Hóesés
Reggel Nina korán kelt, mert ismét munkába kellett mennie. Bár a munkahelye nevét az egész világon elismeréssel illetik, de azt sehol sem hallani, hogy az ottani légkör kissé fagyos, és mindenki utálja a másikat.
Nina a fürdőben volt, mikor megszólalt munkahelyi telefonja. Rohant, hogy fel tudja venni, mielőtt leraknák.
– Halló!?
– Jó reggelt, Nina! Jake Will vagyok. Bocsánat, ha felkeltettem, de ez ne várhat.
– Jó reggelt Jake! Nem keltett fel. Már munkába készülök.
– Az remek, akkor már bizonyára kinézett az ablakon is.
– Nem, még nem volt rá alkalmam.
– Akkor, most tegye meg. Érdemes lesz.
Nina az ablakhoz sétált, és széthúzta a sötétítő függönyt. Még a lélegzete is elakadt egy pillanatra. Mikor újra a füléhez emelte a telefont, csak ennyit tudott mondani:
– Ez csak egy vicc, ugye?
– Nem. Ez az, amit még a meteorológusok sem láttak. Ez a 30 centis hó majdnem megbénította a közlekedést. Már majdnem tíz éve nem esett le egyszerre ennyi.
– Remek, és nekem mi a feladatom vele?
– Írjon egy remek cikket, a „Téli örömök” címmel. De siessen.
– Délutánra az asztalán lesz a teljes cikk.
– Jó munkát, Nina!
– Köszönöm, Jake! – mondta Nina, és letette a telefont.
Nina előkereste a sálját, és kesztyűit. Boldogan indult neki a napnak, vállán a fényképező géppel, tollal és jegyzetfüzettel a zsebében.
Egy óra alatt végzett is a terepmunkával. Rengeteg fotót készített. Már csak egy interjú volt hátra a város egyik legmegbízhatóbb meteorológusával.
Ezek után már nem kellett sok az irodában, és elkészítette a cikket. Képekkel tűzdelte meg, melyeken mosolygós gyerekek szánkóznak szüleikkel, és hóembert építenek. Vagy a hógolyózó tinédzserek, akiket semmi nem dob fel.
– Üdv, Jake! – nyitott be Nina az üvegfalas irodába.
– Üdvözlöm. Kerüljön beljebb. Elkészült?
– Igen, itt is van. – és átnyújtotta neki Pen drive – ját.
Kis időbe beletelt, míg Jake átfutotta az írást, és elégedetten mosolygott.
– Remek munkát végzett.
– Köszönöm az elismerést. Ha nincs más, akkor mennék is haza.
– Mondja, mit tervezett karácsonyra?
– Valószínűleg, a családommal töltöm a karácsonyt.
– És az a jóképű fiú is önnel tart?
– Daniel? Nem, ő is hazautazik.
– Értem. Akkor minden jót. Már csak egy hét van. Szerintem ez a legszebb része, a várakozás. Nem azért, mert az emberek ajándékot kapnak, hanem azért, mert láthatja a szeretteit.
– Egyetértek. – mondta Nina, és felállva a székből kifelé indult.
– Boldog Karácsonyt, ha nem találkoznánk! – szólt utána Jake.
– Viszont kívánok. – fordult vissza Nina, és becsukta maga mögött az ajtót.