Ahogy oktatták: körültekintően, vigyázva a közlekedés többi szereplőjére, a közlekedési szabályoknak maximálisan megfelelve indult el a parkolóból Vali. Az út nem volt ismeretlen számára, de a helyzet teljesen új volt. Még soha nem vett részt gépkocsivezetői vizsgán. Reggel úgy ébredt, hogy ma van élete legfontosabb napja. Régóta készült már rá, és végre el is jött.
Kicsit kapkodva indult el Pali, de a vizsgabiztos ezt nem vehette észre, mert sehogy nem jelezte. A forgalomba gördülékenyen kapcsolódott be, semmi dudálás, mutogatás nem kísérte a vizsgázó fiatalember útját. Mikor a rutinpályához értek, akkor megkapta a feladatlapot az ifjú. Átnézve, mindössze egy necces próbatételt talált rajta. Nekigyürkőzött, és elindult a jogosítvány megszerzésének utolsó periódusán.
A rutinpálya jól sikerült. Kisebb dicséretet is kapott az oktatójától, hogy nagyon harmonikusan, megfelelő sebességgel vette ezt az akadályt. Következhet a forgalom! Vali jobban szerette az életszagú dolgokat, mint a könyveket bújni, kötelező gyakorlatokat elvégezni, mások kényére-kedvére tenni. Az útvonal kellemesnek ígérkezett, hiszen a kedd délelőtti forgalom nem volt túl nagy.
A Flórián Császár körúton a két sávban a forgalom lüktetően tüntetett a szűk keresztmetszet miatt. Elkelt volna már párhuzamos mentesítő útvonal, de a város urai másra költötték az adóból befolyt pénzeket. Pali beleolvadt a kocsisorba, és csak az előtte haladó Opelt kellett szemmel tartania, nehogy túl közel kerüljön hozzá. A Lehel utcánál a vizsgáztató kérte, hogy forduljon le jobbra, hogy jobban megítélhesse valós tudását.
A kellemes út során a vizsgáztató nemrég született unokájáról szóló történetekkel szórakoztatta Valit és az oktatóját. Egész belefeledkezett az egyik meséjébe, mikor a lány hirtelen fékezett. A vizsgáztató kicsit meghökkent, mert igazán nem tudta, hogy mi történt. Az oktató oldotta a helyzetet, lés az üzemanyag adagolócső hibáját vetette fel, mint a hiba okát. Heves bólogatás érkezett a vezető ülésről is, ami további lehetőséget adott a jogosítvány megszerzésére.
A jobbkezes utcák világa volt a halála Palinak. Most jó belekerült a sűrűjébe, hiszen a városnak ezen a részén csak ez volt. Ugyanis a kertvárosi terület anno úgy épült, mint egy sakktábla, a legnagyobb szabályossággal. Mindenütt négyzet alakú tömbök, közöttük milliónyi aprócska utca. Az egyik kereszteződésben, ahol ugyan a vizsgázónak volt elsőbbsége, egy nagy sebességű teherautó majdnem felöklelte a kocsit. Csak csikorgó fékezéssel tudta megúszni a csattanást. A vizsgáztató figyelmeztette, hogy több hibája nem lehet.
– Köszönöm kisasszony a kellemes társaságát! – búcsúzott a nagypapa Valitól – A legközelebbi alkalommal javaslom, ne úgy gondoljon erre az órácskára, mintha az élete függene tőle. Ne legyen görcsös, ideges, hanem csak nyugodtan közlekedjen, mintha sétálna. Élvezze, hogy kicsivel gyorsabban halad. Biztos vagyok benne, hogy sikeres lesz a gépjárművezetői pályafutása!
– Kedves fiatalember! – szólt dörmögő hangján a búcsúzkodó vizsgabiztos Palihoz – Lenne egy javaslatom a jövőre nézve! Nagyobb tisztelettel kezelje a gépkocsit, mert nem dodzsem az. Tudja, hosszú pályafutásom során az önhöz hasonló ifjúkból lettek a legtöbbször a gyorshajtók, és a másikat az útról letúrók. Kicsit próbálja meg szerényebben előadni magát, és akkor meg fogja érdemelni a gépjárművezetői igazolványt!
– Milyen volt? Meséljetek! – szólt az ikerpárhoz anyukájuk. – Gratulálhatok mindkettőtöknek?
– Sajna, anya nem. Mindketten megbuktunk. – mondta egyszerre a két gyermek.
– Ne legyetek szomorúak, majd a következő sikerül!
– Én azt hittem, hogy Palinak sikerül, nekem meg nem. Az meg milyen ciki lesz az osztálytársaim előtt. Ez sem jó, de most örülnék, ha legalább neki sikerült volna.
– Ne izgulj nővérkém, előbb fog sikerülni, mint neked! Ugyanis az a pár perc döntő jelen pillanatban.
– Azzal vágsz fel, hogy te éjfél után két perccel születtél, én meg éjfél előtt hárommal? Elég gyenge vigasz! De nyerj így te! Csak legyen meg végre a jogsink.
– Ne ebben versenyezzetek, hanem például a matematika feladatokban. Ki tud megoldani többet ma? Áll a párbaj?
Válaszként a két testvér egységes csendben magára hagyta az ötletező anyukájukat.
2 hozzászólás
Kedves Abakusz!
Jól becsaptál! A történet végig azt hittem, egy emberről van szó, és a nevét néha véletlenül elírtad. Tetszik a megoldásod!
Viszont néhány helyen lemaradt egy-egy betű, vagy többet ütöttél:
"Most jó belekerült a sűrűjébe, hiszen…"
Üdvözlettel:
Myrthil
Érdekes………..és engem is becsaptál! :)) Köszönöm….
L