az „Ásóteremben”
Ed és Egér a gödörben ásnak. Teljesen eltűnnek, már csak hangjukat halljuk.
Évi oldalt ül, pihen, mellette a vért egy darabja
Egér: Ed!
Ed (morózus hangon): Mi az?
Egér: Szerinted mikor leszünk kész a kossal?
Ed: Mikor leszünk kész, mikor leszünk kész…
Csend, ásnak
Évi: Majd jövőre!
Egér: Hallod, Ed? Jövő ilyenkor találkozunk ugyanitt, a kos kiemelésénél…
Ed (erőltetett derűvel): Jól van, jól van. Itt leszek…
Egér (mulatva): Itt megvárja a csontvázad!
Ed (síri hangon): Az biztos.
Egér: Képzeld el, mit fognak szólni, mikor találnak két csontvázat, ásóval a kézben… (Szünet.) Jól van, jól van, abbahagytam.
Évi: De nyomott vagy, Edi! Mi baj van?
Ed: Semmi! Elegem van. Egész nap megy a cirkusz…
Évi: És még hol van az este! (Törődő hangon:) Átvegyem?
Ed: Pihenj, Évi.
Egér (ásás közben, erőlködve): Nem találom… (Szünet.) A tégla alját…
Ed: Micsoda? (Szünet. Majd, egyelőre közönyösen:) Áss tovább! (Szünet.) Te várj csak… Illetve csináld, csináld! Csináljuk! Tényleg nincs itt a fal… Itt az alja, keresem tovább…
Évi felkel, s a gödörre meredve lassan közelít
Ed: Itt a kő alja. Itt alulról érzem a követ… a legalsó követ.
Évi: Ne csináljátok már! (Odaugrik a gödörhöz, s guggolva bámul lefele.) Hadd nézzem!
Egér: Ed, tarts bakot…
Ed kelletlenül mordul.
Egér feje előtűnik, s kimászik a gödörből.
Évi kezénél fogva segít neki, azután lemászik helyére
Évi: Ez hihetetlen! Megcsináltátok, megcsináltátok!
Egér diadalmasan a levegőbe üt egyet
Évi: Nagy vagy, Egér!
Egér: Tánjának jár a plecsni, ő csinálta a nagyját!
Évi (Ednek): Miért van olyan fancsali képed? Örülj már egy kicsit, még ma kint leszünk! Most már biztos! Szóljunk apámnak, hadd nézze meg! Tarts bakot, Edi…
Évi feje előtűnik, s kimászik a gödörből. Egér kezénél fogva segít neki.
Évi és Egér kihúzzák Edet a gödörből
Egér (Ednek, vállára csapva): Gyerünk!
S Egér magával rángatná Edet.
Évi utánuk
Ed: Várjatok! Itt kell maradnia valakinek, különben akárki erre jár, egy hang nélkül eltűnik! És kereshetjük megint!
Évi: Igaz, igaz. Én itt maradok, ti meg gyűjtsétek össze a többieket! Most már a kost is ki kéne kaparnunk, nem sok híja van, láttam.
Ed és Egér el.
Évi visszaül a helyére, s egyre a gödör felé bámul.
Tánja be
Tánja (feldúltan): Ezt hallgasd meg, Évi!
Évi (felugrik): Ezt hallgasd meg, Tánja! Sikerült! Sikerült!
Tánja: Nem fogod elhinni…
Évi (megragadja Tánja kezét): Megcsináltad, kislány! Megvan a fal alja!
Tánja (a gödör felé indul): Látjátok a kinti fényt?
Évi: Jaj, dehogy is! Csak most találtuk meg a kövek alját, eddig lefelé ástunk!
Tánja: És akkor, mi ez az öröm? (Keserűn, túlozva:) Még vagy holnap estig ásunk oldalra és felfelé!
Évi (kedveszegetten): Mi a fenéből van ez a föld?
Tánja: Nem tudom, valami nedves, agyagos izé lehet. Rohadt nehéz és rohadt kemény. És ráadásul a várban lassan a fejük tetejére állnak a dolgok…
Évi: Te csak most vetted észre?
Tánja (a gödörre mutat): Én eddig ott bent ástam! Most viszont kidugtam egy kicsit az orrom – bár ne tettem volna!
Évi: Na mi történt, mondd már!
Tánja: Marival nagyobb gáz van, mint hinnénk. Annyira beleélte magát a várkisasszonyosdiba hogy… most már ő játssza a csábító szerepét is. A Mari!
Évi (leül): Szóval igaz.
Tánja: Saját szememmel láttam! (Megütközve.) Te kitől hallottad?
Évi: Csip mondta el, hogy…
Tánja: Csip?! Neked elmondta Csip, hogy…!
Évi: Hát igen. (Szünet.) Ez nagyon nem hiányzott most! Apám… (Szünet.)
Tánja: Mi van Tanár úrral?
Évi: Fogalmam sincs. Azt mondta nekem az az őrült vén tyúk, hogy valamiféle izgalmakra vágyik, extravaganciára, node…
Tánja: Hát ez elég extravagáns, mit ne mondjak! És Csip…
Évi: Felnőtt emberek, azt csinálnak, amit akarnak!
Tánja: De azért ezt te se így gondolod! Látom rajtad!
Évi: Hát persze.
A Mertkör be
Tánja: De tudod azért, Évi, ez a korkülönbség…
Évi: És egyáltalán, miért kellett pont most elkezdeniük ezt…? (Legyint.) Kit érdekel a korkülönbség! Az még nem lenne baj…
Tánja: Hát azért…!
Évi: Mert Mari idősebb? Hát hol van az előírva, hogy mindig a férfinak kell idősebbnek lenni…?
Tánja: Node Évi, ez azért elég durva. Mari, az ő korában…
Évi: Éppenséggel apám sem olyan fiatal már.
Tánja: És hogy jön ez ide?
A Mertkör: Éppen róla beszél, hát nem figyelsz?
Tánja: Láthatóan Csipet nem is feszélyezi a dolog, hogy csak úgy kifecsegte neked, mint aki…
Évi: Őt, ugyan miért feszélyezte volna?
A Mertkör: Tánja ki másról beszélne, mint őróla!
Tánja: Jól van, ismerjük, de azért… elég cikis téma. De hiszen az előbb még egyetértettél velem!
A Mertkör: Ebből elég legyen! Rendet a fejekben!
Évi: Abban értettem egyet, hogy apa elég lazán veszi ezt az egészet!
A Mertkör: Félreértitek egymás szavát!
Tánja: Apád? Ő is tud róla? Neked Csip mondta el, nem?
A Mertkör (Tánjának): Évi gondterhes, mert elcsábították apját! (Évinek:) Tánja pedig Csipet félti e csipetnyi furcsa kalandtól! Figyelmezzen arra egyiktek, amit a másiktok szól!
Évi (nyugodtan, szót érteni próbálván): Apám ugyan miért ne tudna saját kis… kalandjáról Marival?
Tánja: A Tanár úr? Hiszen én Csipről beszélek! (Elképed:) ¬A Tanár urat elcsábította Mari?
Évi (felugrik): Csip?! Hiszen én apámról beszélek! Már Csipet is elkapta…!
Tánja döbbenten áll
Évi kétrét görnyedve forog a saját tengelye körül
Évi: Mari és Csip! Mari és Csip! Csip és Mari! Mari és Csip! (Megállván:) Na ne szórakozz!
Tánja: Mondom, hogy saját szememmel láttam – és rohadtul nem találtam viccesnek!
Évi: Elcsábította apát, aztán Csipet…
A Mertkör: És még ki tudja, kit!
Tánja (elkapja szavát): És még ki tudja, kit!
Évi: Ugyan, nem hiszem el, hogy Edet… vagy Egeret… Ugyan már…
A Mertkör: Az eséllyel számolni sosem kár!
Tánja (felindult hangon): Csipről talán elhitted volna?
Szünet, aztán körbe-körbe kezdenek járni egyazon úton, egymás nyomában. A Mertkör ellenirányból kerülgeti körüket.
[Fényváltozás s esetleg zenei hatás adhat súlyt az eseménynek.]
Tánja (egyre kerengve): Ez a Mari titkol valamit.
Évi: Lehet.
Tánja: Készül valamire, tervez valamit.
Évi: Áh!
Tánja: Hiszen mindannyian be vagyunk rosálva, hogy hogyan juthatnánk ki…
Évi: Csak Mari ül a szobájában, és mit se törődik a kísérleteinkkel.
Tánja (szinte súgja): Találtam nála egy füzetet, teleírva – titkosírással!
Szünet
Évi: Vagy itt akar meghalni, vagy – vagy nagyon is jól tudja, hogy nem fogunk meghalni. Legalábbis ő nem.
Tánja: Tudja, hogyan lehet innen kijutni.
Évi: Úgy terpeszkedik abban a szobában… mintha valóban a sajátja lenne!
Tánja: De hiszen Mari elég idős lehet ahhoz, hogy…
Megtorpannak, s egymásra merednek. A Mertkör is megáll
Évi: Nem lehet. Közel sem olyan öreg!
A Mertkör (egyik teste): Számolj csak utána!
Tánja: De attól még lehet – hogy az tényleg…
A Mertkör (másik teste): …a saját szobája!
Szünet, majd mind folytatják körüket
Évi: Minek hozott ide bennünket?
Tánja: Mit akar velünk csinálni?
Évi: Miért hagy bennünket itt szenvedni?
Tánja: Mi történik itt?
A Mertkör (egyik teste, felbontva a kört): Tánja, Tánja, nem ismerek rád! (A másik teste): Nosza rajta, derítsük ki! (Első teste:) Hívjam ide a Munkásót, hogy ő rágja szádba? (Második teste:) Rajta, Évi, mozdulj elsőnek te!
Évi rohanni kezd, Tánja a nyomában. A Mertkör utánuk. Mind el
2 hozzászólás
Mivel az első felvonás 10 szín volt, azt reméltem a második is annyi lesz, és most megtudom a végkifejletet.
Hát nem tudtam meg!
No majd talán holnap. 🙂
Judit
Tizennégy szín van összesen, ma jön a 11., holnap a 12, holnapután a 13-14.