Kinyitottam a fiókot,
felgyülemlett benne múltam,
a kacaton csak kacagok,
nyitottam és kinyitottam.
A megosztott lom váralap
lehet, hát piacra dobom,
csak végül meg ne bántsalak,
hogy mi nem kell, rád hagyom.
Tudod mit? Tőzsdére viszem,
a faláda úgyis dugig,
lehet, bukom a bizniszen,
de egyszer mindenki bukik.
Azért valami megmarad,
mert kivettem a lényeget,
mindig lesz egy lélekdarab,
amellyel jövőt építek.
22 hozzászólás
Szenzációs vers kedves Andi! Mennyire igaz minden sora, de az utolsó vsz volt számomra a legütősebb. Tetszett nagyon! Gratulálok hozzá! Szeretettel: Andika
Kedves Andika!
Örülök, hogy olvastad és tetszett a versem.
Üdv,
A.
Tanulságos sorok!
Legyen mindig jövőkép, terv, hit, elképzelés!:)))
Az mindig pozitív dolog és a környezet számára is hatással bír!
Jó volt olvasni!:)
Gratula!
Barátsággal:Zsolti
Kedves Fél-X!
Persze, soha nem adom fel, és a múltra is szükség van a maga szerény módján, de a súlyát nem akarom cipelni. A lényege úgyis a lelkem, azt kell beleépítenem a jövendőbe, s a többi kacat, kidobható. Ami fontos, emlékként úgyis bennem él, ott van a legjobb helye.
Jó volt látni téged, köszi, hogy írtál.
Üdv,
A.
Miközben a múltban kotorászok és kidobálod a kacatot, némi fájdalmat vélek felfedezni benne. Egyébként nem csoda, hiszen a múlt, az belőlünk egy darabka.
Tetszett, nagyon tetszett a versed Andrea.
Szeretettel
Ida
Kedves Ida!
Köszönöm, hogy olvastad a versem. Ha tetszett, már érdemes volt megírni. 🙂
Üdv,
A.
Kedves Andi!
Igazán remek írás! Tetszik a pozitív hozzáállásod!
"…mindig lesz egy lélekdarab,
amellyel jövőt építek."
Szeretettel olvastam: Tünde
Kedves Tünde!
Örülök, hogy így vélekedsz, a te hozzáállásod is tetszik. 🙂
Üdv,
A.
Szia Andrea!
szeretem én is a pozitív gondolkodókat, akik maguktól jönnek rá, hogy a sok kacatot mikor kell szanálni, és hogy a sok értéktelenből is ki lehet hámozni az előremutatót, s ha mindezt jó stílusú versben is teszik, az különösen tetszik.
Üdv: Cal
Szia Cal!
Örültem neked. Az óvatos szanálás híveként mindig nyitva áll az emlékezetem. Helytakarékosság. 🙂
Üdv,
A.
Nálam most pont aktuális a versed témája, kedvesen, már-már mosolygósan (megkönnyebbülten?) tárod elénk ezt a nem könnyű lépést. Szerintem ez a vers neked "ujjgyakorlat", szenzációsnak – mint egy másik hozzászóló – nem nevezném, de nagyon rendben van.
Üdv,
Poppy
Kösi, Poppy. Szerintem sem szenzációs, az igaz, a rímeimmel nem vagyok kibékülve. Egyszer majd ez is kacat lesz. 🙂
A.
Épüljön hát a jövő! Jó vers! Üdv. Attila
Kedves Attila!
Látod, én azon vagyok, hogy épüljön, rajtam nem múlik. 🙂
Örültem neked.
Üdv,
A.
Kedves Attila!
Látod, én azon vagyok, hogy épüljön, rajtam nem múlik. 🙂
Örültem neked.
Üdv,
A.
Kedves Andrea!
Igen, szerintem is jó vers! A mondanivalója elért a lelkem mélyéig… az utolsó versszak egészen nagyon… az az utolsó versszak számomra különleges, és bizony fel is rázott egy kicsit… 🙂
Köszönöm, hogy olvashattam; igazán!
Szeretetettel: barackvirág
Igaz, hogy nagy hatással volt rám az az utolsó versszak, hiszen elírtam a végén a hozzászólásomat, és észre sem vettem, pedig átolvastam… :)))
Szeretetettel helyett Szeretettel: barackvirág 🙂
Kedves barackvirág!
Örülök, hogy hatott rád a vers, annak nem különben, hogy benéztél hozzám. A helyesírási hibát meg észre sem vettem, úgyis a tartalmon van a hangsúly, nem a formán. Arról nem is beszélve, hogy nekem meg egy időben ment el kétszer ugyanaz a hozzászólás. Na ezt csinálja utánam valaki. 🙂
Üdv,
A
🙂 Ez is jó:)
Köszönöm. 🙂
Kedves Andrea!
A ´felgyülemlett múlt´-al
sokszor nem tudunk mit kezdeni.
Mi az értékes benne,mit kell változtani rajta?
Nagyon tetszett!
Gratulálok!
Üdv:sailor
Köszönöm Kedve sailor. Persze a múlt is én vagyok. Nem is feledek. De inkább előre nézek, mint hátra. Örültem, hogy láttalak.
Üdv,
A.