Nem is tudom, hogy kezdődött… nem is gondoltam rá így soha, nem is találkoztunk sokszor, ha láttuk egymást akkor sem volt több egy sima köszönésnél, sosem beszéltünk. De most olyan más lett hirtelen. Hosszú hetek óta nem találkoztunk, mentem az utcán és egyszer csak kivált a tömegből. Jött felém mosolyogva, leírhatatlan tekintettel, el sem hittem, hogy engem néz így. Csak jött és jött, szemét nem vette le rólam, csak nézett és mosolygott hosszasan. Amikor odaértünk egymáshoz és már nem bírtam elfojtani a mosolyomat, és kicsit el is pirultam…
Eltelt pár nap, amíg újra találkoztunk, nem is tudom vártam-e rá, de megint sikerült meglepnie. Nem szólt semmit, csak odajött hozzám és megfogta a kezem egy pillanatra, aztán elment. Néhány nap múlva is hasonlóan viselkedett: odajött hozzám, megfogta a kezem, és mélyen a szemembe nézett, hosszú másodpercek teltek el így, majd továbbment…
Meglepetten néztem ezek az apró gesztusok után: miért lett ilyen hirtelen? Eddig miért nem csinált semmit? Mi lehet az oka? Egyszerűen szimpatikus vagyok neki vagy valami egészen más? Nem értem.
És persze nőből vagyok, azonnal elkezdtem agyalni… és közben azt vettem észre, hogy vonzódni kezdtem hozzá… Jaj ne! –gondoltam magamban – Nem szabad! De úgy néz ki gyengének bizonyultam… Nem tagadom, nagyon- nagyon vonzódom hozzá! Érzem amikor meglátom, legszívesebben odarohannék hozzá és megölelném… de nem szabad. Hiába kívánom minden egyes porcikámmal, vigyáznom kell. Amikor közeledik felém, érzem, hogy remegek. Annyira szeretném megérinteni, hozzá simulni, megfogni a kezét, hosszasan… szorosan… érezni a teste melegét… Áll velem szemben és majd megőrülök az érintéséért, és amikor megfogja a kezem hihetetlenül jó érzés járja át a lelkem. Egy-egy ilyen élmény után képtelen vagyok leplezni az érzéseim, zavarba jövök, és nem tudom elfojtani a mosolyom, boldog tekintetem.
Újra és újra látni akarom. Olyan nekem, mint a drog, ami csak rám hat. Kívánom őt, a közelségét, az érintését, a mosolyát, a tekintetét, mindenét! Mindent ami ő! A karjaiban akarok lenni, hozzá bújni, ölelni, csókolni, szeretni!
Érezni akarom, hogy csak az enyém, és hogy az övé vagyok…
6 hozzászólás
Szandra FOCIS Barátnőm!!!
Szeretettel üdvözöllek, itt a Napvilágon! ( nem csak az ETO stadionban!) Érezd jól magad közöttünk és szálljon meg az ihlet!
Látod, látod, Te is szépen le tudod írni ami benned van, amit érzel. Gratulálok!
Szeretettel Panka!
Szia!
Én is üdvözöllek itt a Napvilágon.:-) .Kívánom neked a legjobbakat itt, és a magánéletedben egyaránt.
Szeretettel:Selanne
Szia Szandra!
Aranyos történet! 🙂 Ha jól értem a történetet, ekkor ez egy eddig be nem teljesült szerelem, így hát sok szerencsét! 🙂
Ahogy olvastam a bemutatkozásod, mostanában kezdtél írni. Szerintem az ilyen "élménybeszámolók" tökéletesek kezdésnek, mert az ember szabadon próbálgathatja magát, és minden egyes sor vagy szóhasználat személyesebbé teszi az írást, ami jelen esetben előny.
Csak így tovább és még tovább! 🙂
Üdv a Napvilágon!
Balázs
Sziasztok!
Örülök, hogy itt lehetek és köszönöm a kedves fogadtatást! Remélem a további írásaim is tetszeni fognak Nektek!
Puszi, Szandra
Jó kezdés, írj minél többet, mert így fogsz fejlődni! Üdv a Napvilágon!:)
Köszönöm! Igyekszem! 🙂