Róka Miska már többször dicsekedett Mackó Dömének, hogy milyen jól bringázik. Valóságos pedálművész Ő! Döme egy idő után megunta a szüntelen dicsekvést és meghívta Miskát egy kis kerekezésre az erdőben.
– Most majd meglátod, mit tudok! – kérkedett Róka Miska. Mackó Döme helyeslően bólintott.
Aznap kellemesen sütött a Nap. Jó idő volt. Amint kerekeztek az erdei sétányon egymás mögött Mackó Döme elől, Róka Miska meg mögötte. Döme hirtelen fékezni kényszerült, mert a sétányok kereszteződésénél egy nyúl futott be eléje körültekintés nélkül, vigyázatlanul. A szinte háta mögött kerékpározó Róka Miska nagy erővel vágódott a Mackóba. Nem tartott követési távolságot. A vörös orra egyenesen Mackó hónaljába csúszott, s mivel csiklandozta Mackó Dömét, Döme egy nagyot szorított a rókaékességen! Ezért Miska egy hatalmasat ordított! Mindketten egy óriásit estek. Mackó elterült a földön, mint egy levelibéka, Róka meg egy fa alsó ágán lógott, mint egy érett gyümölcs. Az orra földagadt, mint egy görögdinnye, vagy mint egy nagydarab felfelé kunkorodó alaposan megdagadt kovászos uborka – vörösben! Amikor odakászálódtak a kerékpárjaikhoz látták, hogy Döme járműve úgy nézett ki. mintha alaposan hátba verték volna, a Miskáé meg mintha orrba ütötték volna. Mindkettő összetört. Itt, a járműveik roncsainál fogadták meg mind a hárman, a nyuszi, a róka, meg a maci, hogy a közlekedési szabályokat ezen túl mindig pontosan mindenhol betartják! Még az erdőben is!