szia 🙂 rég jártam erre tán nem is emlékszel rám

Drága Atám Kérdéseinkre égre emelt tekintettel, még is önmagunktól várunk választ.Egy szót, apró vigaszt. De elkopik a fájdalom, mint ahogy az óra mutatója rója a rovásokat, mi is átsétálunk minden bennünket át sérelmen.A gyertya láng választ nem ad, de homlokráncot simít, hitet erősít! Nagyon szépet írtál ismét! Ölellek:Kriszti

Bizony vannak örökké tépő gondolatok, mikor önmagunkban keressük az okozatot, főleg ha fáj.Vannak fájdalmak, mik nem múlnak.Nem enyhülnek.Apró kis kéz az első szó, a kamasz pimasz órák, melyeket nehezen kezelt az ember, az őszinte estékbe nyúló beszélgetések... Hiányoznak, és csak én nem feledtem el?Nagyon szeretem a gyermekeim.Csiszolatlan drága kő mikor...

Drága Fémmacim Az álmokat nem veheti el senki, azok a mieink maradnak.Úgy a nyomasztó, és fájó, mint a reménnyel boldogsággal telli álmok.Nélkülük mivé lennénk?Ölellek:Kriszti barátnőd

Köszönöm Leslie:)

Remélem Pihécske 🙂

Köszönöm nektek. Szeretettel:Kriszti

Köszönöm Tamás.Örülök, hogy ismét olvastál Szeretettel:Kriszti

Köszönöm Szhemi, bizony ez így van sajnos 🙂 Szeretettel:Kriszti

Gyönyörű képeket használsz, és valóban, édes a versed.Szép! Szeretettel:Kriszti