Sok dolog lehet különleges. Emberek, tárgyak, állatok, színek, illatok… dalok.
Meghallod, és egész nap dúdolod. Lehet, hogy azt se tudod, miről szól, csak zeng a füledben, és mosolyogsz, mert feldob, vagy ritmust ad a munkádhoz. Lehet, hogy hirtelen eszedbe jut a dallam, és idegesen kutakodsz utána, mert nem tudod, mi is az.
Lehet, hogy sírásra ingerel, mert valami szép, régi emlék kötődik hozzá, olyan emberekkel, akikről már semmit sem tudsz. Lehet, hogy lehangol, mert megérted a szövegét.
De mindenképpen hallani akarod, mert az emléke nem elég.
De a legrosszabb, ha csak tudod, hogy szeretted, ha csak különleges volt, de már nem emlékszel rá pontosan… Csak hamis hangokra, szövegfoszlányokra, az érzésekre, amit adott…
Ilyen vagy te nekem. Mikor leszel mellettem legközelebb? Mikor teázunk újra?
Nem tudom… Csak nagyon-nagyon akarom…
3 hozzászólás
Érdekes. Költői. Tömör és mégis…hangulatot áraszt. Érzések ébrednek az emberben, ilyesmit mindenki átélt. Általános. Generális, és egyedi. Precious. És…marhára nyitott!!!
Szia: én
Nyitott? Mármint, lezáratlan, vagy őszinte? Lezáratlan azért lehet, mert még most is érzem egy picit.
Köszönöm 🙂
Szikra
U. Econak, a Rózsa neve és más siker-könyvek írójának van egy irodalomelméleti munkája: "Nyitott mű" Borzalmasan tudományos. Még mat. képletek is vannak benne. Amit sikerült belőle kihámoznom, az a következő: "Nyitott" a mű akkor, ha a benne közölt, gondolatok, az olavsóban új asszociációkat szülnek. A leírt szavakról, mondatokról, allegóriákról metafórákról, az olvasóban újabb és újabb képek képződnek. Szte pl a "Miatyánk…" is egy nyitott mű (fenti értelemben) Nos, te nagyon tehetségesen írsz, és "nyitottan" egy-egy kifejtett gondolatodról újabbak és újabbak jutnak az ember eszébe. ÍRJ!!! szia: én