, tette hozzá Schrödinger, aztán visszament a bankjegymúzeumba, ezer osztrák schillingnek.
Mindent összevetve, a futball labda nem létezik, ismételte Einstein, még nagyobb nyomatékkal, viszont c = me2, ez az utolsó és végleges konklúzió.
Az idegen bolygó békésen, ellenséges szándékkal közeledett tovább, és már akkora volt, mint egy medicinlabda. Irmuska megvette a szaloncukrot és a rózsaszín habkarikákat, mert a nővére azt szereti, fáról lelopkod, eltör, rág, nem baj, ha piszkos vagy poros. A gyerekeket le lehet szoktatni habkarikalopásról, de Malvinkát soha. Most mi van, ezt a kis örömet is sajnáljátok tőlem? Amikor húsz évi boldog házasság után itt hagyott a férjem, az a szemét, és magával vitte az életem értelmét. Azzal védekezett, hogy kénytelen vele, mert minden nap többször is brunyálni akar. Így mondta, képzeld, Irmuskám, mekkora szemét, minden férfi ilyen, naponta többször is azt akarják. – Rémes, csapta össze a kezeit Irmuska, még jó, hogy nekem szerencsém van a Lajossal, ő már egyáltalán nem akar semmit. Nem kevés munkámba került, de megérte. Merem állítani, hogy ideális házasság a miénk. – Malvinka elmélázva figyelte a szép nagy medicinlabdát. Élénkíti a tájat! – Gondolod? Öveges professzor szerint az az izé ott nem létezik. – Akkor meg mi az?
Illúzió, tiszta illúzió, magyarázta Seffer a műhelyben. Az illúzió nagyon trükkös dolog, mindenkit átver. És tudjátok, mi benne a legtrükkösebb? Az, hogy a szanszkrit neve májá. A bolygót pedig a maják jósolták meg, na most ezt adjátok össze.
Honnan tudsz te szanszkritul?
Nem tudok. A krisnás mondta, amikor nem adtam neki százezer forintot teljesen önként és felszólítás nélkül. Azt mondta, hogy májában vagyok, és egyszer még nagyon meg fogom bánni. De ha leesik az az izé, akkor úgyis mindegy.
Valószínű, hogy leesik, filozofáltak a kollégák, mert arról még sohasem hallottunk, hogy valami fölfelé esett volna, és semmi logika nem lenne abban, ha pont most akarná elkezdeni.
Az idegen bolygó egyre fenyegetőbben közeledett, és a Nyírő Gyula kórház ápoltjai azon a véleményen voltak, nem tanácsos nyújtózkodni, mert könnyen megüthetik a praclijukat. Megkérdezték Bélát: Te mit csinálsz, ha leesik ez az izé?
Béla vállat vont. Nem tudom. Ilyen még nem volt a praxisomban. Ha meggondolom, igazi orvosi praxisom lehetne. Ha akkor harmadikban a Fábián! Pedig még mindig fel tudom sorolni, a pathpgenezis szerint: ozmózisos, szekréciós, exsudatív, motilitás-zavaros. Lokalitás szerint vékony vagy vastag. Ma sem értem, mi baja volt velem a Fábiánnak.
Nagy barom lehetett, de ha jót akarsz magadnak, állj félre, amikor az a valami lepottyan, mert elég nehéznek látszik.
A fizika törvényei szerint nincs, ezért nem eshet le, magyarázta Béla.
Egy szép reggelen azonban mégiscsak leesett, és a maják örültek, odaát Mexikóban. Részben azért, mert igazuk lett, részben mert csupán Eurázsiát, Afrikát és Ausztráliát pusztította el. Először egy nagy lyukat ütött a földkéregbe, aztán teljesen kitöltötte, és hát, ne tudjátok meg, hogy mi minden pusztult el. A tengerek kiléptek a medrükből, csirkeólak dőltek össze, és még sorolhatnám. A maják persze örültek változatlanul, mert nekik volt miért.
Miska bácsi kimászott a háza romjai alól, és megtapogatta a pokoli bolygót, már amennyi kilátszott belőle a gödörből. Pokoli hideg volt.
Ezek a maják nem spóroltak a hűtéssel.
Mit szólsz hozzá? – kérdezte Samu. Kissé ziláltnak látszott, mert meggyulladt benne a pálinka. Öngyulladás volt. Az ilyesmi gyakran előfordul, amikor pokoli hideg van.
Marhaság, legyintett Miska bácsi, én még mindig azt mondom, hogy humbug az egész.
2 hozzászólás
Kellemes kikapcsolódást nyújtott ez a mű. Ha leesik az a focilabda, én akkorát belé rúgok, hogy körberepüli a földet. 🙂 Tetszett!
ne várd meg, amíg leesik. ugorj fel.