Keresek valakit, ki erős, bátor hős
egy ismeretlen ismerőst.
Átvenné korhadt keresztem kicsiny időre
cserébe övét vinném előre.
Tán az könnyebb-azt mondod nem az?
Hát ez könnyezett ál vigasz.
Ha nem bírjuk letesszük, és nézzük bután
mitől oly nehéz ennyi idő után?
Korhadt már, sós könny marta fa kereszt
mely vállunkon ül nem ereszt.
Azt mondod nincs ilyen?-Tudom!
Vinni már enyém fájdalom!
Edzett fa ez, kitart még évekig ez biztos
mitől ilyen erős, receptje titkos?
Nem, nem az! A fájdalom edzi erősre.
Viszem hát én! Sajnos még előre.
7 hozzászólás
Kedves Krisztina!
Nagyon jó a versed, tetszik.
Azt a fránya keresztet pedig cipeljük ameddig lehet.
Remélem még elég sokáig.
Üdv: József
Köszönöm Szhemi, bizony ez így van sajnos 🙂
Szeretettel:Kriszti
Kedves Krisztina!
Kicsit szomorkás a verse, de tényleg jó! 🙂
Üdv: Faddi Tamás
Köszönöm Tamás.Örülök, hogy ismét olvastál
Szeretettel:Kriszti
Nekem is tetszik, nekem is! 🙂 Fránya kereszt, majd csak jön valaki, aki átveszi kicsit. 🙂
Üdv.: Hópihe
Remélem Pihécske 🙂
Kedves Kriszti.
Versed ritmusa, és érzelmi töltése nagyon megfogott.
Időnként könnyed, szinte szárnyal, de a mondanivaló, az üzenet mégis mély, és komoly. Nagyon tetszik a stílusod. Kár, hogy olyan régen jártál erre