A nyári Nap már lemenőben van Balatonfenyvesen is, hiszen közeledik az alkony. A tóparton még vannak, akik kint pihennek még egy kicsit, hiszen olyan kellemesen meleg van még. A Nap sugaraival még simogatja a Balaton vizét, de már érezhetően egyre gyengébben teszi ezt, hiszen ez nem csoda! Egész nap ontotta hevét erre a vidékre (is) és így már érthető, hogy elfáradt. Bár vannak, akik csak a Balaton meleg vizében úszkálva igyekeznek egy kicsit felfrissíteni magukat. Éppen az üdülőnk erkélyéről szemlélem az alkonyba hajló környéket, amikor egy furulyán valahonnan egy kis gyermekdalocska hangzik fel:
,,Süss fel Nap, fényes Nap …!" A Nap mintha ,,meghallaná" ezt a dalocskát, jóságosan és egyben nagyon fáradtan ,,néz szét" ezen a szép vidéken, majd lassan-lassan nyugovóra tér a túlsó parti hegyek mögé, miközben a Balaton víztükrén az esti szürkületben bőven szórja szét fényének gyönyörűen csillogó ,,aranyát". A tájon lassan szétterül az éjszaka ,,szakadozott" fekete köpönyege.
1 hozzászólás
Kedves Pecás!
Kedves szavakkal írtad le eme rövid történetet a mi kedves Balatonunkról mond el egy rövid történetet.
Nagyon érdekes, hogy emberi képességekkel ruházod fel a Balatonunkat.
véletlenül, de örömmel olvastam: Kata