Többször éreztem azt, amit most is, hogy sok természeti jelenségnek van egyúttal zenei összefüggése is. Itt nem elsősorban a hanghatásokra gondolok, bár ez erre is igaz, hanem a ritmusra, a hangulatokra. Miközben ez az írásom készül a rádiómban Joseph Haydn D-dúr, Óra szimfóniája szól, mindeközben az üdülőnk Balatonra néző erkélyéről nézhetem a vihart hozó szél egyelőre még szelíd ,,játékát" a hajladozó parti fákkal és azt, hogy milyen kéjjel barázdálja a Balatont egyre erősödő hullámokkal és milyen erővel tolja a fejünk fölé a csapadéktól duzzadó esőfelhőket. Csakhogy ameddig a zene hallható, esztétikai és művészeti élményt ad, addig a vihar csak egy határig biztosítja ugyanezt, utána már dühös indulattal tombol, rombol és pusztít. Természetesen a viharnak, mint minden természeti jelenségnek vannak a mindenki által kötelezően betartandó törvényszerűségei. Ezek a gondolatok kavarognak bennem, miközben a hullámzó Balatonon az Aranyhíd törik darabjaira és a viharfelhők gyülekeznek az égen. A rádióban pedig Joseph Haydn D-dúr Óra szimfóniája gyönyörű motívumai, dallamai szólnak.