Szervusz Editke! Köszönöm, hogy itt jártál és megtiszteltél véleményeddel. Szeretettel deb

Kedves Rita! Én köszönöm, hogy újra elolvastad és a sorok között azért felfedezted azt a kellemetlen vonulatot is, ami ebben a történetben szerepel. Mindig örömmel tölt el minden hozzászólásod, köszönöm szépen!

Püfinek sikerült végre levezetnie a feszültségeit az ecsetfejűeken. Még jó, hogy vannak bohókás kamaszaink... deb

Végülis igaz, de a kötelezettségek már az óvodában elkezdődnek. Kötelező oda járni, mint ahogy az iskolába is, aztán persze kötelező dolgozni, ha nem akar éhen halni az, akinek nincs gazdag szülő a háta mögött. Minden, ami kötelező, egy áthajszolás a bizonyos időszakon, amiben mindig a holnaptól várjuk a változást....

Micsoda történet, micsoda kalandok egy esküvőn, ahol a vendégek széthordják a kaját-piát! Ez igen! 😉 deb

Kedves Tóni! Nagyon tetszik a vers, de ez a sor nekem valahogy idegenül hangzik: "Hinnéd ki arcom ismered, hogy hamu se már a meleg" na és ez: "Kihagy a mell, üljek Eléd,"... Ez utóbbi feletti vers rész viszont brilliáns. Köszönettel deb

Sejtettem, hogy nem valami bájos személyről van itt szó, inkább egy bájos sertéshús az, ami elcsábított. Tetszett. Szeretettel deb

Igazán kedves vígaszversedet örömmel olvastam. Szeretettel deb

Megfogadom a versed tanulságát. Szép vers nagyon. Meleghangú, érző, bensőséges. Szeretettel deb

Gyors az mindig Rita, csak akkor lassú, ha dolgozni kell... Örültem neked, mint mindig. Szeretettel deb