Csodás a rajzos kivitele és nekem Erzsi ugrott be:D Puszillak Andikám,szuper!

Betty jutott eszembe róla:) Pusz:)

🙂 Ez is jó:)

Nagyon tetszett, Andi, csak nagyon szomorú:(

Remek írás egy letűnt világról, ami szerintem nem volt rossz:) (Ahogy mondtad, a padba nem karcolják már a szívet, monogrammot,) viszont a házfalakat festik össze:)

Nagyon időszerű vers, elmesélve az elgépesedés folyamatát! Magam is tapasztalom ezt! Remek vers!

Nekem ez nagyon tetszett! Egyszerűen zseniális maga az ötlet:)

Köszönöm, igen-igen és nem volt rá sok idő, hogy megírjuk, talán egy fél óra:)

Köszönöm a hozzászólásodat, egyetértek:) Üdv: Z:)

🙂 Köszönöm! Üdv a cicusnak (is)!