William of Newburgh kincses kamrájában már jártam egyszer, és már akkor is tudtam, hogy vissza fogok térni. Kár lenne végleg átengedni ezt a sok jó történetet a felejtésnek.
Newburghi Vilmos, latin nevén Guillelmus Neubrigensis vagy Parvus egy ágostonrendi kolostorban élt Bridlingtonban, az Északi tenger partján. Nyoma sincs már ennek a kolostornak, feloszlatta a sokfeleségű VIII. Henrik, mint az összes többit. Még a perjelt is kivégeztette 1536-ban, mert a boldogtalan egyházi ember részt vett a kegyelmi zarándoklat néven elhíresült yorki felkelésben. Minden bajuk volt a yorkiaknak, nem tudták megemészteni a szakítást Rómával, sajnálták a feldúlt kolostorokat, sokallták az adót, kevesellték a jövedelmet. Ennyi bajt nem lehetett kesztyűs kézzel orvosolni. De a fejvesztés elég hatékonyan megakadályozza az embereket a lázongásban.
Csak a helye van meg a bridlingtoni kolostornak, ott áll ma a nyolc harangjáról híres Priory Church of St. Mary. Volna még egy kis darab óváros a piactér körül, díszkertek a tengerparton, de ezeket a 12. században még nem láthatták az ágostonrendiek.
Nem tudjuk, hogyan élt Newburghi Vilmos, mennyit misézett vagy imádkozott, de annyi biztos, hogy megírta Anglia történelmét 1066-tól1198-ig, megtűzdelve érdekes, furcsa vagy éppen borsos történetekkel. Ezek egyike a következő.
Lincoln egyházmegyében, valamelyik faluban meghalt egy szerelmes természetű ember, a neve nem fontos. A Historia rerum Anglicarum is csak úgy beszél róla, mint férjről. Ebben a minőségében halt meg, illetve tért vissza rögtön a temetése után a földre. Késő este, vagy ki tudja, hány óra lehetett, de a feleség már visszavonult a hálókamrába. A kísértet láthatatlanul érkezett, de nem zavartatta magát; egyenesen elfoglalta a helyét, nem is az ágyban, de az asszonyon, mondja méltatlankodva Newburghi Vilmos.
Bizonyos jelekből a friss özvegy megsejtette, hogy a láthatatlan vendég csupán a törvényes jogait érvényesíti, és úgy látszik, hogy ez ellen nem volt semmi kifogása. Csupán azért panaszkodott, mert mérhetetlenül súlyos volt a nagy semmi, és őt majdnem agyonnyomta. Az ilyesmi rendkívül szokatlan egy kísértetnél, akinek állítólag nincs is anyagi teste.
A pásztoróra részleteit nem ismerjük, de valami hiba lehetett a kréta körül, mert a kielégületlen kísértet gyors egymásutánban még néhány rokon hölgyet és szomszédasszonyt is fölkeresett, valószínűleg azért, mert azelőtt is ez volt a szokása. Az érintett személyek három éjszakán át tartották a frontot, de ennyi körülbelül elég volt a láthatatlan és anyagtalan lovag elviselhetetlen testsúlyából. Aztán már nemcsak ők panaszkodtak; a bridlingtoni polgárok is határozottan nehezményezték, hogy egy kísértet kószál a városukban, fényes napvilágnál.
Vagyis fényes napvilágnál mégis csak látszott belőle valami, és kizárólag a hálókamrák meghitt sötétségében volt láthatatlan.
Az ügyet a lincolni püspök elé terjesztették, mert ez neki való falat. Rögtön tudta, hogy mi itt a probléma. Névtelen férj szent gyónás nélkül távozott a másvilágra, vagy elkezdte ugyan a gyónást, de egy-két halálos bűnről kényelmesen megfeledkezett.
Egy püspök azonban nem tűrheti, hogy egy ilyen apróság nélkül bárki is zaklassa az élőket. Ezért sebesen megírt egy levelet, mondja Newburghi Vilmos, de talán csak a közönséges bűnbocsánati céduláról volt szó, amit jó pénzért a sorozatgyilkos is megszerezhetett magának. Majd utasította a szolgáit, hogy nyissák fel a sírt.
Sír felnyitva, kétséget kizáróan megállapíttatott, hogy abban egy halott tartózkodik. A levelet vagy bűnbocsánati cédulás a mellére tették, koporsót visszaszögezték, a sírt lepecsételték.
Képzelhetjük, mekkora bosszúságot okozott ez a Sátánnak. Ettől a cédulától a halott olyan ártatlan lett, mint a ma született bárány, többé nem lehetett kísértésre kötelezni, és hogy az érintett hölgyek meddig maradtak egyedül a hálókamráikban, az csak rájuk tartozik.
4 hozzászólás
Kedves Müszélia!
Mennyi galibát okoztak régebben ezek a kisértetek. Ma meg, ha lefekvéskor valami súlyos dolog nehezedik ránk, előbb gondolunk a vacsorára evett ételre, az adóhivatalra, vagy a tétvé műsorra, mint halott szeretteinkre.
Jól megírt történet.
Judit
Kedves Judit, köszönöm, hogy itt jártál. A régi krónikákból látni, hogy az emberek a "mélyen vallásos" középkorban se voltak teljesen ártatlanok.
Ejnye micsoda kísértetek vannak.:) Sokaknak jól jöhetett.
A mélyen vallásos középkor meg csak látszólag volt az…az álszentség nem kizárólag ma ismert fogalom.
Kedves Arthemis, még a buja kísértetnél is nagyobb disznóság volt bűnbocsánati cédulák árusítása. Persze ma is sok a képmutatás.