Mesék a gyerekszobából 10.rész A kelepce

Miután Frottentotten elbúcsúzott Nadragulyától, és lerogyott a tévé elé az ördögöcskével, a varázslóknak szóló műsorba mélyedt. Ekkor megcsörrent a telefonja. Nadragulya volt.

– Haza is értem drága barátom! Aztán, ha megint szükséged van egy kis katyvasz elkészítésére, vagy ha mégis valakit el akarsz tenni láb alól, csak csörögj ! Tudod, rám mindig számíthatsz! „Éljen a gonoszság, bukjon a jóság!” Ez az én mottóm. Most egy hétig ne keress, mert banyatalálkozón leszek! Na, pá! – köszönt el Nadragulya.
– Remélem egy darabig nem lesz gondom azzal a kis tündibündivel. Jól megjárta! Pá! – felelte Frottentotten.

A játékok eközben megérkeztek Frottentotten kuckójához, ami igazán különösen festett.
– Ez lesz az! – súgta a bohóc. Csak neki lehet ilyen pókokkal, denevérekkel kirakott háza, kapuja! Az meg ott egy koponya! Brrr!
– Elég rémisztő egy hely – cincogta az egérke.
– Az – hagyta helyben Samu. De ne féljetek, amíg engem láttok!
Bátortalanul egymásra néztek.
– Most hogyan tovább? – tudakolta a bohóc.
– Ki megy be először?- kérdezte az egér.
– Majd én – felelte Samu. Ti, meg halkan gyertek a nyomomban!
– Mit fogunk bent csinálni? – kíváncsiskodott tovább az egérke.
– Hát, még azt nem tudom, de majd bent meglátjuk – válaszolta Samu.

Óvatosan belopakodtak. Az ajtó azonban hangosan becsapódott utánuk. Összerezzentek. Bent először semmit, és senkit nem láttak, olyan félhomály volt. Majd rémülten pillantották meg az ajtó mögül gonosz vigyorral az arcán eléjük lépő Frottentottent.

– Óh, hát itt vagytok kicsikéim! Lám, lám, a bátor csapat megérkezett. Már vártalak benneteket! Nem véletlenül vagyok varázsló! – kacagott gúnyosan. A varázsorr, ami a kapumon van, érezte a szagotokat, és tüsszentéssel jelezte, hogy idegenek ólálkodnak a házamnál. Az ajtómon a varázskamarán keresztül aztán megláttalak benneteket. Vicces volt, ahogy ott tanakodtatok, cidriztetek. Csak azt sajnálom, hogy kedves barátnőm, Nadragulya már elment. Most jó lenne egy kis banya-turmix! Megitatnám veletek, aztán, agyő! Pápá, good bye, arridevercsi! Kampec-jampec! Szóval vége lenne az életeteknek. Szerencsétek, hogy most Nadragulya banyatalálkozón van, és nem tudom elérni. De semmi pánik! Nekem is van egy-két trükköm, amivel ártalmatlanná tudok tenni ilyen kis ványadt játékocskákat.

Azzal suhintott egyet, és a játékok máris összekötözve egy széken találták magukat. Samu akkor vette észre, hogy az egérke nincs velük. Mivel Frottentotten sem látta az apró egérkét a kamarájában, így nem is kereste. Azt hitte, csak a bohóc, és a sárkány jött csak hozzá.

– Nos, így jobb. És minek köszönhetem a látogatásotokat? Talán sárkány uraságodnak több fejre van szüksége? Vagy egy újabb fájós fogacskát szeretne? Vagy bohóckának a dob mellé kell egy cintányér? Vagy, esetleg azért jöttetek, mert engem akartok szolgálni? – kérdezte a varázsló.
– Nem. Azért jöttünk, hogy add vissza Linzi hangját! – kiabálta dühösen Samu.
– Óh, már megint az a kis tüncike! Nagyon unom már! Lehet, hogy Nadragulyának volt igaza? Inkább el kellett volna tenni láb alól, akkor most nem lenne gondom Linzi kisasszonnyal. De előbb, nektek találok ki valami Frottentottenes büntetést – s az arcán újra megjelent az a gonosz mosoly.

Friccen-froccen, szép kis Frottentotten,
pricli-pracli, hórusz-mórusz,
legyetek mától…- de nem tudta befejezni a varázsigét.