Már hosszú ideje rögzítették a gazda füleihez a gazda orrán ,,ülő" kerek keretben lévő két szemüveglencsét. Nem mondom, hogy változatos feladat, de erre is szükség van. Másképpen folyton-folyvást leesne a két üveg az ember orráról. Tisztában volt ezzel a két szemüvegszár, meg azzal is, hogy rendkívül fontos a feladatuk. Viszont egy cseppet sem volt unalmas az életük, mert Ők is láttak mindent, amit a gazdájuk látott.
Mondhatni, a bizalmasai lettek. Egy idő után azonban az egyik szemüvegszárnak kezdett nem tetszeni a dolog. Szeretett volna önállóan is mozogni. Utóvégre Ő, a Baloldali Szemüvegszár többre is hivatott! Mozgolódni kezdett. Hiába figyelmeztették Őt a többiek, a Jobboldali Szemüvegszár, a Szemüvegkeret és a két iker, a Szemüveglencsék. Kérték arra, hogy vegye észre, nemcsak Ő van a világon! Alkalmazkodni kell, mert rossz vége lesz a dolognak! Felesleges volt minden intő, kérő, megrovó szó! Mígnem egyszer aztán bekövetkezett a baj! A Baloldali Szemüvegszár derekában hirtelen megpattant valami! A Baloldali Szemüvegszár nem tudott ráhajolni a szemüveglencsére. A gazda egyszer csak azt vette észre, hogy a baloldalon lötyög a szemüvege. Ez bizony nagyon zavarta. Elvitte a szemüvegét a látszerészhez. Az észrevéve a bajt, kicsavarozta a Baloldali Szemüvegszárat, majd betett helyette egy újat, amely remekül alkalmazkodott a szemüveg közösségéhez. A rendetlenkedő, kicserélt Baloldali Szemüvegszárat pedig egy mozdulattal dobta a szemétbe.
2 hozzászólás
Helyes kis mese, bár nekem 20 mondatban 16-szor ugyanaz a szó, kicsit sok.
Aranyos, jó a gondolat, kicsit jobban kifejthetted volna.
Üdv,
Poppy