Hát ez vicces. Bertrand Russell filozófus 68 évvel megelőzött, és én csak most olvastam róla.
A Russell-féle ragozásról:
https://en.wikipedia.org/wiki/Emotive_conjugation
https://tomdehnel.com/what-is-russell-conjugation/
Magyarul pl. itt tárgyalják:
http://centaer.com/course/kommunikaciosjatekok/?course_type=content&course_page=7
Ha jól tudom, a régi időkben vadásztunk és gyűjtögettünk, gyakorlatilag minden nap. Nem nagyon voltak tartalékok, nem voltak hosszú szabik, amikor megszokhattuk a semmittevést. Viszont volt minden nap elég szabadidő. Állítólag boldogabbak voltunk. Lehet, hogy még mindig ez volna számunkra természetes. Állítólag nem szabad nagyon szigorúnak lenni magunkkal 😉
Kedves Laca!
Köszönöm az elismerést. Magyarázatként hadd idézzem Kurt Vonnegut egy jótanácsát, amelyet ugyan novellaíróknak szánt, de szerintem bármilyen irodalmi alkotásra kiterjeszthető:
"Úgy használd a teljesen ismeretlen olvasód idejét, hogy ne érezze, hogy kárba ment." (ld.: http://www.openculture.com/2015/04/kurt-vonneguts-8-tips-on-how-to-write-a-good-short-story.html)
Lehet tudni néhány esetről, ahol a központozás elhagyása önálló jelentést hordoz (ld.: "a királynét megölni...
Tetszik a másodikban a sok szójáték. A harmadikban nem annyira haiku-szerű helyen van a szünet. A 2. és 3. sor között kéne inkább – mint az 1. versnél. Esetleg megfordítva a sorok sorrendjét? 😉
Kedves Mákvirág!
Azt hiszem, nekem átjött a jövő régmúltja...
Bár ezen magam is meglepődtem, tetszettek az egyszavas sorok. Jól tagolják, hangsúlyozzák a mondanivalót.
A füge mint költői út a melankóliához egy egészségesen perverz, önkéntelenül bátor ötlet. Tarantino jut róla eszembe. Gratulálok!
Gyula
Szia!
Tetszenek! Főleg a madarasok... pl. a Kín.
A Tilosban-t máshogy írnám – így:
Tettemen galamb
rázza öklét, s áthajt egy
galambtetemen.
Az Őszhöz kapcsolódó gyerekszáj:
- ...és mit mond a csipcsip-madár? – kérdik még frissen beszélni tanult unokahúgomtól a szülei.
- Kááár! – feleli. Kicsit sok volt arrafelé a varjú... 🙂
Nekem fontos egy haikuban, hogy...
Hát, nem hiszem, hogy a tudatcsere valaha megvalósulhatna, de ha mégis, akkor egy sokkal kontrolláltabb kísérletet tudnék elképzelni. A felvetések persze izgalmasak, és a kifejtés meg a poénok tetszettek (kivéve a tetkót, szerintem az nem volna olyan vicces).
Még az jutott eszembe, hogy ha már a helyzet szimmetrikus, az...
Fogadok, ki sem láttál az ablakon a mú-zsáktól! 😉
De nyilván eljutottál Alkotásig. Végül is egy járásban vannak Kotással. Bár, azt hallottam, néhányan azért eltévednek és a szintén közeli Árkotásban kötnek ki... 🙂
Hát ez vicces. Bertrand Russell filozófus 68 évvel megelőzött, és én csak most olvastam róla. A Russell-féle ragozásról: https://en.wikipedia.org/wiki/Emotive_conjugation https://tomdehnel.com/what-is-russell-conjugation/ Magyarul pl. itt tárgyalják: http://centaer.com/course/kommunikaciosjatekok/?course_type=content&course_page=7
Ha jól tudom, a régi időkben vadásztunk és gyűjtögettünk, gyakorlatilag minden nap. Nem nagyon voltak tartalékok, nem voltak hosszú szabik, amikor megszokhattuk a semmittevést. Viszont volt minden nap elég szabadidő. Állítólag boldogabbak voltunk. Lehet, hogy még mindig ez volna számunkra természetes. Állítólag nem szabad nagyon szigorúnak lenni magunkkal 😉
Kedves Laca! Köszönöm az elismerést. Magyarázatként hadd idézzem Kurt Vonnegut egy jótanácsát, amelyet ugyan novellaíróknak szánt, de szerintem bármilyen irodalmi alkotásra kiterjeszthető: "Úgy használd a teljesen ismeretlen olvasód idejét, hogy ne érezze, hogy kárba ment." (ld.: http://www.openculture.com/2015/04/kurt-vonneguts-8-tips-on-how-to-write-a-good-short-story.html) Lehet tudni néhány esetről, ahol a központozás elhagyása önálló jelentést hordoz (ld.: "a királynét megölni...
Tetszik a másodikban a sok szójáték. A harmadikban nem annyira haiku-szerű helyen van a szünet. A 2. és 3. sor között kéne inkább – mint az 1. versnél. Esetleg megfordítva a sorok sorrendjét? 😉
Szerencsére akadnak néha kellemesebb terek 😉
Kedves Mákvirág! Azt hiszem, nekem átjött a jövő régmúltja... Bár ezen magam is meglepődtem, tetszettek az egyszavas sorok. Jól tagolják, hangsúlyozzák a mondanivalót. A füge mint költői út a melankóliához egy egészségesen perverz, önkéntelenül bátor ötlet. Tarantino jut róla eszembe. Gratulálok! Gyula
Szia! Tetszenek! Főleg a madarasok... pl. a Kín. A Tilosban-t máshogy írnám – így: Tettemen galamb rázza öklét, s áthajt egy galambtetemen. Az Őszhöz kapcsolódó gyerekszáj: - ...és mit mond a csipcsip-madár? – kérdik még frissen beszélni tanult unokahúgomtól a szülei. - Kááár! – feleli. Kicsit sok volt arrafelé a varjú... 🙂 Nekem fontos egy haikuban, hogy...
Hát, nem hiszem, hogy a tudatcsere valaha megvalósulhatna, de ha mégis, akkor egy sokkal kontrolláltabb kísérletet tudnék elképzelni. A felvetések persze izgalmasak, és a kifejtés meg a poénok tetszettek (kivéve a tetkót, szerintem az nem volna olyan vicces). Még az jutott eszembe, hogy ha már a helyzet szimmetrikus, az...
Kedves aLéb! Jól megválogatod a szavaidat 😉 És az az érzésem, hogy könnyedén is teszed. Gratulálok!
Fogadok, ki sem láttál az ablakon a mú-zsáktól! 😉 De nyilván eljutottál Alkotásig. Végül is egy járásban vannak Kotással. Bár, azt hallottam, néhányan azért eltévednek és a szintén közeli Árkotásban kötnek ki... 🙂