Karácsony előtt olykor lassan tellik az év,
de most gyorsabb volt, mint rég.
Eljött a karácsony, s számtalan kóbor eb,
Lesi, miként újév lesz.
Senkinek sincs szeretete
eme hitetlen életbe,
Senkit se érdeker a szeretet tüze.
Lobog a láng, de senki nem veszi észre,
miként veszi el az életet a nap tüzes érintése.
Olvadnak a jéghegyek,
De kit érdekel.
Karácsony az az ünnep,
hol a szeretet eped,
de a csoda nem.
S lehet, hogy temlomba megy az ember,
de ez a legtöbb mit megtehet?
Nem! Nem elég, ha csak ülünk az oltár előtt,
Cselekedni kell minél előbb!
Mert nemigen van sok az életből,
ami már lassan félre dől,
S még most sem késő.