Hogy mennyire más az, amikor az ember olvas, a rádióban hallgat, vagy a tv-ben lát egy krimit és mennyire más az a krimi, amit az élet diktál, azt csak akkor tudja meg, amikor maga is átél valami hasonlót.
Mennyire más az, amikor egy karosszékben ülve, kényelmesen elnyújtózva élvezzük végig a ,,bravúros" nyomozás ,,szépségeit" és mennyire más az, amikor mi vagyunk valamilyen bűntény sértettje. Most ne azt az extrém esetet vegyük, amikor a legdrágábbat, a megfizethetetlent. valamelyik rokonunk, ismerősünk, barátunk életét veszik el bűnöző kezek, hanem pl. azt, hogy egy élet kemény gürcölése árán szerzett kisebb-nagyobb vagyonunk ,,tűnik el" a bűnöző kezén. Egészen más, sanyarú érzés. Még akkor sem vagyok teljesen nyugodt, amikor azt hallom, hogy mindig a szolgálatomra áll XY Biztosító, mert tudom, hogy az is, bár mindig támaszt nyújtó, de profitérdekelt vállalkozás, hiszen szigorúan üzleti alapon működik. Kell a haszon, hogy abból tarthassa fenn magát. A bűnözés szociológiája és szociográfiája sem vigasztal. Még az sem nyújt megnyugvást számomra, hogy a nyomozó hatóságain k és a magánnyomozó irodák elég nagy hatékonysággal dolgoznak, mert annak a tudata sokkal erősebb bennem, és szerintem minden vétlen kárvallottnak, hogy elveszett, vagy veszni látszik az elmúlt életem egy tárgyi, számomra oly kedves és értékes, részemre talán semmivel sem pótolható darabja, darabjai. Elveszett egy élet kínjának, keserveinek tárgyakba öntött jelene. Elveszett egy darab az eddigi életem kemény munkájából, de ugyanúgy a családom, a rokonságom életéből is elloptak egy darabot. Hiszen egy családban a költségvetés összefüggő, egységes tétel. Azon keresztül, hogy esetleg engem is megloptak a családomat is megkárosították. Lehet, hogy valamelyikünk figyelmetlensége is segített a bűnös tett semmivel meg nem magyarázható végrehajtásában, de ez és a saját körülményei, esetleges kényszerű testi-lelki motivációi sem csökkentik az elkövető felelősségét sem a saját, sem a törvényes hatóságok szemében. Mindezeket végiggondolva talán már nem is tetszenek ,,annyira" a krimik. Ezután felálltam a karosszékemből és odamentem a tv-hez. Kikapcsoltam, mert krimit adott. Összecsuktam az Asztalon heverő könyvet és visszatettem a könyvespolc legrejtettebb zugába. Hadd porosodjon ott a legközelebbi könyvselejtezésig. Krimi volt.
1 hozzászólás
A krimiket én sem szeretem. De vannak ebben a műfajban is nagy klasszikusok és nagy szórakoztatók. Ki ne ismerné Colombót, vagy Sherlock Holmest? Persze az valóságban lejátszódó bűnesetek, akár érintenek minket, akár nem, más kategóriába tartoznak. ezek nem biztos, h annyira szórakoztatóak:) Üdv. én