Persze, hogy tudnék segíteni. Én ne tudnék? Csak azt nem értem, hogy miért nem az anyádnak szólsz? Látod, hogy épp meccset nézek, nem? Mit mondasz? – hogy anyád mos, főz és vasal. Na, tisztázzunk valamit, először is a mosógép mos, a tűzhelyen fő az étel, anyád maximum csak vasal, de az nem kötheti le annyira, hogy ne tudjon figyelni rád. Nincs igazam?
Hogy a fene vigye! – kikapott a csapatom, még ez is. Menj, hozz egy láda sört, muszáj innom ilyen csapás után! Két részletben is hozhatod, tudom, hogy milyen nyamvadt ez a korosztály és hiába vagy a fiam, te se vagy különb tőlük. Anyámasszony katonája vagy, ha egyáltalán érted, hogy miről beszélek. Ha megittam és kicsit kipihentem magam, akkor megbeszélhetjük azt a nyavalyás számtanpéldát. Nem tudom, hogy mi lenne veletek nélkülem. Mindent nekem kell elrendeznem, megoldanom. Én is ember vagyok, nehogy már ne legyen egy perc nyugtom se a saját otthonomban?
Mi az, hogy egyest kaptál? Mert, hogy nem csináltuk meg tegnap a számtan leckét? Aztán, miért nem? Nehogy már én legyek a hibás, mert elaludtam! Nem, nem a sör miatt aludtam el, hanem azért, mert fáradt voltam. Hogy előző este meg örömömben ittam? Ja, mert akkor nyert a csapatom, egy kis ünneplést csak megérdemeltem. Nehogy már a nyúl vigye a puskát? Mit képzelsz magadról szaros kölyök, csak nem te akarod megmondani nekem, hogy mikor ihatok és mikor nem? Én járok iskolába, vagy te? Nekem kell megoldanom a feladatot, vagy neked? Azt mondod, hogy megígértem, de attól még megcsinálhattad volna, ha látod, hogy alszom. Anyád meg hol volt? Ne gyere a nagymamával, hogy neki ment segíteni, mert azt nem kellene neki naponta, de direkt elmegy, csakhogy kihúzza magát a feladatok alól, aztán meg rám mutogat mindenki.
Azt mondod, hogy kórházba került a nagymama és oda ment vele anya. Jó, de nem őt tartották benn.
Mikor hazajött, próbált segíteni, de nem tudta megoldani? Kész röhej. Az agyam dobom el. Úgy tudtam, hogy anyád elvégezte az általános iskolát. Csak össze tud adni két számot, nem? Jó, ha nem összeadni kell, akkor a kivonás se ördöngösség, meg úgy tudom, hogy az ő idejében is tanították a szorzást meg az osztást is. Ezt ezért is állíthatom, mert egyszerre voltunk fiatalok. Viszont nem egyformán öregszünk. Be kell látnod neked is, hogy mennyivel nagyobb a terhelhetőségem. Végül is nem egy gyenge nő vagyok, bár a gyerekkel való tanulás mégiscsak az asszony kötelessége lenne, de lásd kivel van dolgod, hozzad azt a feladatot!
Hát ez meg mi a nyavalya? Hogy működik az a gép, amibe ha beteszünk hatot és hozzáadunk kettőt, akkor húsz lesz belőle? Most ebben mi a feladat, hiszen azt mondja, hogy húsz. Ja, hogy ez csak arra van, hogy rájöjjünk, hogyan működik, és amit meg kell csinálni az alatta van? Beteszünk a gépbe tizenhatot, amiből kivonunk négyet mennyi lesz az eredmény? Nyilván tizenkettő. Ennyit se tudsz? Azt mondod, hogy azért nem lehet annyi, mert a megadott példában se nyolc jött ki? A gép csinál valamit nemcsak összead vagy kivon, hanem hozzáad, vagy megszorozza a kapott eredményt egy számmal? Hogy ezt logikusan kell kikövetkeztetni? Na, tudod, hogy kivel szórakozzanak? Elmennek ezek oda, ahová én gondolom. Mit képzel az a vén trotty? Hogy jön ahhoz, hogy ilyen hülyeséggel szivasson benneteket? Mit? – hogy nem vén trotty a számtantanár, hanem egy fiatal tanárnő? Mindegy, édes fiam, az se normális. Mondd meg neki, hogy nem agysebésznek készülsz, hanem ácsnak, ahhoz meg elég, ha tudsz összeadni, kivonni, szorozni és osztani. Értve vagyok?
*
A segítség című szatírám egy pályázaton elnyerte az Irodalmi Jelen zsűrijének tetszését és különdíjban részesítette.
12 hozzászólás
Kedves Rita!
Köszönöm az élményt!
Remek!
“Mondd meg neki, hogy nem agysebésznek készülsz, hanem ácsnak, ahhoz meg elég, ha tudsz összeadni, kivonni, szorozni és osztani. Értve vagyok? ”
Gratulálok,hogy;” egy pályázaton elnyerte az Irodalmi Jelen zsűrijének tetszését és különdíjban részesítette.”
Szeretettel:sailor
Szép napot!
Kedves Sailor!
Nagyon szépen köszönöm, hogy nem csak a versem, hanem a prózám is elolvastad. Igen, alapvetően szeretem a szatírát, nem egyet írtam már. Ez felelt meg az előírt leütésszámnak, már készen volt, így csak “mit veszíthetek” alapon beküldtem. Magam is meglepődtem azon, hogy különdíjban részesültem és megjelentették a “művem”.
Szeretettel: Rita 🙂
Kedves Sailor!
Bocsánat, hogy átváltottam tegeződésbe, de a Holnap Magazin oldalon, melynek sokáig tagja voltam mindenkivel tegeződtünk és most spontán ez jött elő. Ha nem gond, akkor maradhat ez a közvetlenebb stílus.
Szeretettel: Rita 🙂
Sokkoló volt…
/Túlparti
Kedves Túlparti!
Igen, annak szántam. Köszönöm az olvasást és a hozzászólást.
Szeretettel: Rita 🙂
Ne vedd komolyan az Irodalmi Jelen elismerését!
Sztereotípiákkal, és közhelyekkel telipakolt írás, erős feminista kihallással. Sörőzős focimeccses matekpéldás apuka története kb. ezerszer le lett írva, jól is, rosszul is. Az erős sértődöttségedet nem kell belevinni az írásaidba. Attól az még nem lesz irodalmi. Nem voltam rest elolvasni jó néhány írásodat. (Lásd még a “Sál” című opusodat.) Persze a kis kertes meséd sem volt kutya, ahol egyszerre nyílik minden, beleértve a jégvirágot is, csak azt nem említetted. Pedig az is szép az ablakon.
Ne bántódj meg! Csak tegyük helyre a dolgokat! Attól borultam, ki, hogy egy Irodalmi Jelen (olyan örökös tagokkal , akik soha nem voltak tagok, mint pl. Faludy György, Szőcs Géza) osztályon aluli, mostanában nagyon pártolt határun túli alkotók, “szerkesztők” véleményeznek magyar alkotókat, legyen az jó vagy kevésbé jó.
A te írásaid nem kiemelkedők. Hm. De, viszont itt kellemes tag vagy, és hál ‘Istennek a véleményed is kifejted, amit bizony kevesen mernek megtenni. Vagy csak írnak, és várják a tapsvihart.
Tamás
Tamás, nem tetszik ez a bejegyzésed. Nem azért, mert nem lehet benne igazság, hanem a megfogalmazás miatt.
Miért ne vehetné komolyan Rita az “Irodalmi jelen” elismerését?
Volt egy pályázat, ahova beküldte a szatíráját, úgy gondolták, hogy a kiírás szabályainak nemcsak megfelelt, hanem kiemelést is érdemel. Jogukban állt ezt eldönteni.
Amiről Rita írt, lehet, hogy sztereotípia, de gyakori sorskép, és a sztereotípiáknak van egy olyan szerepe is, hogy az ismétlések által felhívják a figyelmet olyan létező problémákra, amelyek nem egyediek. Könnyebben rögzülnek, gondolkodtatnak, a szatírába pedig bőven belefér, hogy saját szemszögből mutassa be valaki, amit a témáról gondol. Ezt nevezik az írás szabadságának. Valószínűleg sokan érintették már, de ez nem zárja ki, hogy más ne foglalkozzon vele. Az élet pedig közhelyek sorozata, bőven lehet belőle meríteni.
Rita soha nem állította magáról, hogy kiemelkedő író, ő csak szeret írni, ezt gyakran teszi.
Itt van lehetőség erre, idézem a “Rólunk” részből:
“A Napvilág Íróklubot 2004-ben azzal a célzattal hoztuk létre, hogy teret biztosítsunk a saját írások mellett más szerzők alkotásainak; hogy mindazon lelkes amatőr író és költő, aki kilépne az íróasztal árnyékából, megmutathassa művészetét, verseit, prózai műveit vagy akár drámáját a netvilág irodalomkedvelő látogatóinak.”.
Az “amatőr” hangsúlyt kap. Nem lehet mindenki profi, nem is elvárás a Napvilágon.
Nemcsak profizmussal lehet kiemelkedni, hanem azzal is, hogy valaki figyel a társaira, emberi módon szól hozzájuk. Rita ezt teszi, ahogy meg is jegyezted. Követi a megjelent műveket, mindenkihez van néhány kedves szava, kérdéseket is tesz fel az olvasottakkal kapcsolatban, asszociál, tehát elmerül abban, amit olvasott, érdeklődik.
A “kertes meséről”: a mesékben bármi lehetséges, éppen ezért mesék. Nem hiszem, hogy fel kell sorolnom a mesék fajtáit, melyeket a szakirodalom jegyez. A nagy meseírók is úgy színezték, ahogy kedvük tartotta, olyan dolgokat jelenítettek meg, melyek a valóságban nem léteznek. Persze vannak valós mesék is, de ez a “kertes” nem abba a kategóriába tartozik, bármennyire saját életből merített a téma.
Igenis szívmelengető, ahogy a szépről ír, mert az életben előfordulnak szép dolgok is, nem csak árnyékos oldal létezik. Nem árt, ha valaki a tisztaságra is rávilágít, hiszen a sok mocsok között bőven akadnak ilyen pillanatok.
Még valami. Valószínűleg vannak olyanok, akik “csak írnak, és várják a tapsvihart”, ez a gondolatod találó tükör, érdemes belenézni. Mindenkinek. A “mindenki” azt jelenti, hogy nekem is, de neked is.
A magam részéről örülök Rita aktív közreműködésének, annak is, hogy ír, annak is, hogy az eltelt évek alatt sokat fejlődött (ismerem a régebbi írásait is), és örülök annak, hogy egy oklevél által elismerést kapott. Azt kívánom, hogy még sokáig legyen kedve az íráshoz.
Én is igyekeztem helyére tenni a dolgokat – saját szemszögemből, mint aki 14 éve követi, ami a Napvilágon történik.
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Köszönöm, hogy irodalmi múlttal nem rendelkező, amatőrként is lehetőséget kapok a megnyilvánulásra és ezt ebben a hozzászólásban ismét megerősítetted.
Ez egy olyan virágoskert, ahol a rózsák mellett megférnek az apró hóvirágok, ibolyák, és gyöngyvirágok is. A szépen gondozott bokrok másért kedvesek, mint a lombos fák, vagyis a tarkaság az érték benne.
Szeretettel: Rita 🙂
Kedves Tamás!
Nem én vettem komolyan a kis szatírám, hanem az Irodalmi Jelen zsűrije, ahol különdíjjal jutalmazták az alkotást. Az esélytelenek nyugalmával küldtem be egy írásom, én lepődtem meg a legjobban, hogy elnyerte a tetszésüket. Ettől én meg ugyanaz a személy maradtam, aki voltam. Nem ülök magas lovon, így nincs honnan leesnem. Ízlések és pofonok különbözőek. Nekem – hála Istennek – nem volt alkoholista ismerősöm, különösen nem családtagom, tehát nem én sértődtem meg, viszont nem egy ilyen apuka létezett fiatal koromban, aki valóban nem tudott segíteni a gyermeknek a tanulásban és a tudatlanságát fölényességgel leplezte. Egyébként a logikai feladatokat viszonylag kevés felnőtt értette, mert az ő gyerekkorukban nem így tanultak. Ez olyan, mint most a számítógép, az okos telefon. Egy hat éves gyerek is jobban bánik vele, mint egy nyolcvan éve, akinek most fogja először a kezében. A nyolcvan éves meg mást tud. No, lényeg az, hogy nem hatódom meg saját magamtól.
Szeretettel: Rita 🙂
“Egy hat éves gyerek is jobban bánik vele, mint egy nyolcvan éve, akinek most fogja először a kezében.”
Bocsánat, több hibát is ejtettem ebben az egy mondatban. Helyesen: Egy hat éves gyerek is jobban bánik vele, mint egy nyolcvan éves, aki most tartja először a kezében.
Szeretettel: Rita 🙂
Kedves Rita!
Egy jó nagy tükröt kap az olvasó maga elé és ha van bátorsága bele is néz. A gyerek meg szerencsésnek is mondható mert sok sorstársának még ez sem adatik meg mert az apuka nem otthon nézi a mérkőzést hanem éjszaka hazaérve a könyvtárból még kergeti is körbe a csaladját. Érzek benne nem kevés feminizmust, és tudnék sok ellenérvet is felhozni de nem ez a lényeg hanem a tükör melybe jó lenne minél többször belenézni.
Gratulálok a díjhoz is.
Tisztelettel: Iblisz
Kedves Iblisz!
Megtisztelő számomra, hogy elolvastad. Egyetértek veled, ez kicsit, vagy talán nagyon feministának tűnhet, bár őszintén szólva nem vagyok az. Vannak ilyen apák és persze, hogy eltúloztam, ugyanakkor a családom férfi tagjait nagyon szeretem. Van öcsém, fiam, fiú unokám és fiú dédunokáim is. A férfiak nélkül nem élet az élet. Mindkét nemre szükség van. Nőkről is írtam szatírát az egyik például a Mariska néni nem pletykás című.
Köszönöm a gratulációt, a megjelentetés engem is meglepett, már hát ugye, lássuk be ez a mű nem nyeri el mindenki tetszését.
Szeretettel: Rita 🙂