Ott voltam. Tudom, nem beszéltük meg, mert az élet már csak ilyen. Sosem volt időnk. Legalábbis úgy hittük. Nem mentség, hogy közel éltünk egymáshoz, fel az sem oldoz, hogy én voltam a fiatalabb.
Az idő síkjait felváltva írjuk. Ki kezd, ki befejez. Középen fityeg a lét. Kergettük a magunk kis ócska gondjait, mint csekkbefizetés, nyugdíj, kenyér-tej a boltból, munka, vagy valami iskolai kötelezettség. De azért elmentem. Készültem rá. Nem előre, utólag. Azt persze nem tudom, te meghívtál volna-e. Ennyi kockázatot csak vállal az ember. Meg aztán, ha néha napján össze-összejöttünk, mindig olyan jókat beszélgettünk, gondoltam, ismerd meg a csendesebb oldalamat is. A némát. Ráadásul nem voltam egyedül, sok ismerős arc köszönt vissza rám, mozdulatlan. Szinte elvesztem a virágtenger hullámaiban. Megleptél, tudod.
Olyan hirtelen történt minden, megváltozott a világ. Más lett. Üres. Most már értem, miért nem vetted fel a telefont. De ugye visszahívsz? Mert én már alig várom, hogy felvehessem. Tudom, nem panaszkodsz, sose tetted, pedig a doktor megmondta, sokkal betegebb vagy, mint kortársad, aki állandóan azon sírt, a halálán van. Emlékszem, aggódtál, hogy odaég a hús, vagy bezár a bolt, láttam, ahogy bosszankodsz, perlekedsz, szidtad az aktuális rendszert, a papokat. De mindig meghallgattál. Tudtad, mindig tudtad, mit cselekedj, szerény voltál és szilárd.
Gondoltam, elkísérlek, majd belevegyülök a tömegbe észrevétlen. A szertartás szép volt. Megható. Hitted volna? Nem tudom, ki tartotta a beszédet, de valami csoda volt. Az orgánuma fenomenális. A Szeretet Himnuszt te választottad? Nehezen hiszem. A Szentírásból való, ennek is köze van a papokhoz. Még ének is volt. Élő. De fura ezt kimondani… Azért majd jelezz, milyen ott, nagyon szomorú volt az a dal. De hát számíthattam rá, hogy valami majd megríkat. Úgyse láttál még sírni, meg aztán még együtt se mentünk sehova. Látod, ezt elmulasztottam. De az utolsó utad, azt nem.
Az orvos azt mondta előfizetne egy olyan halálra, mint a tied. Ez engem nem vígasztal, már ne is haragudj. Búcsú nélküli, váratlan utazás volt. Ezek az elvált utak pedig mindig fájnak. Mintha levált volna rólam valami, mintha elhagytam volna egy részem. Tudom, te is átélted már ezt, nem hiába éltél régóta egyedül. Még a kutyád is elhagyott. De most olyan közeli ez az egész. Félek, vigasztalj!
Az idő begyógyítja a sebeket? Nem, tényleg nem, mert az ilyen emlék egy sebhely, és én örökre ott őrizlek. A lelkem szegletében, az emlékezetemben.
22 hozzászólás
…Az orvos azt mondta előfizetne egy olyan halálra, mint a tied. … ez külön is megér egy misét, ahogy megfogalmaztad.
mindenkinek van a lelke szegletében akire emlékezik ki így ki úgy…és valaki nem is igazán tudja feldolgozni sosem…
Kedves Andy!
Kiszakadtak belőlem a szavak, s jöttek, egyre csak. Még most is tudnám írni,
Előfizetni a halálra? Ezt én is szoktam mondani. A "szép" halál valahogy nem jön a számra.
Üdv,
A.
Csendes… és nagyon szép!
Szeretettel
Ida
Köszönöm Ida, hogy olvastál.
Üdv,
A.
Kedves Andrea!
Hozzátartozóink, rokonaink, vagy kedvesünk és barátaink elveszése mindig fájdalmas. Hiába mondjuk-mondják, hogy majd az idő begyógyítja a fájó sebet, az emlékeket… Ez nem igaz. Bizony, olyan is előfordul, hogy sok-sok év után, de inkább sohasem heged be az a seb. Szép búcsúztató, amit írtál, bármilyen szomorú, de szépen fogaalmazva mutattad be nekünk.
Szeretettel: Kata
Kedves Kata!
Bár nem hozok vissza senkit egy ilyen írással, most azt éreztem, írnom kell. kiadni magamból a fájdalmat. Igen, az űr marad, s egyre telik… halottaimmal. De hát nem tudok mást tenni, mint elfogadni. Csak nehéz, nagyon.
Örültem neked.
Üdv,
A.
Mértéktartó, nincsen túl írva, választékos, gondosságról „árulkodó”, szépen szerkesztett mondataidban bent rezeg a fájdalom, minden írásjel a helyén, szóval, ez nekem nagyon rendben van.
A szőrszálacskám:
„levált volna belőlem valami” helyett inkább a „levált volna rólam valami”, vagy „kiszakadt volna belőlem valami”-t jobbnak gondolom.
Gratulálok. a
Az élet apró örömei… örülök, hogy írásom tetszést váltott ki belőled. A szőrszálacskáid bizony jogosak, át fogom írni.
Üdv,
A.
Szia Andi!
Szépen megírt kis nőies írás.Szomorú de szép. Jól zártad. Ilyet nem tudnék írni az biztos.
(Igaz nem is szeretnék)
Ági
Kedves Ági!
A temetésen volt búcsúztató, merítettem belőle, szóval, az inspirált… Azért más téma is van a világon. Ezt szerintem is hagyd ki. Kívánom.
Üdv,
A.
Szia Andi!
Az ember arról ír amiről tudd. Remélem majd más is fog az írásra inspirálni.
Nehéz időket élhetsz át. Sok erőt kívánok neked ebben a nehéz időszakodban. Kellesz neked.(Tudom. Tapasztalat)
Barátsággal: Ági
Kedves Ági!
Én még nem is voltam, az a hú de közeli ismerős. Csak egy a sokból, aki szerette őt. Az ember lassan feldolgozza a hiányt. De csak kívülről. Nem tudok mást tenni. Én sem.
Üdv,
A.
Az írásod John Donne sorait juttatta eszembe: Senki sem különálló sziget; minden ember a kontinens része, a szárazföld egy darabja; ha egy göröngyöt mos el a tenger, Európa lesz kevesebb, éppúgy, mintha egy hegyfokot mosna el, vagy barátaid házát, vagy a te birtokod; minden halállal én leszek kevesebb, mert egy vagyok az emberiséggel; ezért hát sose kérdezd, kiért szól a harang: érted szól.
Üdv: Klári
Köszönöm kedves Klára az idézetet. Nagyon szép. S ahogy keresgélek John Donne írásai között, egyre szimpatikusabb nekem.
Igen, igen. A nagybetűs Halál. És Helloween… Vegyes érzelmek. Inkább nem akarok tudni róla, tagadni bár könnyebb, de az élet része marad. Muszáj elfogadni, s ezt teszem.
Üdv,
A.
Nagyon tetszett, Andi, csak nagyon szomorú:(
Ez az. Szomorú. De aki keres, talál, ugye… Örültem neked.
Kedves Andrea!
Fontos gondolatok, szép gondolatok, fájó gondolatok.
Az eltávozott utolsó ajándéka Neked, aki leírta, és nekünk, akik elolvashattuk.
Judit
Kedves Judit!
Örülök, hogy olvastad, és nagyon szépen köszönöm.
Űdv,
A.
Kedves Andrea !
Az írás nagyon megható volt. Nagyon jó tettem ,hogy a dalt csak később indítottam el. Az borzalmas, de nem számít milyen csak amit kivált az emberekből érzést. Belőled szépet jót fakasztott. Sokáig maradjunk ilyen érzékenyek, és megmenthetjük unokáinknak a Földet. Szép emlékezést mindenkor !
Patyolat
Szia Patyolat!
Kedves tőled, hogy elolvastad az emlékezésem. Köszönöm.
Üdv,
A.
Látensen könnyeztet és szorít.
Sallangmentesen gyönyörű.
A megközelítésed is nagyon egyedi.
Szerintem sokunkban felmerült már, hogy amikor "eljön a mi időnk", kik lesznek velünk utoljára. Lehet, hogy mindannyian meglepődnénk…
Kedves Andi!
Hamar megfogalmazódott bennem, hogy nekem erről írnom kell. Ilyen formában. Tudom, ezzel nem változik semmi, de valahogy kikívánkozott belőlem. Köszönöm megtisztelő véleményed.
Üdv,
A.