A napokban volt az általános iskolai osztálytalálkozónk. 1959-ben jártam ki az akkori budatétényi Általános Iskola 8. osztályát és azóta már többször volt találkozónk. Ahogy az ember felett eljárnak az évek, kinek-kinek, de előbb-utóbb mindenkinek a haja ,,megderesedik". Ilyenkor érezzük igazán az eltelt évek súlyát. Jó visszaemlékezni a közös múlt együtt leélt éveire . Az akkori események, apróbb-nagyobb ,,csibészségek" mára közös és egyéni emlékekké szelídültek. Az ilyen osztálytalálkozó esteken tudjuk lemérni egymáson azt, hogy kin hogyan ,,fogott az idő". A korabeli mindennapok akkor fontos és lényegtelen eseményei az idők múltával átértékelődhetnek, mintegy ,,helyet cserélhetnek" az emlékeink között, azaz az akkor fontosakból könnyen lényegtelenek lehetnek mára és ez megfordítva is megtörténhet.
De ilyenkor érezzük igazán azt, hogy az élet viharaiban jó összekapaszkodni nem engedve el egymás kezét és a bajban egymást segíteni, valamint egymás örömében, bánatában együtt lenni, egymás örömének közösen örülni, bánatában egymást vigasztalni, bajban egymást önzetlen segíteni.
De hiszen ez a barátság lényege is és ez egyben az ilyen osztálytalálkozók értelme is!
1 hozzászólás
1959-ben, – ha jól emlékezem- a szobatisztaságomért küzdöttem. 🙂
Ez egy csodálatos esemény lehetett, ennyi év után. Csak elképzelem, hogy kölökként labdát rúgni valakikkel,elkövetni ezer csínytevést, és ma, most meg…
Gratulálok!
Üdv: Ilka