Bátran és büszkén vágtázik a tavaszi szélben a közeli faluba vezető földúton. Selymes, finom szőrű sörénye mint dús hajzuhatag lobog a mélykék ég felé. Kemény patái fölverik az út porát, legyes szürke, kidolgozott teste elvegyül az apró szemcsék förgetegében. Lassan delelőre ér a nap, galagonyabokrok megrövidült árnyékai jelzik az ebédidő közeledtét. A távolban szelíd harangszó hallatszik, kondulása lágyan száll tova. Tikkadt birkák igyekeznek pihenőhelyük felé, csiviteléstől pilledt madarak keresnek menedéket a gyümölcsfák ágai között. Ő csak száguld rendületlenül, lába a vágta szabályainak megfelelően három ütemben érinti a talajt, hogy aztán ismét elválhasson tőle. Elhalad a gabonatároló mellett, megkerüli a tavat, majd átgázol a gyors sodrású patakon. Évszázadok bölcsessége tükröződik meleg barna szemében, céljától semmi el nem tántoríthatja, megküzdve az elemek embert és lovat próbáló viszontagságaival tör egyre előre. Gazdája, egy harminc év körüli, lányos arcú fiatalember magabiztosan ül a nyeregben, annak tudatában, hogy nem érheti semmi baj. Ősi bizalom ez kettejük között, a ló tudja, hogy az ember csak a javát akarja, és az ember is érzi, hogy lova vigyáz rá. Nem tudjuk pontosan, mi volt az a mozzanat, amikor a vadon élő Equus elhatározta, hogy a Homo sapiens mellé szegődik, de ma már ember és ló elválaszthatatlanok egymástól. Igazi szerelem ez, amit a gyengédség és a figyelem hat át. A férfi és arab telivére szinte eggyé forrtak, ismerik a másik valamennyi rezdülését, fél mozdulatból is megértik egymást. Villám közben lassít, ügetésbe vált át. Ember és ló szíve egy ritmusra dobban, már-már nem is két test, egy érző lélek vándorol a poros úton. Gémeskúthoz érnek, úgy határoznak, itt az ideje, hogy fáradt tagjaikat megpihentessék. Héja repül a fejük fölött, Villám a gazdája felé fordul. A két szempár egymásba olvad, érzik, szabadok.
10 hozzászólás
Kedves Rozália!
Biztos szeretheted a lovakat is, ha ilyen szépen tudsz róla is írni!
Gratulálok!
Barátsággal Panka!
Tömör. Gyengéd. Vad. Szép. Jacklondoni.
Üdvözlettel. én
Szia!
Ez egy szép történet!
Szeretettel:Selanne
Szia!
Nekem egy kicsit olyan "vadnyugatias", (most nem a lövöldözős fajtára gondolok) de éppen ezért tetszik is. Nagyon.
Üdv.
Esztike! Írásdból kitűnik a lovas és a ló kiegyensúlyozott kapcsolata. Sok állatt, főleg a lovak és a kutyák kapcsolatára illik ez az összhang. Bár azt hiszem, sok más példát is föl lehetne hozni, amikor ilyen baráti, mondhatni úgy is, hogy szinte szerelmi, vagy mély szerető kapcsolat alakul ki ember és állat között.
Szép történetet tártál elénk.
Szeretettel.
Köszönöm szépen, kedves Panka!
Szeretettel: Rozália
Örülök, hogy itt jártál, kedves Bödön!
Szeretettel: Rozália
Köszönöm, kedves Selanne!
Szeretettel: Rozália
Nagyon örülök, hogy megnyerte tetszésedet, kedves Artur!
Szeretettel: Rozália
Kedves Kata!
Ha őszintén szeretjük állatainkat, megérzik, és teljes szívből viszonozzák azt. Köszönöm, hogy itt jártál.
Szeretettel: Rozália